Láger, akasztás, meggyalázás

Olvasom, hogy a Hetek újságírói a Magyar Szigeten jártak, de csak kísérővel mozoghattak, amikor ennek okát kérdezték Zagyva Gyula főszervezőtől, jobbikos képviselőtől, az így felelt: “Tényleg csodálkoztok? Örüljél, hogy nem vertek meg!”, majd ostorral a kezében megkérdezte, hogy “Ki engedte meg, hogy bekapcsold a hangfelvevőt? A zsidó pofátlanság, az látszik.”, végül hozzátette, hogy “Lehúzhatnánk a gatyátokat, és meg…nánk titeket, ha innen kikerülnétek, senki sem hinné el”.
 

 

A múltkor összefutottam ezzel a Zagyvával, és meg kellett állapítanom, hogy a belőle, a testbeszédéből áradó brutalitással még nem találkoztam a képviselők között. De azon is elgondolkodtam, hogy ha valakire haragudtam, vagy megvetettem, még sose jutott eszembe, hogy úgy bírnám erősen megleckéztetni, ha rendesen seggbedugnám. És nem emlékszem, hogy valaha a barátaimmal arról beszélgettünk volna, hogy de jó tréfa lenne, ha valamelyik undok ismerősünket azzal lepnénk meg, ha mögé kerülnénk, lefognánk, lekapnánk a gatyáját és jó alaposan belevernénk a férfiasságunkat. Még a legpofátlanabb zsidóktól se hallottam ilyet. Gondolom, talán a börtönökben téma ez, mélybűnözők között.

Vona Gábor az atv.hu szerint a Magyar Sziget egyik kerekasztal-beszélgetésén odafordult Zagyva Gyulához és ezt találta mondani: “Egy dolgot nem tudok magamban tartani – most a hölgyek és a gyengébb idegzetűek ne figyeljenek -, az volt a cím, hogy anális erőszakkal fenyegettél. Lehet, hogy az volt a baj, hogy nem váltottad be az igényt.”