Faludy György 100 éves lenne

Száz éve, 1910. szeptember 22-én született Faludy György; a négy évvel ezelőtt elhunyt Kossuth-díjas költő, műfordító élete bővelkedett fordulatokban, egzotikus utazásokban, olykor szó szerint pokoli kalandokban, szép nőkben, szerelemben.

 

(MTI) – Budapesten született jómódú értelmiségi családban. Középiskolai tanulmányait a budapesti Evangélikus Főgimnáziumban végezte. Tanult a bécsi, a berlini, a párizsi és a grazi egyetemen, kiválóan beszélt németül és franciául.
  
1934-től a liberális Magyar Hírlapban jelentek meg Heine- és Villon-fordításai, illetve átköltései. 1937-ben a Villon-balladákat szerette volna kötetben is kiadni, de egyetlen kiadó sem vállalta szabadszájúsága miatt. Ekkor kölcsönökből saját kiadásban jelentette meg munkáját, amit szinte pillanatok alatt szétkapkodtak.
  
Felismerve, merre tart a lassan fasizálódó ország, 1938-ban Franciaországba emigrált. Megérzése helyesnek bizonyult, hiszen itthon maradt húgát a nyilasok később a Dunába lőtték. Franciaország német megszállása után Marokkóba menekült, ahonnan 1941-ben áthajózott az Egyesült Államokba, 1942 és 1945 között az amerikai hadsereg katonája volt. A második világháború befejezése után hazatért, és a Népszava szerkesztőségében dolgozott. 1950 júniusában koholt vádak alapján letartóztatták, és a recski munkatáborba került kényszermunkára. Más eszköze nem lévén, rabtársaival tanultatta meg versei nagy részét, amelyeket később kötetben is megjelentetett. A tábor felszámolása után, 1953-ban kiszabadult, és műfordításaiból élt, majd az 1956-os forradalom után ismét az emigrációt választotta. 1957 és 1963 között Londonban élt, ahol az Irodalmi Újság főszerkesztője volt, és Pokolbéli víg napjaim címmel megírta recski élményeit.
  
Élt Firenzében és Máltán, majd 1967-ben Torontóba költözött. Több kanadai és amerikai egyetemen oktatott, közben az Ötágú Síp című irodalmi folyóirat és a chicagói Szivárvány című lap szerkesztője volt. 1980-ban New Yorkban jelentek meg összegyűjtött versei. Az 1989-es rendszerváltás után visszatelepült Magyarországra, 2006. szeptember 1-jén bekövetkezett haláláig több kötete is megjelent: Börtönversek 1950-1953, 200 szonett, Erotikus versek, Jegyzetek az esőerdőből (napló), Jegyzetek a kor margójára (publicisztika), Rabelais: Pantagruel, középkori francia vidámságok könyve (műfordítás). Kiváló formaművész volt, a szonett, a ballada mestere, hangja hol ironikus-könnyed, hol kesernyés, ahogy a téma megkívánja.
  
1991-ben megkapta a Magyar Köztársaság rubinokkal ékesített Zászlórendjét, 1993-ban a Soros Alapítvány Életműdíját. Átvehette a Nagy Imre-emlékplakettet és a Budapest Főváros Díszpolgára címet, 1994-ben Kossuth-díjat, 1998-ban Pulitzer-emlékdíjat, 2000-ben Aranytollat, 2002-ben Gundel Művészeti Díjat kapott. A női nem nagy tisztelője kétszer nősült, másodszor 92 évesen.
  
Születésének századik évfordulóján, szerdán a Faludy Györgyre emlékezés 13 órától a Budapest-Fasori Evangélikus Gimnáziumban kezdődik, itt mások mellett Szőcs Géza kulturális államtitkár is előadást tart. 16.30-tól a Petőfi Irodalmi Múzeumban (PIM) beszélgetéssel és filmvetítéssel folytatódik a program, többek között Makk Károly filmrendező, Konrád György író és Hobo közreműködésével. A PIM-ben szerdán Faludy-kiállítást, valamint tér- és hanginstallációt is tartanak.
  
Vasárnap 18 órától a Nemzeti Színház nagyszínpadán emlékeznek Faludy Györgyre barátai, tisztelői, kollégái. A kétórás emlékestet Alföldi Róbert színházigazgató rendezi.