Gázháború Izrael és Libanon között

Folytatódik az Izrael és Libanon között kirobbant gázvita. Ennek
előzménye, hogy 2009 januárjában, majd 2010 decemberében két nagy
kiterjedésű földgázmezőre bukkantak a Földközi-tenger alatt, Haifától
90, illetve 130 kilométerre. A területek, amelyek az izraeli Tamar,
valamint Leviathan fantázianevet kapták, a feltárásban részt vevő Noble
Energy amerikai energiaipari konzorcium becslése szerint legalább 700
milliárd köbméternyi földgázt és jelentős mennyiségű kőolajat is
rejtenek. A természeti kincs felfedezése azonban háborús feszültséget
gerjesztett az amúgy is puskaporos hordóra emlékeztető térségben. 

 

 

forrás:  atv.hu

 

Ez a mennyiség hosszú évtizedekre biztosíthatja Izrael energiaellátását úgy, hogy európai exportra is juthat belőle. A felfedezés után azonban Libanon az ENSZ-hez fordult, a korábbiakkal nem egyező, új tengeri határokat követelve magának – Izrael rovására. Az okok kézenfekvőek: egyrészt az adósságban fuldokló Bejrút szemet vetett a földgázkincsre, másrészt az Iránhoz közel álló síita Hezbollah újabb lehetőséget talált a zsidó állammal szembeni feszültség gerjesztésére.

Határtalan gázmezők?

Izrael északi szomszédja – békeszerződés hiányában – lényegében a mai napig hadban áll a zsidó állammal, így a két ország között nem került sor a közös tengeri határok megállapítására. Libanon először, minden bizonnyal a Tamar gázmező feltárása nyomán, 2010 nyarán fordult területi követeléseivel az ENSZ-hez. Majd – az izraeli fúrások megkezdésével párhuzamosan – a bejrúti törvényhozás még ugyanebben az évben, augusztus 17-én elfogadta az új energiatörvényt, sürgetve a kizárólagos gazdasági övezetben zajló munkálatok megkezdését. Az izraeli kabinet határozott választ adott a libanoni lépésre. Július elején elkészítette saját tervezetét a kizárólagos gazdasági övezetet kijelölő tengeri határvonalakról, annak érdekében, hogy pontosan meghatározza a rendelkezésére álló területet, és elkezdhesse a feltárt természeti kincsek kiaknázását.

„Izraeli agresszió”

Libanon azonban ezt ellenséges lépésnek minősítette: a bejrúti külügyminiszter, Adnan Manszúr egy interjúban azt állította, hogy az izraeli elképzelés „agresszió az ország gáz- és olajkészletei ellen”. Hozzátette, hogy „ezzel egyáltalán nem segíti elő Izrael a békét, sőt, újabb feszültségeket teremt”. A libanoni parlament elnökének szóvivője, Ali Hamdan pedig arra figyelmeztetett, hogy „országa meg fogja védeni határait és nyersanyagait”. Naim Kasszám sejk, a Hezbollah helyettes vezére pedig a libanoni „ellenállással” fenyegette meg Izraelt a csütörtöki sajtóban, valamint leszögezte: „Libanon nem fog hozzájárulni ahhoz, hogy »parti vizeiből« gázt, vagy kőolajat bányásszanak” az izraeliek.

Libanon átlépett a ciprusi egyeztetéseken

Jacques Neriah, az izraeli katonai hírszerzés egyik korábbi magas rangú vezetője a tengeri határokról nemrég megjelent tanulmányában leszögezi, hogy az izraeli elképzelés valóban jelentősen eltér a Libanon által újrarajzolt térképtől. Benjamin Netanjahu kormányfő azzal indokolta az eltérést, hogy a libanoni vonal „jóval délebbre húzódik az általunk meghatározott sávnál, így megsérti az Izrael és Ciprus által elfogadott választóvonalat, de ami még ennél is szembeötlőbb, szemben áll a saját, Libanon és Ciprus között egyeztetett határokkal is”. Netanjahu hozzátette: Jeruzsálem célja az, hogy „a nemzetközi tengerjogi elveknek megfelelően határozza meg Izrael helyzetét a kérdésben”. (Libanon és Ciprus egyébként soha nem jutott el addig, hogy a parlament ratifikálja a tengeri határokról szóló megállapodást: Törökország nem támogatta azt, hogy Libanon nyersanyag kérdésében egyeztessen Ciprussal, Bejrút pedig igyekezett elkerülni a nézeteltérést Ankarával, így a javaslatot a kormány soha nem nyújtotta be a parlament elé.)

Európa is kaphat az izraeli gázból

Izrael – amennyiben a tényleges feltárások is igazolják a mennyiségi várakozásokat – Görögországon keresztül fogja kiépíteni a földgázvezetékét Európa felé. Ehhez azonban elengedhetetlen, hogy megállapodjon Libanonnal.

Hezbollah, Irán – hasítanak

Móse Jaalon izraeli miniszterelnök-helyettes úgy véli, hogy a Hezbollah libanoni síita terrorszervezet valamint az Iráni Iszlám Köztársaság áll a tengeri konfliktus hátterében. „Egy olyan megállapodásunk van Ciprussal (a tengeri határokról), amely szinkronban áll a Ciprus és Libanon által egyeztetett sávokkal is. Miután azonban bejelentettük, hogy megkezdjük a fúrásokat, az irániak és a Hezbollah felismerték: ezen a területen ismét konfrontálhatnak Izraellel. Új határt szabtak, lényegében belehasítva az övezetünkbe” – fogalmazott az izraeli miniszterelnök-helyettes. Szavait alátámaszthatja, hogy a két ország között akkor mérgesedett el igazán a viszony, amikor Irán felajánlotta segítségét a földgáz készletek kutatásában Libanonnak.

A Hezbollah komoly tengeri fenyegetést jelent

Neriah némileg árnyalja a képet: szerinte a jelenlegi helyzetben Libanon a gázmezők megszerzésében érdekelt, nem pedig egy újabb konfliktusban, amely – vélhetően – nem enyhítené a súlyosan eladósodott ország energiafüggőségét. Erre akár bizonyíték lehet az is, hogy Bejrút az ENSZ-hez fordult a határkérdés miatt (habár, mivel nincsen diplomáciai kapcsolata Izraellel, nem igazán tudott volna más fórumhoz fordulni a kérdésben). „A Hezbollah azonban egy külön ügy – írja a volt hírszerzési vezető, aki szerint a fosszilis energia felfedezése potenciális hadszíntérré változtatta a térséget. Az Izraellel szemben felvonuló Hezbollah már olyan kétéltű egységekkel büszkélkedhet, amelyek egyaránt képesek víz alatti szabotázsakcióra, valamint szárazföldi rajtaütésekre is”. Neriah emlékeztetett: már 2006-ban kis híján elsüllyesztettek egy izraeli rakétanaszádot egy több mint 100 kilométeres hatótávolságú, iráni gyártmányú rakétával. Hasszán Naszrallah, a Hezbollah vezetője pedig 2010-ben nyilvánosan kijelentette: szervezete képes bárhol támadást mérni a hajóforgalomra az izraeli partok közelében. A síita terrorvezér akkor megígérte: amennyiben Izrael veszélyeztetné a libanoni gázálmokat, a Hezbollah fogja rákényszeríteni azok tiszteletére.

Kadhafi is megirigyelné…

Nem véletlenül lett feszültség forrása a nyersanyagban gazdag terület: az Amerikai Geológiai Társaság (USGC) adatai szerint a közel magyarországnyi nagyságú (83 ezer négyzetkilométeres) területen összesen 8000 milliárd köbméter földgáz található, amely a világ ismert, de feltáratlan kapacitásának mintegy 30 százalékát jelenti. Ugyanitt a becslések szerint mintegy 1,7 milliárd hordónyi kőolaj rejtőzik a felszín alatt. Összehasonlításképpen: a nyersanyagokban gazdag Líbiában földgázból ennek a mennyiségnek kevesebb mint a fele található meg.