Isaac Bashevis Singer: A Sátán Gorajban

A Moszkát család című, a varsói zsidóság közel negyven évét felölelő családregénye után 1955-ben jelent meg Singer harmadik kötete, A Sátán Gorajban. 1648 – a Bogdan Hmelnyickij vezette kozákfelkelés ideje – pusztító év volt a lengyelországi kis zsidó település, Goraj számára is. 

Forrás: Magyar Narancs

 

A mészárlás után azonban szép lassan visszaköltözött az élet “a hegyek közt fekvő, isten háta mögötti városkába” – hogy 1666 környékén aztán folytatódjon kálváriája. Szent emberek hozzák a híreket a Messiás megérkezéséről, miközben a helyi rabbi különös körülmények között megsebesül, és elhagyja a települést, egy félkegyelműnek tartott fiatal lány megszállottá válik, vízióira próféciaként tekintenek, a lakosság pedig kettészakad, a Messiásnak gondolt Sábbátáj Cévi híveire és ellenzőire. Mindezt felbolydulás, kicsapongás, ördögi megszállottság követi, miközben hit és valóság elválaszthatatlanul összefolyik.

Singer megőrzi a Moszkátok történetét elbeszélő leíró, tárgyilagos nyelvét, melyhez a csodás események kétkedés nélküli rögzítésével halk mesehang is társul. Amíg azonban a korábbi regényének szövege éppen hideg pontossága miatt vált metsző kritikává, addig ez az 1979 után most újból kiadott műve inkább az irónia felé hajlik. Mondatai mégsem válnak gúnyolódóvá, még akkor sem, amikor hősei túllépik a szerethetőség határát (bár a szűkszavú jellemzések senkit nem engednek túl közel olvasójukhoz).

Történetére Singer nem kívülálló nézőpontból tekint, éppen ezért képes hitelesen elmesélni, és könnyebben megérthetővé tenni egy olyan világot, melyben a valóság csak a hit által értelmezett, a megváltásra való éhségből pedig fanatizmus fakad. Ahol – ahogyan Heller Ágnes (találóan) jellemzi a könyvet – “állandó a lebegés a kézenfekvő és a kivételes, a józanság és az őrület, a hitetlenség és a hit, a hagyomány és a ‘mindent szabad’ kavalkádjában”.

(Fordította: Walkóné Békés Ágnes. Metropolis Media, 2011, 256 oldal, 2990 Ft.)