Öngólt rúgott a Palesztin Hatóság

Lehangolhatta az összeesküvés-elméletek kedvelőit az a napokban
nyilvánosságra került jelentés, miszerint a Palesztin Hatóság
vizsgálóbizottsága Mohamed Dahlant, a Fatah egyik volt vezető
politikusát vádolta meg Jasszer Arafat megmérgezésével. Az arab világban
mindmáig magától értetődő alapigazságnak számított, hogy Arafat
haláláért Izrael a felelős.

 

 

forrás:nepszava.hu / Gál Mária

 

A legendás palesztin vezér hét évvel ezelőtti halála óta makacsul tartotta magát az az álláspont, hogy Arafat halálát mérgezés okozta. Olyan mérgezés, amelyet csakis Izrael követhetett el. Most viszont egy közismert és népszerű palesztin politikus, Mahmúd Abbász elnök első számú, párton belüli ellenfele, Mohamed Dahlan került a vádlottak padjára. Dahlan a palesztin politikai élet mérsékelt “térfelének” szereplője, Arafat környezetéhez tartozott, gázai rendvédelmi parancsnokként és a polgári ügyek minisztereként vált ismertté.

A Fatah-on belül őt tartották Abbász elnök legesélyesebb potenciális ellenfelének. Ezzel a vádemeléssel viszont Dahlan politikai pályája derékba törhet, mégha sikerül is bizonyítania ártatlanságát, a nem akármilyen gyanú árnyékát kell magán hordoznia. Úgy tűnik értelmetlenül feláldozták. akaratlanul is a rivális Hamász és a nagy ellenfél, Izrael malmára hajtva a vizet.

De miért pont Dahlan, és miért pont most? Miért került újra terítékre az Arafat ügy? 2004. november 11-én egy párizsi katonai kórházban hunyt el 75 éves korában Jasszer Arafat palesztin elnök. Orvosai először influenzára gyanakodtak, állapota rosszabbodása után szállították Párizsba. Már betegsége idején szárnyra kaptak a találgatások, főképp akkor, amikor a hírzárlatot elrendelő francia kórházból többször kiszivárgott Arafat halálhíre, amelyet aztán folyamatosan cáfoltak.

A tényleges halál közvetlen okaként az orvosok erős agyvérzést diagnosztizáltak, de mindmáig homály fedi és találgatás övezi azt, hogy milyen kór vagy betegség vezetett állapotának leromlásához. Az összeesküvés-elméletek azzal kezdődtek, hogy az orvosi jelentés nem tudta egyértelműen megállapítani a halál okát. Először a mérgezés elmélet hódított, de nemsokára AIDS fertőzésről kezdtek beszélni. Noha a leírt tünetek alapján egyes orvosok szerint nagyon kicsi a valószínűsége annak, hogy a palesztin vezető AIDS-ben vagy mérgezésben halt meg, mások mégis megalapozottnak tartották a gyanút. A lavinát Arafat magánorvosa, Asraf al-Kurdi indította el, aki ugyan nem kezelte a palesztin vezetőt élete utolsó heteiben, halála után mégis kategorikusan kijelentette: tudomása szerint a francia orvosok AIDS-vírusra bukkantak Arafat vérében. Meggyőződéssel állította, hogy Izrael juttatta az elnök vérébe a betegség vírusát azért, hogy elleplezze a mérgezés tényét.

A párizsi orvosok a kórtani jelentés példányait Arafat özvegyének, illetve a Palesztin Hatóság tisztségviselőinek adták át. Amos Harel és Avi Isacharoff izraeli írók ” A hetedik háború” című könyvükben Arafat halálával foglalkoznak. A könyv tartalmazza magas rangú palesztin tisztségviselők álláspontját is. A megszólalók között volt Mohamed Dahlan, a polgári ügyek akkori minisztere, aki az íróknak adott interjúiban meggyőződéssel állította, hogy Izrael mérgezte meg Arafatot. Száeb Erekat palesztin főtárgyaló viszont (ez esetben is) igazi diplomatának bizonyult. Ő arról beszélt, semmilyen bizonyítékról nem hallott arra vonatkozóan, hogy AIDS vagy mérgezés okozta volna a palesztin ikon halálát. Ariel Saron izraeli kormányfő hivatala közleményben utasította el a vádat, cáfolta, hogy a zsidó államnak bármiféle köze lett volna Arafat halálához.

Az arab világot nem tudta meggyőzni Sharon, mindeddig nem a “ki”, csupán a “hogyan” volt a kérdés. A Palesztin Hatóság múlt heti vádemelése derült égből villámcsapásként hatott. Dahlan megvádolása ebben az ügyben még az izraeli sajtót is meglepte. Arról már hónapok óta cikkeznek az izraeli lapok, hogy Mahmúd Abbász palesztin elnök nyílt politikai leszámoló hadjáratot indított Dahlan ellen, akinek először mindennemű gazdasági érdekeltségét és támogatói háttérbázisát számolták fel, majd néhány hete kizárták a Fatah tagjai közül is.

Megvádolták sok százmillió dolláros sikkasztással, meggyanúsították álnéven bejegyzett svájci számlákkal is. Kételkedve fogadta a média ezeket a bejelentéseket, leginkább annak tulajdonították, hogy Dahlan, a korábbi gázai rendvédelmi parancsnok, Abbász egyik legfőbb párton belüli riválisává nőtte ki magát, komolyan veszélyeztetve az elnök pozícióját. A Palesztin Hatóság speciális vizsgálóbizottságának 118 oldalas jelentését egy olyan speciális vizsgálóbizottság készítette, amelynek tagjai Abbasz elnök hű bizalmasaiként ismertek. A jelentés szerint Dahlan a gazdasági bűncselekmények mellett vétkes Arafat szándékosan mérgezésében is. Azt állítják, hogy gázai rendvédelmi parancsnokként rossz, káros hatású gyógyszerekkel látta el Arafatot. Ez a vád a maga módján történelem, egy történelmi pillanatban. Ez az első alkalom, hogy a legendás népvezér halálával nem Izraelt, hanem épp egy palesztin tisztviselőt gyanúsítanak meg.

A pillanat pedig kétségtelenül történelmi, merthogy sok tekintetben előzménytelen pillanatokat élnek mostanában Gázában is. Párhuzamosan vajúdik a palesztin-izraeli és a palesztin-palesztin (Fatah-Hamász) kiegyezés és készül az ENSZ-előterjesztés az egyoldalú palesztin államalapításról. A palesztin-izraeli békefolyamat megrekedésének egyik legfőbb oka pedig épp az arab tavasz eredményeképpen, Egyiptom által indítványozott Fatah-Hamász kiegyezés. A szemben álló palesztin felek számára is nyilvánvaló, hogy a leendő palesztin állam működőképességének biztosításához szükség lesz a Nyugati Part (Ciszjordánia) és a Gázai övezet vezetésének, vagyis a Fatah és a Hamász együttműködésére. Csakhogy a Palesztin Hatóságot irányító, az Izraellel való békekötés mellett elkötelezett, Abbász elnök vezette mérsékelt Fatah, és a zsidó állam elpusztítását célul kitűző iszlamista Hamász közötti megállapodás sem tűnik könnyebnek, mint az izraeli-palesztin kiegyezés. Izrael tiltakozik az ellen, hogy a Hamász, amely továbbra sem hajlandó elutasítani az erőszak alkalmazását és elismerni Izrael létjogosultságát, bármiféle szerephez jusson, de fenntartásokkal kezeli a közeledést Amerika, az EU és az ENSZ-főtitkár is.

Bár Abbász megígérte, hogy a jövőben is a Fatah felel majd a béketárgyalások folytatásáért, úgy tűnik nem tudja jobb belátásra bírni a palesztin tábor harciasabb felét. Keleten a helyzet változatlan, mondhatnánk. A palesztin vezetőség, minden igyekezete ellenére sem képes ellenőrizni a szélsőségeseket. Az ilyen kirakatperekkel pedig, mint a Dahlané, saját pozícióit gyengíti. Arafat volt az egyetlen, aki be tudta adni népének az izraeliekkel való fájdalmas kiegyezés szükségességét, azt, hogy egy ilyen hosszú ideje tartó konfliktusban csak fájdalmas kompromisszumokra van lehetőség. Az utolsó pillanatban, Camp David-ben azonban megtorpant. Ezt az utolsó lépést kellene most Abbásznak meglépnie, de ehhez minden szövetségesére szüksége lenne. Dahlanra is.