„Néha jobb csendben maradni” – Elvis Costello és Izrael bojkottja

Elvis Costello lemondta két, Tel Avivba meghirdetett koncertjét, és ezzel nagy vitát váltott ki. Megkapta, hogy képmutató és pont a békeszerető izraeliekkel szúr ki; na és Bush Amerikájában akkor miért lépett fel? Az Izrael bojkottjáért küzdő szervezetek egyre sikeresebbek, bár egyelőre kevés híres zenész vállalja nyíltan, hogy politikai okokból nem lép fel az országban.

Forrás: Quart

 

 

Izrael bojkottálásáért számos szervezet küzd, de első nagyobb győzelmük az volt, hogy Elvis Costello lemondta két, az országba meghirdetett koncertjét. Nem csoda, hogy nagy vita kerekedett az esetből; az alábbiakban először ezt tekintjük át, majd azt, hogy milyen sikereket értek és nem értek el a bojkottért küzdő szervezetek. Elvis Costello június 30-án és július 1-én lépett volna fel Tel Avivban The Sugarcanes nevű új zenekarával, az egyik koncertre már el is fogyott az összes jegy, és a másik is jó úton haladt efelé. Ám május közepén az énekes lemondta fellépéseit, és döntését egy, a honlapjára feltett hosszabb levélben igyekezett elmagyarázni. A szöveg – rövidítve – a következő:

“Hosszas megfontolás után és megkésve jutottam erre a döntésre. Az ember azt reméli, hogy a zene több, mint puszta zaj, ami az idő kitöltésére szolgál. Vannak esetek, amikor önmagában az, hogy egy koncertet adsz, sokkal erőteljesebb politikai gesztusként értelmezhető, mint bármi, amit az adott koncerten énekelsz; és azt a látszatot kelti, hogy nem törődsz az ártatlanok szenvedésével. Azt kell hinnem, hogy a közönségben sokan lettek volna, akik megkérdőjelezik kormányuk politikáját a telepek létesítését illetően, és nem értenek egyet azzal, hogy a nemzetbiztonság nevében a palesztinokokat félemlítenek és aláznak meg, vagy még rosszabb dolgokat is tesznek velük. Tisztában vagyok azzal is, hogy milyen érzékeny kérdések ezek mindazon alávaló, erőszakos cselekmények fényében, amiket a [palesztin] felszabadítás nevében követtek el. Vannak, akik úgy gondolják, hogy minderről valódi képet csak akkor szerezhetsz, ha személyesen átéled. De bár e kérdések túlságosan nehezek és összetettek ahhoz, hogy egy koncerten szó eshessen róluk, ugyanakkor kikerülni sem lehet őket.

Remélem, érthető, hogy nem könnyen hoztam meg ezt a döntést, és nem állok be semmilyen zászló alá, és nem hiszem magamról, hogy valami különleges vagy örök igazság birtokosa volnék. A döntés meghozatalában az ösztöneim és a lelkiismeretem segített. Ehhez le kellett hántanom a kérdésről a propaganda hazugságait, a politikai hisztériát, és tisztába jönnöm saját, egymással is ütköző gondolataimmal. Néha a zenében jobb csendben maradni, mint csatlakozni a zajhoz. A békében és megértésben reménykedve, Elvis Costello.”
“Nem tegnap kezdődött a megszállás”

Elvis Costello nagy nemzetközi visszhangot és komoly vitát váltott ki. Érdekes módon a legjobb ellenérvek közül néhányat maga a zenész szolgáltatta, alig néhány héttel a lemondásról szóló döntése előtt, a Jerusalem Postnak adott nyilatkozatában. “Azok, akik Izrael bojkottjára szólítanak fel, szűklátókörűek, azt hiszik, hogy mindenki egyetért a kormánnyal, és valaki csakis a pénz miatt léphet ott fel, és mert támogatja az ország politikáját. Olyan ez, mintha az, aki nem szerette George W. Busht vagy Margaret Thatchert, az soha nem lépne fel az Egyesült Államokban vagy Nagy-Britanniában. Párbeszédre van szükség, bár nem merészkedem odáig, hogy azt higgyem, hogy ehhez hozzá tudok járulni.” Az újságíró visszahívta Costellót, miután az megváltoztatta az álláspontját; ő azonban nem fejtette ki bővebben az indokait. Arra a kritikára, hogy igazából éppen a mérsékelt erőknek ártott a legjobban, azt válaszolta: “Az nagyon jó, hogy nem értünk egyet és meg tudjuk beszélni a problkémákat. Ennek mindig így kellene lennie.”

Az izraeli promótercég, amellyel Costello dolgozott (volna), az Alive Productions nyílt levélben kérte a zenészt döntésének megváltoztatására. “Amikor februárban visszaigazolta a koncertet, bizonyára már ismerte a közel-keleti helyzetet. Ha eljön, békeszerető emberekkel találkozna, akik csak szeretnék élni az életüket; továbbá több ezernyi teljesen átlagos embernek zenélne, pont olyanoknak, mint mondjuk Amerikában vagy Európában. Nemhogy arra nem kértük, hogy beálljon bármilyen zászló alá, hanem egy cseppet sem korlátoztuk volna abban, hogy azt mondjon a színpadon, amit akar. Lehetetlenség megérteni, hogy egy teljesen apolitikus koncerten részt venni miért volna politikai gesztus – ellenben nagyon is az, hogy politikai okokból nem lép fel Izraelben. Döntése, amelnyek megváltoztatására kérjük, csak eltávolítja egymástól az embereket, és a rossz oldalt erősíti a kulturális terrorban.”

Ariana Melamed publicisztikájában azt írja, hogy nem haragszik azokra, akik a megszállás és “a palesztin nép jogainak módszeres megsértése” ellen tiltakozva nem lépnek fel az országban – viszont arra, hogy egy más lekötött és meghirdetett koncertet mondanak vissza, nincs jobb szó, mint hogy “képmutatás”. “Nem most derült fény a megszállásra, és nem volt titok az elnyomás akkor, amikor aláírták a szerződésüket. Valójában nem is annyira a az emberi jogok érdeklik ezeket a bojkottálókat, mint az, hogy éppen most érdekükben áll, hogy politikailag korrektnek tűnjenek. Ha akarnák, sokkal jobb módszerekkel is kifejezhetnék tiltakozásukat. Például adhatnának koncertet pénzért Izraelben és ingyen Palesztinában; vagy a bevételeiket nekik tetsző ügyekért küzdő szervezeteknek adhatnák.”

Egy rajongója, akik állítása szerint 15 éve minden nap hallgatja Costello zenéjét, szintén arról írt, hogy kedvence pont a békeszerető emberekkel szúrt ki. Voltak persze kevésbé szofisztikált hangok is. Megszólalt például Izrael kulturális és sportminisztere, Limor Livnat is, aki a következőt tette hozzá a vitához: “ha egy zenész bojkottálja izraeli rajongóit, akkor nem is érdemli meg, hogy fellépjen itt.” A K’s Choice pedig Tel Aviv-i fellépése után azt üzente az “öntetszelgő egomániásoknak, akik azt hiszik, hogy Izrael népe nem érdemelte ki, hogy jelenlétükkel megtiszteljék”, hogy idióta köcsögök, akik csak az átlagemberekkel szúrtak ki; a politikusok pedig aligha tudják megkülönböztetni Elvis Costellót Elvis Presley-től, és ha mégis, akkor is leszarják, hogy előbbi eljön-e Izraelbe.
Santana, Gil Scott-Heron, Elton John és mások

Elvis Costello döntését sokan úgy értelmezték, mint az Izrael bojkottjáért küzdő szervezetek első nagy győzelmét, még akkor is, ha ő maga azt állítja, hogy semmilyen mozgalomhoz nem csatlakozott. E szervezetek eleve olyanokat céloznak meg kampányaikkal – olvasható a Forward alapos cikkében – akikről feltételezik, hogy nyitottak lesznek a bojkottra. Főleg írókat, költőket, tudósokat céloznak (Naomi Klein és Arundhati Roy például melléjük állt), zenészeknél eddig nem volt sikerük. Hiába igyekeztek meggyőzni Madonnát, Paul McCartney-t és Leonard Cohent, mindannyian felléptek Izraelben a közelmúltban. Idén pedig várható még Rod Stewart, Rihanna, Pixies, illetve Diana Krall is, aki Elvis Costello felesége, de egyelőre nincs szó arról, hogy ő követné férjét.

Most azonban valami változni látszik. Egy név nélkül nyilatkozó koncertszervező azt mondta, hogy 15 ajánlatát utasították vissza, pedig a nemzetközi standardnak megfelelő összeget ajánlott. Sokan úgy vélik, hogy amikor valaki egyéb okokra hivatkozva mond le egy koncertet, valójában akkor valójában legalább részben a nyilvános kampányok is szerepet játszanak a döntésben (vagy legalábbis az aktivisták ezt remélik). Így például Santana menedzsmentje a túlzottan feszített turnémenetrendre hivatkozott, és hozzátette (ami ráadásul igaz is), hogy más koncerteket is le kellett mondaniuk. Snoop Dogg képviselője pedig “szerződéses nehézségeket” emlegetett, ott viszont az merült fel, hogy egyszerűen kevés jegy fogyott. A nemrég Magyarországon járt Gil Scott-Heron viszont egyértelművé tette, hogy politikai okokból mondta le meghirdetett fellépését. Őt régóta üldözte a bojkottmozgalom, április végén egy londoni koncertjét a “palesztin ügy” melletti tüntetés zavarta meg, ennek a koncertnek a végén, a színpadon jelentette be, hogy nem megy Tel Avivba. Jelenleg éppen Elton John és Bob Dylan meggyőzésén dolgoznak (előbbi kedvéért vicces-komoly YouTube-videó is készült).

A bojkottmozgalom szerint a célpont nem az ország vagy annak népe, hanem a megszállás. Egy aktivista úgy véli: általánosan elfogadott volt, hogy az apartheid korszakában Dél-Afrikában koncertezni nem elfogadható – és ugyanez a helyzet most Izraellel. Ofer Neiman jeruzsálemi zsidó politikai aktivista szerint fontos, hogy kiderüljön, hogy “a megszállásnak ára van”, és egy meg nem tartott fellépés komolyabb hatást fejt ki, mint egy olyan, ahol az előadó kritizálja az izraeli kormányt. “Hányan vették igazán komolyan Roger Waters a megszállást kritizáló szavait, amikor 2006-ban itt koncertezett? A leginkább az maradt meg az emberek emlékezetében, hogy fellépett.”