Hazatérnek az elüldözött zsidó művészek a Páva utcába
A két világháború között zsidó származásuk miatt külföldre menekült festőművészek munkásságát bemutató kiállítást rendeznek Késői hazatérés címmel Budapesten a Holokauszt Emlékközpontban április 16-tól nyár végéig.
Harsányi László, az intézmény vezetője az MTI-nek elmondta, hogy tárlat a Száműzött művészet elnevezésű programsorozat nyitó eseménye. A kiállításon Bán Kiss Edit, Mészöly Munkás Béla, Wittmann Zsigmond képeit és grafikáit lehet majd megtekinteni.
Az ügyvezető igazgató hangsúlyozta: a kiállítás célja annak elősegítése, hogy ezek a művészek “elfoglalhassák megérdemelt helyüket a magyar művészettörténetben, alkotásaik és sorsuk elgondolkodtassa a mai kor emberét”.
Ennek érdekében mintegy 70 műalkotást és kordokumentumot – például igazolványképet, tartózkodási engedélyt – mutatnak be. A műalkotások többségét francia és német múzeumok és magángyűjtők bocsátották a Holokauszt Emlékközpont rendelkezésére, egy festményt pedig a Magyar Zsidó Múzeum adott közre.
A programsorozattal azoknak a művészeknek állítanak emléket, akik elhagyták Magyarországot és nem térhettek vissza. Ők száműzöttek voltak, egyrészt, mert el kellett hagyniuk hazájukat, másrészt mert “elfelejtettük őket vagy sohasem ismertük, láthattuk munkáikat” – fogalmazott.
Harsányi László kiemelte, hogy a nagyközönség, sőt még a szűk szakma sem ismeri ezeket a neveket, mert alkotásaik alig fellelhetők itthon, pedig három, rendkívül magas színvonalon dolgozó művészről van szó, akiknek alkotásai “a kulturális kánon” részei kellenének hogy legyenek.
A három művészt az köti össze, hogy mindhárman kapcsolatban álltak a francia képzőművészettel és a Párizsban eltöltött éveik nagyban befolyásolták munkásságukat. A kiállítás ideje alatt tárlatvezetések és múzeumpedagógusok által irányított oktatási programok segítik majd az igen sokrétű – egyebek mellett önarcképből, a szürrealizmus határát súroló festményekből álló, illetve a holokauszt tragédiáját feldolgozó – anyag megismerését.
A programsorozat a továbbiakban a tervek szerint szeretné bemutatni az üldöztetések miatt külföldre menekült fotóművészek, zeneszerzők, valamint írók, költők alkotásait is. A Holokauszt Emlékközpont zsinagógaépületében például koncertekből álló sorozatot terveznek az év második felében.
Cserba Júlia műkritikus arról beszélt a kiállítás kapcsán, hogy Wittmann Zsigmond és Mészöly Munkás Béla művészetében megmutatkozik a holokauszt borzalmainak előérzete, míg Bán Kiss Edit magát a tragédiát túlélte, ami rányomta bélyegét későbbi alkotásaira is.
A három festőművész életpályájában a közös motívumokon kívül vannak további jelentős eltérések. Wittmannra – akinek művei közül sok elkallódott – a berlini iskola újobjektivizmusa hatott, Mészölyre spanyolországi útja, ami nyomon követhető a déli utcaképekben, városrészletek ábrázolásában. Bán Kiss Edit viszont szobrásznak készült, s ez a grafikáin mutatkozik meg.
Utóbbi művész a deportálásokról sorozatot készített, amelyben a munka és az éhezés szörnyűségeit festette meg. Az ötvenes-hatvanas években készített festményei emellett tájakat és csendéleteket is ábrázolnak.
A kurátor arról is beszélt, hogy a Holokauszt Emlékközpontban ez lesz az első képzőművészeti kiállítás.
Bán Kiss Edit (1905-1966) Düsseldorfban tanult szobrászatot. 1944-ben deportálták Ravensbrückbe, 1944 decemberétől a Daimler-Benz Művekben dolgoztatták. 1945 áprilisában sikerült megszöknie, pár hónappal később már kiállítás nyílt a lágerről készült rajzaiból Budapesten. Később Marokkóban, Franciaországban és Angliában élt, 1966-ban önkezűleg vetett véget életének. 1992-ben Helmuth Bauer német gyűjtő fedezte fel munkásságát a Daimler-Benz gyárban végzett kutatásai során. A holokausztra emlékező reliefje az újpesti zsinagóga falán látható.
Mészöly Munkás Béla (1889-1942) Nagybányán kezdte pályafutását, később Párizsban telepedett le, de a Nemzeti Szalonnak 1938-ig tagja maradt. Az auschwitzi haláltáborban 1942 őszén halt meg. Az alkotásokat franciaországi gyűjtők és a budapesti Zsidó Múzeum nyújtotta a kiállítás rendelkezésére.
Wittmann Zsigmond (1909-1944) a felszabadulásért folytatott harcban halt meg 1944-ben. Kevés munkája maradt fenn, ezek egy része finom árnyalású tusrajz, másik része ismeretlenekről, ismerősökről és saját magáról készített portré. A franciaországi magángyűjtőktől kölcsönzött alkotások mellett a kiállításra érkezik két festmény a párizsi Musée d’Art et d’Histoire-tól.
