Fontos a részvétel
Történelmi tartozását akarta rendezni az osztrák főváros, amikor
kiharcolta, hogy otthont adhasson a Makkabiádának nevezett zsidó
sportrendezvénynek.
forrás: HVG
„Kívánok mindenkinek nagyon kellemes Makkabi-játékokat, de kérdem, miért van szükség arra, hogy egy vallási közösség tagjainak rendezzenek monstre sportjátékot? Van talán buddhista, protestáns vagy iszlám olimpia?” Így kommentálta a Der Standard című bécsi napilap egyik olvasója az osztrák fővárosban július 5–13. között megrendezett Makkabiádát. A kérdésre elég kézenfekvő a válasz. A sportverseny valójában reakció az 1945 előtti eltiltásokra, sportegyesületekből való antiszemita kizárásokra. Az először 1932-ben Tel-Avivban, húszéves szervezőmunkával megrendezett sportesemény 1953-ban indult újra. Négyévenként – a nagy olimpiát követő évben – Izraelben rendeznek zsidó olimpiának nevezett spartakiádot, s ugyancsak négyéves ritmusban, két év eltolással kerül sor az európai Makkabiádára. A mostani a 13.
Bécs az utóbbi évtizedekben háromszor pályázott a rendezés jogára, kétszer elutasították (1986-ban például a volt Wehrmacht-tiszt Kurt Waldheim államelnökké választása miatt), most viszont Madridot, Stockholmot és Szentpétervárt megelőzve győzött. Ausztria ezt nagy sikernek tartja – először kerül sor Makkabi-játékokra az egykori náci Németországhoz tartozó országban –, a bécsi önkormányzat a hárommillió eurós rendezési költség egyharmadát is vállalta. Otto Deutsch, a rendezvény irányítója, a bécsi zsidó hitközség alelnöke szerint komolyan esett latba a döntésnél, hogy a bécsi Hakoah sportegyesület a zsidó vagyonok restitúciójáról folyó tárgyalások eredményeként 2008-ban visszakapta sporttelepét, és az lehetett a helyszíne a mostani versenyek javának.
A 19 sportágban – egyebek között kosárlabdában, vívásban, úszásban, sakkban, bowlingban, teniszben – folyó viadalon 37 ország több mint kétezer sportolója indult, a legnépesebb a brit és a német csapat. Az európai jelző ellenére mexikói, brazil, bissau-guineai sportolók is rajthoz álltak. A küzdők egyharmada 14–16 éves, de mivel például a bridzs is a versenyszámok közé tartozik, akadtak 80 év feletti résztvevők is. A Városház elé épített arénában a melegítőjükön nemzeti jelzést is viselő sportolók úgy vonultak fel országuk zászlaja alatt, mint az igazi olimpiák résztvevői – a közönség lelkes tapsa mellett. A negyvenfős magyar csapat hét számban (bridzs, foci, tenisz, lövészet, vívás, asztalitenisz és golf) indult – mondta a HVG-nek Csillag András, a küldöttség egyik vezetője. Megjelent Bécsben Polgár Judit sakkvilágbajnok is, de ő az amatőrökkel nem ült asztalhoz, az érdeklődőkkel viszont szimultánt játszott.
Az aréna mögött, a Városháznál a szokásos nyári nemzetközi ételkavalkád várta az érdeklődőket, akik kivetítőn követhették az eseményeket. A világ legnagyobb sportrendezvényei között számon tartott Makkabiádát az osztrák köztársasági elnök nyitotta meg, és ott volt több kormánytag is. Olimpiai láng is érkezett, és a fellépők között Maximilian Schell osztrák színész-filmrendező is szerepelt. Énekelt a világhírű bécsi fiúkórus, a Wiener Sängerknaben, és a sportversenyekkel párhuzamosan a Zsidó Múzeum sporttörténeti kiállítást rendezett.
A bécsi eseményen – amelytől komoly idegenforgalmi bevételeket reméltek – hangsúlyozottan a részvétel a fontos, kiugró sporteredményeket nem is vártak, bár a hatvanas években a Makkabiádán tűnt fel például a világhírű amerikai úszófenomén, Mark Spitz.
