“A magyar nép osztozik a zsidóság fájdalmában”

A magyar nép osztozik a zsidóság fájdalmában, együtt érez az áldozatok hozzátartozóival – mondta Martonyi János külügyminiszter csütörtökön Budapesten, a holokauszt nemzetközi emléknapján tartott rendezvényen.
 

 

Martonyi János, a külügyi tárca vezetője az auschwitz-birkenaui haláltábor felszabadításának 66. évfordulóján kiemelte: a magyar holokauszt “az egész magyar nemzet tragédiája”, az állam “nem tudta megvédeni saját állampolgárait egy idegen hatalomtól”, sőt elpusztításukhoz ugyan kényszer hatására, de segítséget nyújtott. 1990-ig nem lehetett “kibeszélni” a történteket, így a feldolgozás, a szembenézés egy olyan nemzedékre maradt, amely részben csak elbeszélésből ismeri az eseményeket.

A miniszter hangsúlyozta a tolerancia fontosságát. Szólt arról is, hogy az unió alapjogi chartájában felsorolt jogokat változtatás nélkül átemelik a készülő magyar alkotmányba.

Felidézte, hogy nemrég Izraelben járt, ahol találkozott a “népes magyar kolónia” tagjaival. A közösség fiataljai közül sokan folyamodnak magyar állampolgárságért. A miniszter szerint Magyarország és Izrael között “elmélyült, őszinte partneri együttműködés alakult ki”, ebben a magyarországi zsidóságnak és a Magyarországról származó izraelieknek is meghatározó a szerepük.

Aliza Bin-Noun budapesti izraeli nagykövet szerint úgy érthetik meg leginkább az emberek Auschwitz tanulságát, ha a gyermekekkel megismertetik a holokauszt tragédiáját és arra tanítják őket, hogy tiszteljék egymást.

Kiemelte: a magyarországi zsidók – mások mellett a zsidó filozófusok, tudósok, katonák, írók, költők – jelentősen hozzájárultak a társadalom fejlődéséhez.

A diplomata szerint gyakran úgy emlegetik a holokauszt áldozatait, mint “akik nem jöttek vissza”, nem szólnak azonban a tettesekről, akik igyekeztek módszeresen meggyilkolni a zsidó embereket.

Gordon Gábor, a magyarországi Élet Menete Alapítvány elnöke beszédében rámutatott: a holokauszt nemcsak milliókat elpusztító sötét, kegyetlen történeti esemény, hanem olyan tragédia, amely után minden megváltozott, és amelyről időről-időre beszélni kell. “Elmondhatatlannak, megérthetetlennek, felfoghatatlannak”, a pusztító, kirekesztő, gyilkos gyűlölet megnyilvánulásának nevezte a vészkorszakot, amelynek végállomása és jelképe Auschwitz lett.

Kardos Péter főrabbi arról beszélt, hogy az emlékezés a túlélők privilégiuma, kötelessége, és ezt “át kell plántálni” az utódokra. Mint mondta, “Auschwitzról beszélni nehéz, nehéz elmondani az elmondhatatlant”, mégis meg kell tenni. A fennmaradás záloga, hogy a vészkorszak szörnyűségeit nemzedékről nemzedékre tovább adják a következő nemzedékeknek, hogy aztán ők is elmondhassák az utódaiknak. A holokauszt nemzetközi emléknapján zsidó, roma és keresztény emberekre, valamint az embermentőkre egyaránt emlékeznek – mutatott rá.

A holokauszt hatmillió áldozatára emlékező hat gyertyalángot Navracsics Tibor miniszterelnök-helyettes, közigazgatási és igazságügyi miniszter, Martonyi János, Aliza Bin-Noun, Roman Kowalski lengyel nagykövet, Timothy Betts amerikai követtanácsos és Gottfried Koefner, az ENSZ Menekültügyi Főbiztosságának regionális képviselője is meggyújtotta. Ugyancsak gyertyát gyújtott Zoltai Gusztáv, a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége (Mazsihisz) és a Budapesti Zsidó Hitközség (BZSH) ügyvezető igazgatója, Feldmájer Péter, a Mazsihisz elnöke, Streit Sándor, a BZSH elnöke, Kardos Péter, Sugár András, a Hit Gyülekezetének lelkésze (Németh Sándor, a gyülekezet vezető lelkészének képviseletében), Iványi Gábor, a Magyarországi Evangéliumi Testvérközösség elnöke, valamint a vészkorszak túlélőinek képviselői, illetve zsidó diákok.

Az ENSZ-közgyűlés 2005. november 1-jén nyilvánította a holokauszt áldozatainak nemzetközi emléknapjává január 27-ét. Az egyhangúlag elfogadott határozat hangsúlyozza “az emlékezés és a tanítás kötelességét”, hogy a jövő nemzedékei megismerjék a hatmillió, túlnyomórészt zsidó áldozatot követelő náci tömeggyilkosságok történetét.