A hét trollja: Kertész Ákos

Az örök magyar határpör folytatódik. A kavicsot a pocsolyába ezúttal Kertész Ákos író dobta be, aki szerint a magyar nép „genetikailag alattvaló”, „röfög és zabálja a moslékot, és nem akar tudni róla, hogy le fogják szúrni”. Kertész kemény írására meg is jött a reakció jobbról, akik ismét magyargyűlöletet és Landeszmann rabbit kiáltottak. Nincs új a nap alatt, csak ugyanaz a dühödt és szomorú frusztráció balról-jobbról.

Kertész Imre és mások hasonló nyilatkozatai után nem az első eset, hogy ez előfordul írja a hirszerzo.hu. 

“Csak azt szeretnénk mondani, hogy Kertész Ákos gondolatai, illetve Stefka István vagy Körmendy Zsuzsanna reakciói között egy fikarcnyi különbség nincs, sem erkölcsileg sem máshogy. A múltjával terhelt, nemzetében helyét nem találó, ész nélkül (ön)ostorozó magyar a bal sarokban, a másikban pedig azok a múltjukkal terhelt, nemzetük helyét nem találó magyarok, akik hisztériás rángásban törnek ki minden kritikától.

Mindkét felet ezúttal is ugyanaz a huszadik századi sérelmektől terhelt frusztrált düh hajtja, amikor kifejti a véleményét. Valójában mindkét fél képviselőit inkább a sajnálat illeti meg. Az hogy képtelenek mit kezdeni a saját és közös múltjuk terheivel, a mindenféle feloldaltlan problémákkal, és helyette felhalmozódott sérelmekkel. Ami igazán szomorú, az az, hogy még mindig, és vélhetően még egy darabig ezek a dühödt, keseredett és értelmetlen vagdalkozások ülnek rá a közéleti véleményekre. Ráadásul már kitermelődött ennek a generációnak az örökösrétege is, akik javarészt kimaradtak a történelemből, de az öregek eszetlen dühét prímán begyakorolták.
Röfög és zabálja a moslékot

Kertész Ákos Kossuth-díjas író nyílt levelét az Amerikai Népszava jelentette meg augusztus 29-én. Az írásban leírja, hiába „üvöltözik” már két-három éve, hogy a Fidesz jön, nem nagyon hallgatott senki rá. Az író eddig mentségeket keresett, de most már nem érdekli, hogy milyen a magyar. Írásában igen kritikusan nyilatkozik a magyarokról, mint „genetikusan alattvaló” népről.

„A magyar a legsúlyosabb történelmi bűnökért sem érez egy szikrányi lelkiismeret furdalást, hogy mindent másra hárít, hogy mindig másra mutogat, hogy boldogan dagonyázik a diktatúra pocsolyájában, röfög és zabálja a moslékot, és nem akar tudni róla, hogy le fogják szúrni. Hogy se tanulni, se dolgozni nem tud és nem akar, csak irigyelni, és ha módja van legyilkolni azt, aki munkával, tanulással, innovációval viszi valamire. Ma már a második világháború borzalmaiért, a Holocaustért egyedül a magyar a felelős, mert a magyar nép az (a német néppel ellentétben), amelyik se be nem vallotta, meg nem gyónta a bűneit, se töredelmes bűnbánatot nem tanúsított, se meg nem fogadta, hogy soha többé, se bűnbocsánatért nem esdekelt.” – írja Kertész.

A levél nagy vihart kavart a hazai jobboldali sajtóban, napok óta jelennek meg a témában cikkek és vélemények hazaárulást kiáltva főleg a Magyar Hírlapban és a Magyar Nemzetben. A Hírlap szombati vezércikkében Stefka István azt írja: „Ezzel a véleménnyel természetesen nem vitatkoznék, hiszen méltatlan minden sora. Hasonló, magyarság elleni gyűlöletrohamra már ragadtatta magát egyszer egy úr, bizonyos Landeszmann rabbi és még néhányan az azonos nézeteket vallók közül, de ez mit sem változtatott a magyar nép értékein. Mi befogadók vagyunk és türelmesek, kivéve, ha igaztalanul vádolnak bennünket, és emberi méltóságunkat meggyalázzák. Ezt tette Kertész Ákos. Egyelőre büntetlenül. Úgy gondolom, ez az író kiírta magát nemcsak a társadalomból, a magyar írók közösségéből is.”

Ugyanezen lapszámban Szentmihályi Szabó Péter is ír az esetről és emellett még a jobboldali sajtónak meglehetősen fájó Jáksó-ügyet is megemlíti: „Lusta, gyáva és irigy disznók vagyunk hát mi, magyarok, sőt gyilkosok is, szemben az állócsillagként fénylő balliberális értelmiséggel, amely a szövegből kiolvashatóan nem magyar, hanem közénk leereszkedett, felvilágosodott marslakó, hogy Jáksó László televíziós sorozatának címére utaljak. Ezzel a szöveggel Kertész Ákos hazai magas kitüntetései után teljes joggal várhatja az irodalmi Nobel-díjat, mert a Kertész név úgyis ismerősen cseng Stockholmban, a magyarságról alkotott hízelgő véleménnyel együtt.”

A Magyar Nemzetben Körmendy Zsuzsanna rég olvasott „ilyen undorító szöveget.” Díszpolgár a dagonyában című írásában azt írja: „A pénzügyi világválság elmélyülése kutyafüle ahhoz az erkölcsi mélyponthoz képest, ahová Kertész Ákosnak sikerült lenavigálnia magát. Ha olvasna is, nem csak írna, ismerné azt a baloldali lapokban is közölt statisztikát, miszerint Európában a magyar az egyik legtöbbet dolgozó nép. (Amikor éppen nem gyilkolja azt, aki innovatív.) A diktatúrában való dagonyázási szokásaikról pedig 1956-ban egy Albert Camus nevű valódi író A magyarok vére címmel kicsit pontosabb sorokat írt, mint az Amerikai Népszava publicistája, amúgy Budapest díszpolgára.”

“Nagyszerű szavak”

Bartus László védelmébe vette Kertész Ákost. Az Amerikai Népszava főszerkesztője szerint „Az a jobboldali média fejezi ki mélységes erkölcsi felháborodását, amelyben mindennaposak a zsidókra, a cigányokra és más népekre való becsmérlő utalások.” főképpen egy olyan országban, ahol mindennaposak az antiszemita megnyilatkozások, ahol masírozó alakulatok félemlítik meg az „aljanépet” és ahol 15 százalékos népszerűségű párt ül a parlamentben.

Kertész Ákosról azt írja: „Nem igaz, hogy a genetikával rokon kifejezése fajgyűlöletre utalt volna. Milyen szép is lenne, ha Magyarországon ilyen elemi felháborodás kísérne minden fajgyűlölő megnyilatkozást. Még inkább, ha olyan tiszta erkölcsi alapon ítélnék el a fajgyűlöletet, mint ahogyan azt nyílt levelében Kertész Ákos tette.” A gond Bartus szerint csak az, hogy Kertész cikke nem rasszista, akik viszont rátámadtak az íróra, azok motivációja rasszista. A felháborodás oka pedig az, hogy Kertész Ákos zsidó és „egy zsidó merészelte kritizálni a magyarok egyes tulajdonságait.”

„Ez a Kertész-levél hivatkozás és indok lesz minden aljas gondolatra és tettre, előre és hátrafelé igazolja azt, hogy a magyar belpolitika eseményei egy magyar–zsidó háború kontextusában értelmezhetők. E megnyilatkozás kapcsán az antiszemiták „csináltak belőle” zsidót, mert ha nem lenne az, akkor is az lenne, mivel az ő világukban mindenki, aki bármi rosszat mer mondani a fajmagyarok büszkeségeire, az mind zsidó. És ha zsidó, akkor már gonosz.” Bartus szerint a magyar genetikailag alattvaló nem azt jelenti „hogy ezzel a magyaroknak valamiféle genetikai meghatározottságot tulajdonít. Ebben a kontextusban a szó azt jelenti, hogy “alapvetően, lényegét tekintve, fundamentálisan”, a magyar nép viselkedése alattvaló.”

„Kemény, de igaz, nagyszerű szavak, hajszálpontos meghatározásai a lényegnek. S mivel e tulajdonságok a magyar jobboldalra jellemzők, nem véletlen, hogy magukra ismernek, és ők azok, akik ez ellen tiltakoznak. Kertész Ákos az elevenükbe talált, mert a nagy magyarkodás, a színpadias és patetikus vonulások, a hősi múlt emlegetése, a nemzeti csakra diadala, a legfejlettebb magyar genetikai vérvonal, Dobogókőn a világ közepe, mind abból a nyomorúságból és kisebbrendűségi érzésből fakad, hogy a magyar alapvetően és fundamentálisan alattvaló, és így is viselkedik.” – írta Bartus.

Helyén kell kezelni

Az ügy további fejleménye, hogy a hétfői Magyar Nemzet szerint Andrassew Iván, a Népszava munkatársa sem határolódik el Kertész Ákos levelétől és nem kritizálta Bartus Lászlót sem. Azt mondja nem mindenben ért vele egyet, de írásait bármikor közölné. Az eset okairól pedig azt mondja: „Sebeket kapunk és sebeket ejtünk. Ezeket el kell viselni, túl kell élni.” Bartusról pedig úgy nyilatkozik, hogy bátor dolog volt a főszerkesztőtől Kertész megvédése. A konzervatív napilap megkérdezett más közéleti személyiségeket is. Völgyesi Miklós, a legfelsőbb bíróság egykori tanácselnöke szerint a nyílt levél nem véleménynyilvánítás volt, hanem gyalázkodás, és ha büntetőjogi értelemben nem is, de erkölcsileg mindenképpen el kell ítélni az írót. Emellett megfontolandó az író kitüntetéseinek visszavonása.

Hankiss Ágnes fideszes EP képviselő szerint „a maga durvaságában elképesztő Kertész írása, a magyar uniós elnökség tapasztalatait látva nincs benne semmi meglepő.” Az LMP frakcióvezetője pedig megmagyarázhatatlannak szégyenletesnek és igaztalannak minősíti a leírtakat. Schiffer András szerint sérti a magyarok önérzetét és csak sztereotípiák igazolására jó. Azonban figyelembe kell venni, hogy Kertész Ákos is átélte a vészkorszakot, ezért Schiffer kéri a parlamenti pártokat, hogy kezeljék helyén az ügyet.”