Jövevényből Messiások – Spiró György új könyvéről

Az írót – aki a jövőben egyébként inkább dráma, mint regényíró szeretne lenni – tulajdonképpen évtizedek óta bosszantotta, hogy egy fontosnak gondolt könyve ilyen-olyan oknál fogva elsikkadt, nem figyeltek fel rá, így hát nemrégiben újraírta. Így született a Messiások c. munkája.

	A könyv borítója

Furcsa gesztus, az ember azt gondolná, az önkritika elemeitől sem mentes, bár az alkotó azt nyilatkozta, igazából ő olvasmányosabbá akarta tenni a művét. De azért ne higgyünk neki teljesen. Az egykori Jövevény, ma Messiások című regény nem kevésbé bonyolult és szerteágazó, mint az Ősnyomtatvány volt, amely az 1831-es lengyel felkelés, az emigráció körül bonyolódik. Egyik fókuszában – több is van a történetben – ugyanis Mickiewicz költő áll, szektatag, akit a sors különös módon még hadvezéri ambíciókkal is megvert. A Fogságban című regény sikervonatára felszállva talán végre befut ez az átírt történet is. Spiró Györggyel arra a kérdésre, hogy ha vallásról akart írni, miért ehhez a történelmi korhoz és miért a lengyelekhez fordult, így válaszolt: a dolog pont fordítva történt. Az ikszek című regényének írása közben bukkant erre a történetre. És hozzátette: „Ez azért az egy isten hit, ami ebben a regényben ábrázolva van. A zsidó tudat és a keresztény tudat az 1840-es években – meg egy kicsikét érintőlegesen azért persze a mohamedánokról is írok, mert hiszen az ugyanaz és a többi fajta vallás nincs benne.”

Egy recenzió szerint Spiró a lengyel messianizmus különös kinövésének, a párizsi lengyel emigránsok közt a 19. század negyvenes éveiben szerveződő, az Úr Ügyének nevezett szekta történetét dolgozza fel az újabb regényében. A Párizsban megjelenő titokzatos vilniusi jövevény misztikus tanításai óriási hatással voltak a párizsi lengyel emigráció értelmiségi köreire. Olyannyira, hogy nemcsak a pápát és a zsidóságot akarták megtéríteni, de külön hadtesteket szerveztek, hogy részt vegyenek az 1848-49-es forradalmakban. A regényben rengeteg dokumentációs elem található Valószínűleg az sem kitaláció – csak a történelem úgy látszik ismétli önmagát – amikor például egy harmadik számú ügyosztályról olvasunk, ahová az emberek jelentéseket szoktak adni, vagy nagyon érdekes ahogy leírja például, hogyan szerveződik a szekta, hogy lesz valaki annak a körnek vezetője, ki hogyan jelentget a másikról, hogyan alakul a hatalmi szerkezet egy ilyen kis közösségen belül is. Egy kicsit az érezhető, mintha a mai pártosodást látnánk, az emberek közötti taktikázásokat, technikákat. Pontosan ugyanúgy volt régebben is, mint akár ma. Az író megerősítette: ezek a jelentések fennmaradtak. Azért is izgatta ez a téma, mert ez a szekta a maga nevében egyedülálló. Talán nem is abban egyedülálló, hogy volt egy olyan vezetőjük, aki azt mondta magáról, hogy ő Jézus Krisztus második eljövetele, hanem attól, hogy ez a szekta egyrészt még vallásos jellegű, másrészt azonban már politikai szerveződés is egyúttal, tehát előre mutat a XIX. század vége és az egész XX. század felé. Mint mondta Spiró György, teljesen elképedt, a kollektív gyónáson, amit ők akkor, annak idején kitaláltak. Valami nagyon hasonló történt, amikor a különböző kommunista pártsejtekben önkritikát kellett gyakorolni az egész közösség előtt. És ez a messiás, aki jelentkezett, valószínűleg nem csak azért jelentkezett pont akkor, mert ez a vallásalapításoknak is a kora volt, hanem azért, mert ez a messianizmus átment politikai síkra. És a XX. században elég sok ilyen messiásunk volt, Sztálinok, Hitlerek, Mussolinik és még sorolhatnánk a múltból és ne soroljuk a jövőből.

Farkas Éva interjúja nyomán

 

(Forrás: Magyar Rádió)