Fehér jakobinusok
Az átlag Jobbik-választó teljesen békés vasárnapi fasiszta vagy politikaundoros egyéjszakás szavazó. Gond a fanatikus és labilis B-közép drukkerhaddal lesz. Ők már nem a királyhoz ujjal sem nyúló, fegyelmezett párizsi nép. Hanem az 1792. szeptemberi mészárlások csőcseléke.
“Ezektől még itt, magunk között sem lehet nyugodtan, jóízűen fikázni a köcsög zsidókat, mert ide is befurakodnak. Jó hogy bepöccenek kicsit” – valahogy ekképp csapódhatott le a turbónemzeti, vadmagyar lélekben az, ami a Magyar Szigeten történt a Hetek stábjával.
E sorok íróját is bekóstolták, aztán lefejelték, fenyegették bélkitaposással régebben bizonyos, krónikus ideológia-túladagolásban szenvedő, ám hajviseletben minimalizmusra törekvő ifjak, ürügyük egy MIÉP-kritizáló cikkem volt. Nagyon is képes vagyok hát empátiára. Mindenekelőtt: elismerésem a szakmai kurázsiért, ilyen miliőben riportot csinálni jó edzőtábor a haditudósításhoz. No de lássuk: miről is szól ez, ami történt?
A Sziget-rendezők legkésőbb az R-Go-incidens óta tisztában lehetnek azzal: a hely törzsközönségének a tájidegenként minősített elemekkel szembeni ingerküszöbe nagyon alacsony. Tehát ide beengedni a vérjobbos körökben zsidóimádó szektaként elkönyvelt Hit Gyülekezete lapjának munkatársait enyhén szólva rizikós projekt. Mit tehet a szervező – feltételezve a jóhiszeműséget – ha ilyen dilemmával szembesül? Alapvetően két dolgot.
Egy: médiafronton részlegesen zártkörűvé teszi a bulit. Szűri a tudósítókat, kizárólag a barátinak minősített hányadukat engedve be. Akiket feltételezhetően senki nem fog különböző tárgyakkal dobálni, inzultálni, senki nem érzi szükségét, hogy pedagógiai célból ostort pattogtasson előttük.
Másik lehetőség, hogy úgy jár el, miként a francia forradalmárok a király 1791-es nyári szökése után. XVI. Lajost Varennes-ben elfogták, s nemzetőrök kísérték vissza Párizsba. A forradalmi vezetés sejtette: a radikális fővárosi nép könnyen beszólhat a megszégyenült uralkodónak. A szót pedig újabb szó, majd tett követheti. Még az kéne, hogy lincseléses Bourbon-pogrom legyen. Így falragaszokon adták a lakosság tudtára, miszerint “aki a királyt megéljenzi, megbotoztatik, aki megsérti, felköttetik.”
Ekkora már az alkotmányos royalisták hite is megrendült a királyban, egyre többen váltak közülük titkos (majd nyílt) republikánussá. De bármennyire is megvetették a királyt, a mérsékelt forradalmárok úgy vélték: ígéret szép szó, ha garantáljuk az uralkodócsalád biztonságát, akkor az úgy is lesz! És igen. Bármennyire megvetették “Capet Lajost”, akkor, ott haja szála sem görbült. Mert az éljenzésért csak verés járt, de a kóstolgatásért akasztás.
