Vicces fiúk
Azt, hogy Zoltaiék miért kisgazdásítják el a Mazsihiszt rendkívül szórakoztató módon, értem. Hogy a kormány miért teszi magát nevetségessé ezzel a különadós történettel, nem.
2011. május 11.
Nincs rá magyarázat: Így tette magát nevetségessé a kormány
Eredetileg úgy volt, hogy zsidózni fogok ma reggel. Na nem úgy általánosságban, nem. Egészen konkrétan Zoltai Gusztávnak terveztem gratulálni, nem kizárólag újbóli megválasztásához, sokkal inkább annak módjához, amellyel sikerült új tartalmat adnia a „zsidóvicc” fogalmának. Ilyen szórakoztatóak, mint ma a Mazsihisz, talán a Kisgazdák voltak utoljára: érdemes elolvasni a Szombatban megjelent cikksorozatot a Budapesti Zsidó Hitközség és a Mazsihisz választási procedúrájáról, van abban minden az ellenjelölt-jelölt biztonsági őrrel való távoltartásáig bezárólag, ami nem csak a humorfaktor miatt érdekes, hanem azért is, mert pénzről vagyon szó, adóforintokról, amelyeket így továbbra is a komcsi múlt MSZP-vel, egykori SZDSZ-szel összenőtt örökösei kezelhetnek majd. És oktathatják majd demokratikus értékekre a magyar népet a magyar zsidóság nevében – a legközelebbi alkalommal, amikor ez megtörténik, nyerítsünk fel nyugodtan.
Erről azonban elég ennyi, van itt más is, ami legalább ennyire vicces, csak még érthetetlen is. Mert míg Zoltaiék a hatalmukat félthették egy ellenjelölttől, ezért tényleg megérte nekik komédiává silányítani a zsidó választásokat, addig arra, hogy a 98 százalékos különadó ügyében miért teszi magát nevetségessé a kormány, nemigen találok épkézláb magyarázatot.
Amikor az Alkotmánybíróság néhány napja megint úgy döntött, hogy alkotmányellenes a jogszabály, mert sérti az emberi méltóságot, azt hittem, szépen csöndben marad az előterjesztő. De nem. Azt mondta helyette: „A Fidesz meggyőződése szerint az Alkotmánybíróság ma Magyarország érdekeivel ellentétes döntést hozott.”
Komolyan, ezek már a jó szülő szavai, érzései. Egy anyaoroszláné. Úgy bánik ezzel a jogszabállyal Lázár János, mint édes gyermekével: neki ugyan mondhatják felkészült orvosok, hogy debil a kicsike, 25-ös az IQ-ja, mondhatják sokan, hogy szegény csúnyácska is, mindegy, a jó szülőnek akkor is ő a legszebb és legokosabb, aki meg mást állapít meg, annak be lesz szólva, minimum, de lehet, hogy a keze törik.
Még a miniszterelnök is azt mondja a frakciójának: a magyar nép igazságérzetével ellenkezik, hogy csak a 2010. január 1-je után kapott végkielégítéseket lehet 98 százalékos különadóval sújtani.
A miniszterelnökkel ellentétben nekem nincs pontos képem a magyar nép igazságérzetéről, nem látok bele, így aztán vitatkozni sem tudok az állítással. Azt viszont tudom, hogy ha a miniszterelnöknek igaza van, akkor nagy baj van a magyar nép igazságérzetével.
Az igazságérzetnél talán érdekesebb az igazság maga. Márpedig az az igazság, hogy egyáltalán nem igazságos visszakövetelni olyan pénzeket, amelyeket öt-hat éve törvényesen kaptak és azóta teljesen jogosan el is költöttek.
Nem egy levél érkezett szerkesztőségünkbe is, személyes történetekkel, ahol semmiféle pofátlanság nem volt a nagy végkielégítésben, családi tragédia viszont történt az elmúlt öt évben, amely fel is emésztette a summát, a pénz tehát nincs sehol, a levélírónak meg fogalma se, hogy nyugdíjasként mégis honnan teremtsen elő nagy hirtelen másfélmillió forintot.
A Fidesz különadója ilyeneket is sújtott, tehát egész egyszerűen nem felelt meg a Fidesz által deklarált célnak sem. Annak, hogy a pofátlan, erkölcstelenül kifizetett pénzeket szedje vissza. A cél jogosságát, hogy ezeket visszaszerezze az állam, aligha vitatja bárki is. Az is találkozik az igazságérzetünkkel, hogy kétmilliónál nagyobb végkielégítést egyszerűen ne fizessenek közpénzből, senkinek. Utóbbihoz elég egy egyszerű törvénymódosítás, előbbihez meg vizsgálatok, aztán, ha van muníció, perek – Budai Gyulát elvileg éppen arra tartjuk, hogy feltárja a pofátlanságokat. A régi nyomvonalon haladó új jogszabály viszont, amely szerint már csak a 2010-es végkielégítéseket lehet különadóztatni, végképp nem éri el a kívánt célt. Ha pedig egy eszközről másodjára is kiderül ez, azt be kellene látni, és új eszközhöz nyúlni. Hibázni, tévedni ugyanis emberi dolog. A tévedéshez ragaszkodni – az viszont komikus.
