Időzített támadás a Filozófiai Intézet ellen

Valószínűleg nem véletlenül most indított támadást a jobboldali sajtó és Budai Gyula kormánybiztos az MTA Filozófiai Kutatóintézet korábbi vezetősége, így például Gábor György korábbi igazgatóhelyettes és több munkatárs ellen. A közeljövőben ugyanis Boros Jánosnak és Demeter Tamásnak, az intézet jelenlegi igazgatójának és igazgatóhelyettesének több olyan pere lesz, amelyeknek épp a lejáratni kívánt filozófusok az érintettjei.
 

Többen is jelezték lapunknak: a támadások hátterében a két mai vezető állhat. A jobboldali média szerint az intézet érintett tagjai “félmilliárdot kutattak el”, szabályokat megszegve. Ezt lapunknak több érintett is cáfolta és részletes betekintést engedtek a kutatások menetébe.

Valószínűleg nem véletlen, hogy jobboldali lapok a napokban támadást intéztek az MTA Filozófiai Kutatóintézet korábbi vezetősége, például Gábor György korábbi igazgatóhelyettes és több munkatárs ellen. Több olyan per is lesz ugyanis a közeljövőben, amelyben a korábbi és a mai vezetés konfliktusaiból ered.

Csütörtökön például annak a pernek következik a másodfokú tárgyalása, amelyet még Demeter Tamás, az intézet jelenlegi igazgatóhelyettese indított lapunk ellen. Helyreigazítást kért ugyanis egy cikkért, amelyet Gábor György adott közzé lapunkban. Ebben a korábbi igazgatóhelyettes egy 2009 decemberi estéről számol be, amikor Demeter a cikk szerint azt mondta neki, hogy “a te fajtád, a te mispóchéd” szokott hazudozni. Gábor György ennek kapcsán azt írta a Népszavában, hogy: a “mispóche” jiddis szó, eredetileg családot, tréfásan pereputtyot jelent, ám az antiszemita kontextusokban “zsidó fajtaként” fordul elő.
Demeter ennek kapcsán azt kifogásolta, hogy valótlan tényállítások jelentek meg, és az esetről nem a valóságnak megfelelően számot be Gábor. Az elsőfokú bíróság azonban azt állapította meg, hogy a korábbi igazgatóhelyettes nem tett valótlan kijelentéseket és a valóságnak megfelelően foglalta össze az eseményeket és Demeter további kereseti kérelmeit is elutasította. A 2009. decemberi vita éppen annak kapcsán alakult ki, hogy Demeter azt állította: az intézet épp akkor leváltott igazgatója – Borbély Gábor – 70 milliót csalt el egy pályázattal.

Épp erről kezdtek el most cikkezni a jobboldali lapok is. A Magyar Nemzet több olyan, a Nemzeti Kutatási Technológiai Hivatal (NKTH) által kiírt pályázatról számol be, amelyeknél “olyan, filozófusok által beadott pályázatok nyertek összesen csaknem félmilliárd forintot, amelyeket tartalmi okok miatt azonnal el kellett volna utasítani”. Budai Gyula elszámoltatási és korrupciós kormánybiztos a hétvégén feljelentést is tett egy NKTH-tól elnyert pályázat miatt, amellyel 70,5 millió forintot nyert az intézet 2005-ben. A Vallásfilozófia és a vallások társadalmi jelenléte című programot Gábor György, Borbély Gábor és Geréby György jegyezte.

A lapunk által megkérdezett, bár név nélkül nyilatkozó szakmabeliek jelezték: Demeter Tamás már maga is tett feljelentést ebben az ügyben. Sőt, Budai és Demeter feljelentései között bizonyíthatóan vannak szövegazonosságok – állította egyik forrásunk. A Magyar Nemzetben pedig Borbély Gábor, az intézet korábbi igazgatója azt nyilatkozta: egykori intézeti kollégája, Demeter Tamás áll a háttérben, aki “korábban is hangoztatott hasonló rágalmakat”, amelyeket azóta írásban visszavont. Borbély szerint Demeter most “magánbosszújához próbál politikai támogatást szerezni”. A hadjáratot indokolhatja a Demeter által első fokon elvesztett per másodfokú tárgyalása, másrészt az is, hogy korábbi feljelentései Budai nélkül semmilyen “eredményre” nem vezettek. Van még egy részlet a történetben, amiért többen Demetert sejtik a háttérben: olyan információk jelentek meg a Magyar Nemzetben, amiket csak belső, intézetben dolgozó ember adhatott ki.

Mások azt is megjegyezték, hogy akár Boros János – az intézetnek a munkatársak tiltakozása ellenére kinevezett mai igazgatója – is érintett lehet az ügyben. Boros ugyanis – aki Demetert is kinevezte – szintén érintettje lehet egy bírósági ügynek. Boros ugyanis miután átvette az intézetet, minősítésekbe kezdett. Ennek során a 25 tagú intézetből 15 munkatársat alkalmatlannak minősített. Emiatt az érintettek munkaügyi pert indítottak, amely február 17-én kezdődik.

Heideggertől Orbánig

Egyebek közt nyomdára, fordításra, könyvkiadásra fizették ki a támogatásokkal elnyert pénzeket – jelentette ki lapunknak Heller Ágnes. A Magyar Nemzet (MN) cikksorozatában érintett neves tudós jelezte: a filozófusoknak semmi másuk nincs, csak a becsületük. Most viszont ezt támadják, és azt akarják bemutatni, hogy milliókat keresnek – tette hozzá Heller, aki az “Alaptalan alap: a tradíció folytonosságának és az életmű egységének kérdése Nietzsche, Lukács és Heidegger munkásságában” című tanulmány témavezetője volt – erre 53,9 millió forintot kaptak. Heller megjegyezte: fontolgatja, hogy peres útra tereli-e az ügyet, az MN ugyanis mindenre – például arra, hogy eltették a pénzeket – csak utalt, nyíltan nem írta le. A filozófus hangsúlyozta, hogy a téma vezetését azért vállalta el, mert ért hozzá, de semmiféle külön pénzt nem vett fel erre. A pályázaton színvonalas szövegek készültek, és teljesítették azt, amire vállalkoztak: kiadták a könyveket, volt kontrollszerkesztés, kutatták a szerzőket. Feltette a kérdést is: azért ne lehetne témavezető egy Heideggerről szóló témánál, mert Orbán Viktort kritizálta?

Radnóti Sándor esztéta, aki 2004-ben “Az esztétikai reprezentáció történeti és elméleti aspektusai” című pályázattal nyert, jelezte: 25-30 fős csoportban dolgoztak, így nyertek három évre 90 millió forintot. A pénz “eltapsolása revizorok által ellenőrzött formában úgy történt” – mondta -, hogy nagyobbik részéből szakirodalmat, számítógépeket vásároltak (ezek az ELTE Esztétika Tanszékének tulajdonába kerültek), könyveket adtak ki, és az egyetem is kapott 9 milliót rezsiköltség címén. 40 millió maradt személyi költségekre, több ezer oldalnyi tanulmány megírására – tette hozzá. Radnóti a projekt vezetéséért nem vett föl pénzt, néhány százezer forintot kapott a pályázat keretében írott nagyobb tanulmányaiért. A pályázat a tudományos munka finanszírozásának bevett formája – mondta Radnóti, aki arra is utalt, hogy téves az MN azon közlése, hogy a pályázati kiírás és a beadott szöveg köszönő viszonyban sincs egymással. Azt is megjegyezte: ahogy lapunk munkatársának, úgy az MN újságírójának is módjában állt volna őt megkeresni cikke megírása előtt, miután “birtokába került” a pályázatok mindenki számára az elbírálás óta nyilvánosan hozzáférhető anyaga.