Gyerekeket, betegeket lök az utcára az új egyházi törvény

2011. augusztus 12. / Tossenberger Adél

forrás: hvg.hu

Hátrányos helyzetű gyerekek, idősek és hajléktalanok sorsa kerülhet veszélybe az új egyházi törvény miatt, amely szociális és oktatási munkát végő felekezetektől is elveszi az egyházi státuszt. Az érintettek üldözésről, diszkriminációról és szociális katasztrófáról beszélnek. Van olyan felsőoktatási intézmény, ahonnan már most visszahívná a tárca a korábban kiutalt pénz megmaradt részét. A kormányoldal illetékesei vagy hallgatnak, vagy nyári szabadságukat töltik.

A július közepén elfogadott egyházi törvénnyel az Orbán-kormány tizennégyre csökkentette a Magyarországon elismert egyházak számát, s megvonta több mint száz vallási felekezet egyházi státuszát. A nyilvántartásban maradó tizennégy felekezet a római és görög katolikus, ortodox, református, evangélikus egyházak, három zsidó felekezet, az unitáriusok, a baptisták és a Hit Gyülekezete.

A kormánykoalíció elsősorban a gazdasági visszaélések, az úgynevezett „bizniszegyházak” elszaporodása miatt akart szigorítani a jogszabályon, s bár a KDNP-s oktatásirányítás sokat beszél arról, milyen fontos társadalmi szerepet szán a kormány az egyházi iskoláknak, ez a szempont végül mégis elsikkadni látszik.

Visszakért milliók

A szociális és oktatási fronton is jelentős tevékenységet folytató Magyar Evangéliumi Testvérközösség a napokban kapott egy július 29-re dátumozott levelet a Nemzeti Erőforrás Minisztériumától, melyben felmondják az előző kormány idején nyert 220 millió forint értékű, az általuk működtetett Wesley János Lelkészképző Főiskolát érintő beruházási megállapodást (az összeg egyharmadát már 2010-ben zárolták). Noha az építkezés jelentős részén már túl vannak, és ki is fizették, most a fennmaradt összeg haladéktalan visszafizetésére szólították fel őket. Iványi Gábor metodista lelkész, a Wesley János Lelkészképző Főiskola rektora a hvg.hu-nak azt mondta: több millió forintról van szó, ami „nagy csapás nekik”.

ványiék anno egy húsüzemet alakítottak át főiskolává, de a lelkész azt mondja, kinőtték az épületet, ezért akartak bővíteni egy 1500 négyzetméteres telek beépítésével. Ehhez kellett a 220 millió forint is, amely a falak, a tető és a pince felépítésére lett volna elég.

A Magyar Evangéliumi Testvérközösség tizenhárom közoktatási intézményt tart fenn, de a hajléktalan-ellátásból és az idősek gondozásából is kiveszi a részét. Osztolykán Ágnes (LMP), az Országgyűlés oktatási bizottságának alelnöke szerint ezek olyan, zömmel hátrányos helyzetű és sajátos nevelési igényű gyerekeket ellátó intézmények, amelyeket önkormányzatoktól és alapítványoktól vettek át azért, hogy sok száz gyerek ne kerüljön az utcára. Az egyházi státusz elvesztésével azonban bizonytalanná válik a finanszírozásuk. Ugyanilyen helyzetbe került többek között a Golgota Keresztény Gyülekezet is, amely szintén végez szociális munkát (anyaotthon, hajlékmisszió), vagy a Sajókazán iskolát működtető Dzsaj Bhím közösség is, akik honlapjukon így írnak a történtekről:

„Közéleti eszmecsere folyik rólunk az egyházügyi törvény köntösébe bújtatva. Rólunk, de nélkülünk: a cigányok jelenléte nem kívánatos. Az illetékes államtitkár egyetlen levelünkre sem válaszolt […]A rólunk nyilatkozók azt állítják, hogy mi „vallási köntösbe bújtunk”. (Értjük: tehát hazudunk, amikor hitünket megvalljuk.) „Visszaélünk az állami támogatásokkal”. (Értjük: tehát lopunk.) Nem valódi egyház, hanem „cigány érdekvédelmi szervezet” vagyunk. (Értjük: hazudós, lopós cigányok volnánk.) Nem kell a mi hitünk. Nem kell nekünk Sajókaza. (Értjük: nekünk Gyöngyöspata kell, nekünk Olaszliszka kell, nekünk Tatárszentgyörgy kell, „nekünk Mohács kell”.)

Szociális katasztrófa?

Osztolykán szerint a Sajókazához hasonlóan szegény települések önkormányzatai sokszor nem képesek finanszírozni a helyi közoktatást, az egyházi normatíva nélkül ezért „halálra vannak ítélve”. Ezért is írják egykori demokratikus ellenzékiek a Viviane Redingnek (az Európai Bizottság Alelnöke, a jogérvényesülésért, az alapvető jogokért és uniós polgárságért felelős európai biztos) és Thomas Hammarbergnek (az Európa Tanács Emberi Jogi Biztosa) címzett levelükben, hogy „ennek a támogatásnak a megszüntetése szociális katasztrófához vezethet”. Ez Iványi Gábor szerint sem túlzás. Igaz, egyetértése már azért sem meglepő, mert ő is aláírta a levelet.

A többek között Demszky Gábor, Magyar Bálint, Konrád György, Kőszeg Ferenc, Radnóti Sándor és Tamás Gáspár Miklós által jegyzett tiltakozás szerint „túl azon, hogy egyetlen éjszaka alatt páriahelyzetbe taszítottak egyházakat, minden szociális, egészségügyi és oktatási szolgáltatásuktól megvonták a törvényben rögzített eddigi támogatást”.

A nyilvántartásból kizárt egyházak közül többen vezető szerepet visznek a hajléktalanok, idősek, és szegények szociális gondozásában; romákat, elítélteket, gyermekeket és fiatalokat támogatnak, több tízezer rászoruló embert segítenek. Több kizárt egyház sikeres középiskolákat és felsőoktatási intézményeket működtet, melyek akkreditációja most megszűnik – olvasható a levélben.

“Bizarr” sztori

Iványiék most az egyházi törvény módosításáért lobbiznak, nemcsak hazai, de nemzetközi fronton is. Többek között azt szeretnék elérni, hogy már meglévő egyházi státuszt ne lehessen visszamenőlegesen megvonni, hogy ne a parlamenti kétharmad döntsön az egyházak sorsáról, illetve hogy ne kelljen leadni az egyház tagjainak névsorát és adatait, mert ez szerintük visszaélésekhez vezethet.

„Nem kell ahhoz megölni vagy börtönbe zárni valakit, hogy üldözésnek számítson” – mondta az egyházi státuszt elveszített közösségek sorsára utalva Iványi, aki nem érti, miért haragította magára a kormány ezt a réteget is. „Az egész történet olyan bizarr, hogy minősíteni is nehéz” – magyarázta a lelkész, majd hozzátette: a különböző felekezetek között nincs összefogás: „a kicsik pánikban lapítanak, és nem mernek ágálni”, az a tizennégy egyház pedig, amely Orbánék listáján maradt, védi a törvényt. (Személyes vonatkozása az ügynek, hogy mint ismeretes, Iványi jó viszonyban állt Orbánnal, akinek lányait is ő keresztelte meg. A barátság akkor is fennállt, amikor Iványi SZDSZ-es képviselő volt.)

Iványi azt mondja, az sem biztonságos megoldás, ha valaki januártól megpróbálja vallásos egyesületként vagy alapítványként folytatni, mert hamarosan az egyesületi törvényben is megszorítások lesznek. A Magyar Evangéliumi Testvérközösség még nem tudja, hogyan folytatja januártól, kivárják a kormánnyal való egyeztetések eredményét.

Az LMP kezdeményezésére kompromisszumos alapon az oktatási bizottságban annyit sikerült elérni a fideszes tagok támogatásával, hogy azok a szervezetek, amelyek közoktatási feladatokat látnak el, 2012. augusztus 12-ig még megkapják az eddigi kiegészítő normatívát, a tanév közepébe ékelt átalakítás ugyanis súlyos gondokat okozott volna. Emellett a szociális ellátásban tevékenykedő volt egyházak is kaptak némi haladékot: ők 2011. december 31-ig kapják meg az eddig járó állami támogatást. Hogy a fent megnevezett dátumok után mi lesz, azt Iványi szerint a miniszterelnök kivételével senki sem tudja.

A jobboldal pihen

Az LMP szerint szektorsemleges oktatásfinanszírozás lenne a jó megoldás, akkor ugyanis „a Fidesz nem játszadozhatna többé az iskolákkal kénye-kedve szerint”. Osztolykán Ágnes azt mondja: „ideje véget vetni annak a gyakorlatnak, hogy az állam aszerint jutalmazza vagy bünteti a gyerekeket, hogy önkormányzati, egyházi vagy alapítványi iskolában tanulnak”. Ugyanezt vallja Iványi Gábor is, aki nem híve a közoktatás egyházi átvételének, mert szerinte nem jó, ha a vallást ráerőltetik nem hívő emberekre.

Mivel az egyházi törvény elfogadása előtti utolsó módosító indítványokat az alkotmányügyi bizottság nyújtotta be, az elnök aláírásával, szerettük volna válaszra bírni Balsai Istvánt (Fidesz) is, aki azt mondta a hvg.hu-nak: nem kompetens a kérdésben, „ő csak aláírta a módosítót, rajta kívül pedig még húszan vannak a bizottságban”. Megkerestük Szászfalvi Lászlót is, az egyházi, nemzetiségi és civil kapcsolatokért felelős államtitkárt is, ő azonban szabadságon van.