MEGHÍVÓ

a Kőrösmező – Kamenyec-Podolszkij-i deportálás 70. évfordulója
alkalmával tartandó kegyeleti, emlékező és tudományos konferenciára. 

 

 

Szervező: Wesley János Lelkészképző Főiskola Soá és Kereszténység Kutatóintézete.
Időpont: 2011. október 12-13-án.
Helyszín: A főiskola épülete: Budapest, VIII. ker., Dankó u. 11.A

A Szovjetunió elleni háborúba bekapcsolódó Magyarország jelentős kormánytényezői az első adódó lehetőségét kihasználták annak, hogy az ukrajnai régió honvédségünk által felügyelt területeire tömegesen telepítsenek ki Magyarországon élő zsidókat. A hivatalos magyarázat szerint az érintettek olyan külhonosok voltak, akik kitoloncolására ezt megelőzően nem volt lehetőség.

Eltekintve attól, hogy ilyen intézkedés az adott körülmények között egy mégoly “jogszerűnek” tekinthető helyzetben is igen problematikus lett volna, az indoklásul felhozott érvek köszönö viszonyban sem voltak a tényleges valósággal: a deportáltak között igen jelentős számban voltak olyanok, akik generációk óta magyar területen éltek, ám honosságukat megfelelő formaisággal nem tudták igazolni (egyébként sok nem zsidó származású állampolgárhoz hasonlóan), és számosan voltak olyanok is, akiket meglévő okmányaik ellenére távolítottak el. Az akció igazi arcát jól érzékeltetik azok a korabeli feljegyzések, amelyek szerint, a magyar hatalmi elit bizonyos tényezői abban is reménykedtek, hogy hamarosan további sok tízezer, nemkívánatosnak tekintett zsidó deportálását foganatosíthatják.

Az, hogy a deportáltak száma végül “csak” körülbelül tizennyolcezer volt, bármily paradox, a náci katonai vezetésnek köszönhető. A náci hadigépezet bizonyos tényezői ugyanis, a magyar miniszterelnök és belügyminiszter törekvései ellenére, a fegyveres erők hadműveleti érdekeire tekintettel, július közepén leállíttatták a kitoloncolási programot.

A deportáltak túlnyomó többsége áldozatul esett az orosz földön zajló pogromoknak. A történtekről fennmaradt egyidejű tudósítások és a későbbi visszaemlékezések is azt erősítik meg, hogy a kitoloncoltak nagy tömege az augusztus 27-28-i Kamenyec Podolszkij-i massacrénál vesztette életét. A Magyarországról kiszállított zsidók tömeges kivégzésére került sor emellett október 12-én, Stanislauban is.

A magyarországi mainstream történelmi emlékezetnek az 1941-es deportálás egyáltalán nem része. Tévedés lenne azonban azt gondolni, hogy e “feledés”-t elsősorban/csak az 1944-es események minden korábbi antiszemita kilengést felülmúló méretei okozzák. Az igazi ok a magyar történelmi önismeret elemi hiányosságában keresendő: Magyarországon nem csak populáris szinten nyilvánul meg tradicionálisan erős érdeklődés az antiszemitizmus vészkorszak alatti történelmi bűneinek elfedésére, illetve azoknak az 1944-es német megszállással történő feledtetésére, de a szellemi és szakmai elit részéről is.

Az első magyarországi zsidó-deportálás nemzeti önismeretünk kardinális eseménye. Relevanciáját elsősorban az a történelemelméleti kérdés adja, hogy a magyarországi zsidóság elpusztításáért viselt felelősség jobban vagy kevésbé terheli-e a többségi társadalmat. Az externodeterminista “nemzeti” koncepció képviselői a történtek értelmezésében a külső tényezők szerepét hangsúlyozzák, éspedig a magyar felelősség bagatellizálásának a célzatával, az internodeterminista nézetéi pedig a magyar és a külső (a német) felelősség – önmentegető prekoncepciók nélküli – párhuzamos bemutatására teszik a hangsúlyt.

A Wesley János Lelkészképző Főiskola (WJLF) és a fenntartó egyház, a Magyarországi Evangéliumi Testvérközösség (MET) 2003 óta minden évben megemlékezik a kőrősmezői deportálásról.

Kegyeleti alkalmainkat hagyományosan ökumenikus gyászistentisztelettel zárjuk, amelyet a főiskola udvarán elültetett, Kamenyec-Podolszkijból származó emlékfánál tartunk. Megemlékezéseink külön is fontos eseménye volt a 65. évforduló, amikor bemutattuk a Magyar Zsidó Lexikon elektronikus változatát, amelyet a szerkesztő, Nagy Péter Tibor az áldozatok előtti főhajtásként készített el, és a 68. évforduló, amikor zarándokút keretében felkerestük a deportálás több ukrajnai helyszínét, és utunk során Kamenyec Podolszkijban, a Mártírok Parkjában átadtuk a Magyarországi Mártírok Emlékművét, amelyet a MET és a WJLF állított a Magyarországról deportált áldozatoknak, Kőrösmezőn pedig (a vasútállomáson) emléktáblát avattunk a kitelepítettek kálváriájának megörökítésére. Bővebben lásd: korosmezo.atw.hu

Az 1941-es deportálásra emlékező kegyeleti szolgálatunkkal, a megemlékezés és emlékeztetés liturgiailag és történettudományilag rendszeresített alkalmaival alapvetően két célt követünk: hitvallásainkból következően kinyilvánítani együttérző szeretetünket Izrael lányai és fiai iránt, akiket saját nemzetünk tett árvává és áldozattá 1941-ben, és akiket és fájdalmukat a nemzeti emlékezet ma is vonakodik sajátjának tekinteni, másfelől pedig segíteni emlékezetben tartani és tartatni azt a tényt, hogy a Soá magyarországi “prelúdiumá”-ra (a kifejezést Randolph L. Braham professzor használta először) minden külső hatalompolitikai kényszer nélkül – Magyarország német megszállását három évvel megelőzően – került sor.

A tavalyi megemlékezés során elhatároztuk, hogy a deportálás 70. évfordulója alkalmával 2011 augusztusában zarándokutat szervezünk Kőrösmező, Kamenyec-Podolszkij és Stanislau felkeresésével (utunk során Kamenyec-Podolszkijban, a Mártírok Parkjában gyászistentiszteletet is szeretnénk tartani), 2011. október 12-13-án pedig – a WJLF Theológus és Lelkész Szak Soá és Kereszténység Kutatóintézete szervezésében – kétnapos kegyeleti, emlékező és tudományos konferenciát rendezünk.

A kegyeleti és emlékező hozzászólások, a liturgiai alkalmak, valamint a deportálás magyarországi vonatkozású összefüggéseivel foglalkozó előadások mellett nagyon szeretnénk, ha minél több olyan külföldi és hazai előadót is vendégül láthatnánk, akik a Szovjetunió elleni támadás első időszakának pogromeseményeivel, az Einsatzguppék és Einsatzkommandók korabeli tevékenységével, továbbá a Kamenyec-Podolszkij-i massacréval és a Magyarországról deportált zsidók sorsával, valamint az 1941-es történések recepciójának eszme- és ideológiatörténeti, emlékezettörténeti, filozófiai és irodalmi elemzésével kapcsolatos kutatásaik bemutatásával gazdagítanák a Soá e meghatározó fontosságú eseményéről való tudásunkat és ismereteinket. A konferencia előadói sorában szívesen látjuk azonban azokat is, akik a Soá egyéb korabeli eseményeinek elemzésével, vagy esetleg a nemzetiszocialista múlt feldolgozásának hazánkban ismét és továbbra is igen aktuális problémáit vizsgálva tudnának részt venni megemlékezésünkön.

A szümposzionon való előadói részvételi szándékot a [email protected] címen kérjük jelezni.

A konferencia előadói absztraktjait közzé tesszük a Kőrösmező – Kamenyec-Podolszkij című – http://korosmezo.atw.hu/ – honlapon, amely felületen közreadjuk az előadások (később önálló konferenciakötetben is megjelentetni szándékozott) szerkesztett szövegeit is.

A magyarországi deportálások 60. évfordulója alkalmával istentiszteleti cselekmények keretében emlékjelet állítottunk minden olyan vasútállomáson, ahonnan deportáló vonatok indultak a pusztulás földjére. Hasonló szándékaink voltak Kőrösmezőt és az 1941-es deportálás budapesti és vidéki tolonchelyeit illetően is. Ez utóbbi tervünk megvalósítását végül azonban 2009-ben tudtuk csak megkezdeni, amit most azzal kívánunk folytatni, hogy a Rumbach Sebestyén utcai zsinagóga falán található első hazai emlékjelet követően konferenciánk kegyeleti programjai között emléktáblát avatunk a deportálás toloncállomásaként szolgáló másik fontos budapesti helyszínen, a ma már egyéb tekintetben is szimbolikus jelentőségű Páva utcai zsinagógánál.

Végül kérünk mindenkit, aki exisztenciális ügynek tekinti a Kőrösmező – Kamenyec-Podolszkij-i deportálás 70. évfordulójáról való megemlékezést, hogy adja tovább e meghívót, illetve közölje velünk azoknak a címeit, akikhez jónak látná meghívásunk megküldését.

Budapest, 2011. július 4.

Dr. Majsai Tamás
a WJLF Theológus és Lelkész Szak dékánja
a Soá és Kereszténység Kutatóintézet igazgatója