A kilencvenes évektől lett egy rácsodálkozás,
kinyíltak a levéltárak, a téma megjelent filmekben az interneten és egyéb
fórumokon. Az, hogy ma kevesebbet foglalkoznak vele, vagy mondják egyesek, hogy
sok volt már belőle-, mert a kérdést nem kerülhetjük meg-, általában azoknál
merül fel, akiknél kiderül, felelősség is van a háttérben.

 

2011. április. 5

 

forrás: www.pecsistop.hu

A kilencvenes évektől lett egy rácsodálkozás,kinyíltak a levéltárak, a téma megjelent filmekben az interneten és egyébfórumokon. Az, hogy ma kevesebbet foglalkoznak vele, vagy mondják egyesek, hogysok volt már belőle-, mert a kérdést nem kerülhetjük meg-, általában azoknálmerül fel, akiknél kiderül, felelősség is van a háttérben.

 

SzitaSzabolcs, neves holokausztkutató, a Budapesti Holokauszt Intézet igazgatója egykiállítás megnyitó kapcsán járt Pécsett. Ebből az alkalomból adott interjút aPécsistopnak, ahol beszélt a felkutatásra váró területekről a témában, afelelősség kérdéséről a vészkorszakban, valamint megtudtuk, lehetséges ő leszaz Emlékközpont direktora.

 

Pécsistop:Mennyire kutatható még a téma, jelenleg milyen területek felderítetlenek?

Szita Szabolcs: A kutatás a történtek utánmegindult, vagyis hatvanöt éve, és ma is folyik, de több vonalon is akad mitfelderíteni. Az egyik, ami még új lehet ezen a területen az a levéltárakbantalálható dokumentumok feltárása. A levéltári szabályozás Európa országaibaneltérő, ötven-hatvan év után is léteznek, amik most nyílnak meg. A moszkvailevéltár például – ahol magam is jártam- a kilencvenes évek végén, a kétezresévek elején nyílt meg, melyben igen érdekes iratok találhatók szovjethadizsákmányként, amiket a katonák vittek magukkal a koncentrációs táborokmegmaradt irattáraiból. A nemzetközi vöröskereszt is sokáig őrizte anyagait,melyekben rengeteg személyes adat állt, és nem lehetett kutatni, csak a belsőhasználat volt engedélyezve.

A holokauszt kérdésében most nem csak egyéni, személyi áldozatról van szó, vagyabban, ami a legnagyobb és legfájdalmasabb, hatmillió ember elpusztításáról,hanem arról is, hogy néhány országban ez rablással, vagyonszerzéssel ispárosult. Ezt elismerni nem is olyan könnyű. Elmondható néhány nyugat európaiországról és elmondható nálunk is. Az elvett vagyonnak a méreteit még nemlehetett feltárni, ebben az is benne van, hogy nagyon sok mindent külföldreszállítottak.

A másik aspektus a személyes okok. Az is fájdalmas, hogy nem mindenki tudja milett a hozzátartozójával. Németországban, Ausztriában ma is akadnak olyanhelyek, ahol építkezés következtében bukkannak rá az annak idején elkapartemberekre. Létezik példa arra is, hogy előkerülnek névsorok. Nemrég példáulAusztriában került elő 150 magyar áldozat névsora. Ezeket annak idejénelsüllyesztették, mert féltek a felelősségre vonástól is.

– A kilencvenes években úgy tűnt a holokauszt egyfajta”slágertéma”, rengeteg film készült, sokat beszéltek róla. Mittapasztal, hogyan állnak az emberek ma a holokauszthoz?

– Azért is lehetett sláger, mert a rendszerváltás körül, egész Kelet- Európábanrácsodálkoztak az emberek, sokan nem hallottak róla korábban. Az énkorosztályomnak sem tanították az iskolában, egy szó sem esett róla.(Németországban ezzel szemben működött a múlttal szembenézés, ott foglalkoztaka kérdéssel az iskolában, az oktatásban.) Abban az időben fel sem merült, hogyki zsidó, ki nem zsidó, minket arra neveltek, hogy jó úttörők legyünk, a 12pontot betartsuk.

a Felelősség alatt itt értem, hogy mikor elkezdték feltárni a vagyoni dolgokat,kiderült, egyes keresztények valamiképp megszerezték a zsidók tulajdonát,legyen szó vagyonról, állásról, ingatlanról, üzletről.

– Mostanában felmerült az is, hogy a magyarok nem követtekel hibát, a felelősség az akkori német hatalmat terheli. Mennyire állja meg ahelyét ez az állítás?

– Azt mondják, ha nincs német megszállás, akkor nagy valószínűséggel ez a dolognem következik be. Ezt nem lehet a németekre kenni, mert annak ellenére, hogyők voltak itt az urak, mégis a magyar csendőrök rakták vagonokba az embereketés ez abszurd egy olyan befogadó országban, mint mi vagyunk.

Adolf Eichmann, SS alezredes deportálni jött ide, neki mindennel együtt volt150 embere. Csak velük nem lehetett volna 437 ezer embert hetek alattdeportálni. Ehhez sajnos az kellett, hogy a magyar kormány és az államtitkárokkiadták a megfelelő rendeleteket és voltak, akik végrehajtották. Ez a történetígy ment végbe. Ha megtagadják: ha lett volna itt olyan gerinc, mintBulgáriában, ahol ezt megtagadták és a bolgár zsidóság megmenekült, mert anémeteknek már nem volt olyan ereje. Itt sem lett volna.

Azonban megtörtént a felelősségre vonás magyar oldalon, a vétkesek megkaptákbüntetésük. Mi azért vagyunk a felelősök, hogy az ilyen méreg ellenfelvértezzük a következő generációt. Sajnos az országban így is van elégkirekesztés és gyűlölet, de az iskolában ne legyen. Az biztos, hogy ismernikell a történetet, és erkölcsi felelősségünk, hogy a jövő generációinakbeszéljünk erről, hogy soha többé ne forduljon elő.

– Beszélgessünk kicsit a Holokauszt Intézetről. Azzal,hogy jelentős összegű támogatásokat vontak el a kulturális szférában, milyenhatással van a Magyar Holokauszt Intézetre, programjaikra, kiállításaikra?

– Hivatalosan ez nem visszavonás, hanem zárolás, vagyis a pénz megvan. Többszörvolt már példa hasonlóra. Most azt kell mérlegelni, hogy nagy az államadósság,melyet valamiképpen csökkenteni kell. Ha nem romlik a nemzetközi helyzet sem,akkor a zárolást megszűntetik. Egyelőre kényszerpályán vagyunk, persze lennéneksokkal szebb tervek, több rendezvény, több kiállítás, de ezek akényszerintézkedések időlegesek, ha stabilizálódik a helyzet, feloldják.

– Felmerült, hogy esetleg Önt választják meg a HolokausztEmlékközpont igazgatójának, igaz a hír?

– Ez nem tőlem függ. Létrejött egy új szakmai kuratórium, és ha engem jelölnek,el fogom fogadni. A kérdéssel 30 éve foglalkozom, írtam 26 könyvet, eléggéismert vagyok az országban és nemzetközi szinten is, nekem kötelezettségem vanebben az ügyben, hogy ezt csináljam, ha felkérnek, elvállalom az intézetvezetését.

 

SzitaSzabolcs, BudapestiHolokauszt Intézet