A zsidók és az arabok megértik egymást

A zenakar látogatásában nincs semmi harsányság, halk szavú zsidók és arabok beszélgetnek benne inkább vagy kevésbé fontos dolgokról. Eran Kolirin izraeli filmrendező úgy tudja, van remény a remény házában.
 

 

Három év alatt jutott el Magyarországra Eran Kolirin nagyba-főbe díjazott filmje. Az izraeli–amerikai–francia koprodukcióban összehozott A zenekar látogatása (Bikur Ha-Tizmoret) készítésének évében három elismerést hozott el Cannes-ból, kettőt az Európai Filmakadémiától, hazájában nyolcszorosan emelték magasra. Díjakat pocsék és unalmas filmek is gyakran kapnak, összesen 42-t  azonban csak nagyon ritkán.

A fiatal rendezőnek ez volt az első mozifilmje, korábban tévézett inkább, és rögvest nagy fába vágta képzeletbeli fejszéjét. A zsidó–arab kulturális és társadalmi viszonyokról, az együttélésről hitelesen beszélni nyilván nem könnyű a Közel-Keleten. Eran Kolirin a képek kifejező erejét választotta, és úgy döntött, hagyja a politikát, a fegyveres és más konfliktusokat, marad a talajszinten. Arra, hogy Izrael és környéke nem mindig békés hely, csak néhány fotó utal a falakon.
hirdetés

Az alexandriai rendőrzenekar Izraelbe érkezik, hogy koncertet adjon egy arab kulturális központ avatásán. Senki sem megy ki eléjük, ezért némi sikertelen telefonos próbálkozás, majd rövid tanakodás után úgy döntenek, önállóan buszoznak célba. Csakhogy Petah Tikva helyett Bet Hatikvában kötnek ki, egy poros-homokos kisvárosban, ahol  nemhogy kulturális központ, hanem – ez el is hangzik – kultúra sincs. Sem izraeli, sem arab. Több busz aznap már nem megy sehova, a nyolc férfi ott ragad éjszakára.