“Izrael soha nem fog elsőként atomfegyvert bevetni”

Születhet-e átütő erejű kezdeményezés a héten kezdődő rijádi arab csúcsértekezleten? Egyebek között erről, valamint a szaúdi béketervről és egy újabb arab-izraeli megbékélési kísérlet esélyéről nyilatkozott a HVG-nek Simon Peresz (84 éves) izraeli kormányfő-helyettes.

HVG: A Fatahhal kibővített palesztin egységkormány az Egyesült Államok és Európa számára is szalonképesebbnek tűnik elődjeinél. Miért nem fogadja el Izrael tárgyalópartnernek az új palesztin vezetést?

S. P.: Az új palesztin kormány adminisztratív szempontból egységkormány, mégis kétféle politikája van. A palesztin kormányfő nem ismeri el Izraelt, és nem hajlandó a korábbi megállapodásainkat sem tiszteletben tartani. Sőt a kormányfő – ezt maga mondta – támogatja “az ellenállás bármely formáját”. A terrorcselekmények folytatásának ígérete pedig aligha lehet garancia a politikai és pénzügyi támogatások megadására. A Hamász álláspontja nem csupán Izrael, hanem a kvartett – az USA, az EU, Oroszország és az ENSZ – számára is teljes mértékben elfogadhatatlan.

HVG: Egyes EU-országok mégis különtárgyalásokat folytatnak a palesztinokkal. Mi a baja ezzel Izraelnek?

S. P.: Az EU-nak a Hamász számára világossá kell tennie, hogy nem fogják a terrort finanszírozni. Ha a palesztinok az európaiaktól segítséget várnak, akkor azt a béke elősegítésére kell fordítani, és nem az akadályozására.

HVG: A Fatah, amely csak később lett ugyan elfogadható partner, elismeri Izrael államát, s most – noha kisebbségben – az új palesztin koalíció tagja. Mégis hogyan lehet egy kormány egyes tagjaival tárgyalni, másokkal pedig nem?

S. P.: Számunkra nem egy párt vagy szervezet, hanem annak a politikája a fontos. Nem a Hamászt, hanem annak ellenséges politikáját utasítjuk el, amely semmit sem változott.

HVG: Előfordult már, hogy Izrael is változtatott korábbi álláspontján. Lehet, hogy most sem ez lesz az izraeli vezetés utolsó szava?

S. P.: Ez kizárólag tőlük függ. Ha a jelenlegi palesztin vezetésnek megváltozik a véleménye, hozzáállása, akkor részünkről semmi akadálya a tárgyalásoknak.

HVG: És Izraelnek nem kell semmit sem változtatnia?

S. P.: Miért kellene? Mi egyetértünk a két, egymás mellett létező ország megvalósításával. A terrort elutasítva és kizárva, készek vagyunk tárgyalni. Az amerikaiak béketervét, az “útitervet” továbbra is elfogadjuk.

HVG: A jelek szerint önök most már nem is a legutóbbi, vagyis a Bush elnök által kezdeményezett útitervről, hanem az 1967-es határokra való visszavonulásért és az önálló palesztin államért cserébe Izrael teljes elismerését és összarab békét kínáló “szaúdi kezdeményezés” támogatásának feltételeiről beszélnek…

S. P.: Szó sincs a szaúdi béketervről. Az arabok most Abu Mazen palesztin elnököt küldik tárgyalni, és ha ő megállapodásra jut velünk, akkor azt mondják, hogy a megállapodást előbb a palesztin néppel – ideértve a diaszpórában élő palesztinokat is – referendumon hagyatják jóvá. Semmi kétségem azonban afelől, hogy mondjuk a Bejrútban élő palesztinok negatív véleményt nyilvánítanak majd a megállapodásokról. A tárgyalások így sehova sem vezetnek, tehát az egész kizárólag időpocsékolás. A probléma az, hogy a palesztinok állandóan kétértelmű álláspontot képviselnek. Nekik kell ezen változtatni, különben nem jutunk semmilyen megállapodásra.

HVG: Nem gondolja, hogy a szaúdi kezdeményezés mégis egyedülálló lehetőség egy újabb békefolyamat elindításához – esetleg már az e héten sorra kerülő rijádi találkozón?

S. P.: Ha Rijádban megegyezés születik a tárgyalások kiindulópontjáról, akkor a tárgyalási ajánlatot elfogadjuk. Ám ha diktátummal állnak elő, aligha fogunk asztalhoz ülni. Ahogy Izrael nem diktálhat az araboknak, úgy az arabok sem diktálhatnak Izraelnek. Természetesen nekik kell eldönteniük, mi a tárgyalási alapjuk, de ez csak a tárgyalások kiindulópontjául szolgálhat, és nem a tárgyalások feltételéül. A tárgyalásaink eredménye pedig kompromisszum kell hogy legyen.

HVG: A palesztinok “visszatérési joga” Izrael számára tabu. Lehet mégis – ahogy az arabok szeretnék – az újabb tárgyalások témája?

S. P.: A válaszom világos: ebben a kérdésben nem engedhetünk. A palesztin tömegek betelepülésével palesztin többség keletkezik, ami a zsidó állam végét jelentené. A zsidó állam nem vallási, hanem demográfiai fogalom. Egy arab államban az arabok, a zsidó államban pedig a zsidók vannak többségben. Mi a “két államban két nép” egymás mellett élésében látjuk a megoldást. A palesztinok “visszatérési joga” azt jelenti, hogy a két állam helyett egyetlen államot, a palesztin államot akarják megvalósítani. Ez elfogadhatatlan.

HVG: Egyetért azzal a véleménnyel, hogy a jelenlegi szokatlan szaúdi aktivitásnak Irán regionális hatalmi ambíciója az oka? Teherán ma már nemcsak Irakban, hanem Libanonban, a Gázai övezetben és Ciszjordániában is növeli befolyását, és Rijád – jelezvén, hogy az arab problémákra arab megoldást kell találni – ezt nem hajlandó tolerálni.

S. P.: A szunniták és a síiták között folyó küzdelem a protestánsok és a katolikusok 17. századi ellentétéhez hasonlítható. A főként a szunnitákhoz tartozó szaúdiak, jordániaiak, egyiptomiak és az Öböl menti arab országok ellenzik, hogy a Közel-Kelet síita uralom alá kerüljön, és hogy a perzsák elfoglalják ezt a térséget.

HVG: Irán nem tűnik könnyű ellenfélnek, a jelek szerint nehezen lehet céljától eltántorítani…

S. P.: Irán nemcsak Izraelnek, hanem az egész világnak gondot okoz. Az egyetlen ország, amelyik nyíltan egy másik ENSZ-tagállam elpusztítására tör. Iránt a szélsőségek jellemzik, a vallási fanatizmustól az atombomba birtoklására való törekvésig.

HVG: Teherán viszont éppen Izrael – eddig hivatalosan soha el nem ismert – nukleáris kapacitására hivatkozva kívánja megvalósítani saját atomprogramját. Izrael a jövőben is folytatni fogja nukleáris képessége “homályban tartásának” politikáját?

S. P.: Izrael senkit sem fenyeget, és soha nem állította, hogy el akarja pusztítani Iránt. Izrael azt sem mondta soha, hogy urándúsításra és atombomba előállítására törekszik. Azt viszont határozottan kijelentettük, hogy Izrael soha nem fog elsőként atomfegyvert bevetni a Közel-Keleten; ezt nemegyszer értésre adtuk már. Izrael senkit sem akar elpusztítani, ugyanakkor vannak olyan országok, amelyek Izrael elpusztítására törekednek.

HVG: Mit gondol, mennyire kell komolyan venni azt, amit az iráni elnök mond?

S. P.: Senkinek nem áll jogában nem komolyan venni az iráni elnököt. Őrült beszédeket mond, tagadja a holokauszt megtörténtét, nem rejti véka alá a Közel-Kelet feletti uralmi ambícióit.

HVG: Új Közel-Kelet című, 1993-ban írt könyvében ön még igencsak bízott abban, hogy a térség stabilitását közös gazdasági programok segítségével lehet megvalósítani. A jelenlegi, nem túl rózsás fejlemények nem változtatták meg a véleményét?

S. P.: Nem, dehogy. Sőt, most is van egy nagyszabású terv, aminek nagy híve és elősegítője vagyok. A “békekorridor” egy izraeli-palesztin-jordániai projekt, amelynek keretében a Holt-tenger kiszáradásának megakadályozását, továbbá egy Jordániával közös repülőteret, közös vízhálózatot, ipari parkot tervezünk, továbbá a turizmus kiépítését. Ehhez a mintegy 5 milliárd dolláros tervhez már találtunk hitelezőket, támogatókat is.

HVG: Ha már a terveiről beszél: elképzelhető, hogy ön pályázik a kormányfői posztra, ha Olmertnek esetleg távoznia kellene a libanoni háború ügyében indított vizsgálat következményeként?

S. P.: Nem gondolom, hogy Olmertnek le kell majd mondania. És nem szeretnék semmilyen spekulációba belemenni. Én a magam részéről Olmertet támogatom.

HVG: Az államelnöki poszt viszont hamarosan megüresedik, és sokan gazdag politikai pályája megkoronázásának tartanák, ha ön töltené be. Egy izraeli karikatúrán ön éppen azon töpreng, vajon lehet-e egyszerre kormányfő és elnök is. Mit gondol erről?

S. P.: Azt, hogy van olyan újság, amely egész máshova, más pályára kíván engem…

BŐHM ÁGNES / TEL-AVIV

(Forrás: www.hvg.hu)