Meotti: a palesztin vezetés nem tett le a zsidók eltörlésének a szándékáról

Az izraeli családoknak nem fizet jutalmat a kormány, amikor
családtagjaikat megölik; az izraeli katonák nem használják élő pajzsként
a civileket; az izraeli iskolák és gyermektáborok nem mossák ki a
fiatalok fejét, hogy civilekre támadjanak; zsidó vallási vezetők pedig
nem éltetik azokat a gyermekeket, akik terrorcselekményekben vettek
részt – mi az oka akkor annak, hogy ezzel szemben a palesztin vezetés
készségesen feláldozza generációit mártíromság oltárán? – teszi fel a
kérdést Giulio Meotti olasz zsurnaliszta az Arutz Sheva izraeli portál
véleményrovatában. 

 

 

forrás:atv.hu / Arutz Sheva

 

A módszer, ahogy a Mahmúd Abbász által vezetett Palesztin Hatóság (PH) neveli a gyermekeit és irányítja a társadalmat, elárulja a valódi szándékaikat – vélekedik Meotti, az Il Foglio olasz lap újságírója. Úgy véli, hogy a hétköznapi emberek meggyőzése arra, hogy zsidókat gyilkoljanak nem egyszerű, komoly intézményeket igényel.

A logó például, amely a palesztin ENSZ misszió honlapján szerepel – valamint az ENSZ-ben benyújtott hivatalos dokumentumaikra is rákerült – azt mutatja, hogy a Palesztin Hatóság az egész egykori brit mandátumterületet magáénak követeli, amihez azoknak, akik ma palesztinoknak nevezik magukat, semmi közük, az ugyanis a zsidó nép nemzeti otthona – írja Meotti.

Az olasz zsurnaliszta felhívja a figyelmet arra, hogy a Palesztin Médiafigyelő feltárta: Abbász az antiszemita Latifa Abu Hmeidet választotta az ENSZ kampányához – akinek az egyik fia hét izraeli civilt gyilkolt meg, és tovább tizenkettőt megkísérelt. A média is beszámolt róla, hogy Abu Hmeid vezethette a ramallahi ENSZ irodákhoz a körmenetet, majd átadott egy levelet az ENSZ főtitkárnak, Ban Ki-munnak. Meotti szerint ez is arra figyelmeztet, hogy a mártíromság kultusza nagyon mélyen beleivódott a Nyugat által mérsékeltnek tartott Abbász politikájába is.

Egészen addig, amíg a PH folytatja az erőszak bátorítását, valamint a gyűlölet hirdetését, csak emelkedni fog azon fiatalok száma, akik felrobbantanák magukat, vagy izraelieket gyilkolnának – vélekedett Meotti, aki arra is felhívta a figyelmet, hogy a PH még ma is uszít, tagadja a Holokausztot, rasszista kijelentéseket tesz, valamint dicsőíti a terroristákat. (Sőt, jogforrásaik között is találhatunk rasszista jellegű passzust: halálbüntetést érdemelnek a muszlimok, akik zsidóknak, vagy keresztényeknek adják el a földjeiket – a szerk.)

A palesztin vezetés most saját államot és önrendelkezést szeretne, de a mindennapokban azt hirdetik, hogy a harcnak nincs vége, az tovább fog folytatódni a zsidók ellen. Meotti szerint ennek bizonyítéka lehet az a legalább félszáz kollégium, iskola, utca, sportcsarnok, amelyeket palesztin tömeggyilkosokról neveztek el. Az olasz újságíró szerint precedensnélküli az emberiség történelmében a halálnak és mártíromságnak ilyen fokú imádata.  

A palesztinok támogatói az elmúlt évtized során következetesen elvetették az uszítás jelentőségét. A palesztin terror dicsőítése azonban eltér az erőszak más formáitól: egyaránt felmagasztalja a zsidók, mint személyek elleni támadásokat, valamint a zsidó állam totális megsemmisítését. Ma a zsidók meggyilkolását a politikai küzdelem legmagasabb fokozataként tisztelik – Meotti szerint ennek a sötét eszmének a gyökerei az arabok zsidók elleni gyűlöletéből táplálkoznak.

Más terrorszervezetektől eltérően a palesztin mozgalmak halhatatlanságra törekednek, erőszakos tetteik folyamatosan szent ügynek számítanak – írja Meotti. 2010-ben a Palesztin Hatóság egy város terét Dalal Mughrabi után nevezte el. Mughrabi vezetett egy 1978-as terrortámadást, amikor elraboltak két buszt Haifa és Tel-Aviv között, majd lemészárolták utasaikat, 37 izraelit, köztük 13 kisgyereket. A támadók válogatás nélkül lőtték agyon az utasokat, majd kihajigálták őket az ablakon.

Az olasz újságíró emlékeztet: 2010-ben egy ifjúsági párbajtőr versenyt egy másik terroristáról, Abu Dzsihádról nevezett el a Palesztin Hatóság. Sőt, Mahmúd Abbász a sporteseményen még Abu Daúdot is felmagasztalta – utóbbi állt a müncheni olimpián elkövetett merénylet mögött, amely során 11 izraeli sportolót mészároltak le.

A Ramallahban felépített palesztin kormányzati székházat szintén egy terroristáról, Jahje Ajasról, a „Mérnökről” nevezték el. A Mérnök 1994 októberében egy zsúfolt buszt robbantott fel a tel aviv-i bevásárló negyed mellett. Két évvel később újabb Ajas-bomba robbant: a népszerű Dizengoff bevásárlóközpont mellett. A támadásban sokan meghaltak, az áldozatok között kisgyerekek is voltak – emlékeztet a palesztin kormányzati negyed névadójának tetteire Meotti.

Az olasz zsurnaliszta szerint több generációt is úgy neveltek fel a palesztinok, hogy a „mennybevezető útként” fogják fel a terrorizmust, amely a paradicsom legmagasabb szintjére röpítheti őket, amely a prófétáknak és szenteknek van fenntartva. A palesztin óvodákon látni olyan matricákat, amelyeken az áll, hogy a „holnap mártírjai”. Meotti szerint az általános iskolákban azért dicsérik meg a diákokat, ha „apró darabokra szeretnék széttépni a cionisták testét, amellyel nagyobb fájdalmat okozhatnak annál, amit valaha is átéltek”.

A terrorizmust mindenfelé felmagasztalják a Palesztin Területeken. Az utcákon poszterek hirdetik az öngyilkos merénylők dicsőségét. A gyerekek Pokemon kártyák helyett mártír-kártyákat csereberélnek. Gyakran látni terroristákkal ékesített ékszereket is.

Az egyik motiváció arra, hogy erőszakra bátorítják a gyermekeket a palesztinok az, hogy kompenzációt kapnak a családok minden egyes mártír után. A Palesztin Hatóság 2 ezer dollárt fizet halál esetén, háromszáz dollárt sebesülés esetén – írja Meotti.

Issza Karake, a Palesztin Büntetés végrehajtási miniszter 2010-ben meglátogatott egy Hamasz terroristát, Abbász al-Sajedet, majd átadott neki egy emléktáblát. Al-Sajed tervelte ki az egyik netanjai öngyilkos merényletet – 30 zsidót gyilkoltak meg és 140-et megsebesítették egy szállodában, akik éppen a széder esti vacsorára készültek.

Meotti arra figyelmeztet, hogy a Palesztin Hatóság nem tett le arról a szándékáról, hogy eltörölje a zsidóságot a Közel-Keletről. Ezt akár Palesztin Apokalipszisnek is nevezhetjük.

Az olasz újságíró számos lapnak publikál, többek között a the Wall Street Journalnak, a Frontpage magazinnak, az izraeli mértékadó Jediót Ahronót internetes portáljának, valamint a Commentary magazinnak.