Teleki Pál, Bethlen István és a „zsidókérdés”

Érdemes eltűnődni azon különbségen, amely a két világháború közötti korszaknak a hazai politikára meghatározó befolyást gyakoroló két miniszterelnöke, Teleki Pál és Bethlen István nézetei között állt fenn a „zsidókérdés” megítélésében.
 

 

Kiindulópontként kínálkozik egy nemrég megjelent kötet, a Jogok nélkül   –  A zsidó lét Magyarországon, 1920-1944, mely a Napvilág kiadó gondozásában jelent meg. Bár a cím mást ígér, a szerző, K. Farkas Klaudia valójában az 1938 és 1941 közötti időszakra koncentrál. A három „zsidótörvény” parlamenti vitáit tekinti át, kitérve a különböző korabeli politikai erők, a kormánypárt és az ellenzéki képviselőcsoportok, illetve az egyházak reagálására.

Bethlen István és Teleki Pál a Rubicon folyóirat oldalán
Fotó: rubicon.hu

Tény és való, a „zsidókérdés” 1938-tól 1944. március 19-ig, a német megszállásig a magyar politikai küzdelmek középpontjában állt, és állandó izgalmi állapotot előidéző társadalmi viták témája volt. Igaz a szerzőnek az a megállapítása is, hogy 1941-ig a németek „direkt módon” egyáltalán nem szóltak bele a „zsidókérdés” rendezésébe, és az antiszemita törvények (mindenekelőtt az első és a második zsidótörvény”) parlamentáris úton születtek, többpárti rendszerben, ahol az ellenzék is elmondhatta a véleményét. Ez példátlan volt a korabeli Európában, hiszen mind Németországban, mind Olaszországban, mind a függetlenné vált Szlovákiában „totális államrendszerek” diszkriminálták a zsidókat, nem beszélve a Hitler által később megszállt országokról, ahol a megszálló hatóságok fosztották meg őket emberi és polgári jogaiktól.

Teleki Pál és Bethlen István egyaránt az uralkodó elit legbelső köréhez tartozott. Ráadásul nemcsak mindketten erdélyi származásúak voltak, sőt, anyai ágon rokonok is (bár Teleki Budapesten született és itt is nőtt fel, míg Bethlen 1918-ig szorosan kötődött a birtokához, az erdélyi Mezősámsondhoz). Figyelemre méltó tény azonban, hogy Teleki Pál első miniszterelnöksége idején, 1920-ban született meg a zsidók felsőfokú továbbtanulását drasztikusan korlátozó „numerus clausus” (1920. évi XXV.tc.). Viszont 1928-ban, Bethlen miniszterelnöksége alatt, igaz, a Népszövetség nyomására, a parlament „kozmetikázta” a törvényt. Bár a lényegét megőrizték, a módosítás jelezte, hogy Bethlen nem „elvi antiszemita”, és sokkal inkább a realitások talaján áll, mint Teleki. Romsics Ignác Bethlen Istvánról írt életrajzában rávilágít, mennyiben volt más a két politikus világnézete. „Különbözött a konzervativizmusuk is. Noha a baloldallal és a jobboldali radikalizmus különböző árnyalataival mindketten szemben álltak, Bethlen kötődése a XIX. századi racionalizmushoz és ’óliberalizmushoz’ Telekit kevésbé jellemezte. Bethlenből viszont az a vallásos színezetű szociális érzület hiányzott, amely Telekit nemcsak a földreform, hanem a vallási, faji diszkrimináció iránt is fogékonnyá tette.”