2018 egyik francia kérdése, avagy ki lesz a fő antiszemita?

2017 nyara óta a Lázadó Franciaország nevű radikális baloldali alakulat a francia ellenzék vezető erejeként, Emmanuel Macron francia elnök első számú ellenfeleként igyekszik pozicionálni magát. Ebben a politikai törekvésében Izrael és az antiszemitizmus ügye is kiemelt szerepet foglal el.

Pierre-André Taguieff eszmetörténész a 2000-es évek elején hosszú esszékötetben (La novelle judéophobie, Mille et une nuits, 2002) fejtette ki, hogy álláspontja szerint a baloldal egy része megadja magát az „új judeofóbiának”, mely antirasszista és antiglobalista indíttatásból elítéli az izraeli nacionalizmust és „imperializmust”, kizárólagos áldozatnak tekinti a palesztinokat, s ezáltal a radikális iszlamizmus érvrendszere malmára is hajtja a vizet. Hogy a radikális- és szélsőbaloldalon éppúgy megjelennek az antiszemita érvek, mint a radikális jobboldalon, azt egyébként mérhető franciaországi kutatások is bizonyítják. A 2017 végi francia viták mintha adalékként szolgálnának mindehhez.

Az „Izrael-kérdés”, illetve az antiszemitizmus problémája ugyanis végighúzódott az őszi politikai csatározásokon. Emlékezetes, hogy egyes sajtóhírek szerint Jean-Luc Mélenchon, a Lázadó Franciaország nevű radikális baloldali párt vezetője lenácizta és leszemetezte Manuel Valls volt szocialista miniszterelnököt, amiből aztán napokig, hetekig tartó purparlé lett – Valls cserébe pedig anticionizmussal és a radikális iszlám kiszolgálásával vádolta viszont a radikális baloldaliakat.

Aztán novemberben hét francia radikális baloldali és szélsőbaloldali képviselőt és tisztviselőt, köztük a Francia Kommunista Párt főtitkárát kitiltották Izraelből, hivatalosan az Izrael állam bojkottját propagáló BDS-mozgalom támogatása miatt (állítólag egyes képviselők viszont egyszerűen Facebook-posztokkal húzták ki a gyufát az izraeli kormánynál). A francia delegáció egyébként a palesztin foglyok – köztük a leghíresebb,  Marouane Barghouti – fogva tartásának a körülményeit is vizsgálta volna a helyszínen.

Decemberben sem maradt „ügy” nélkül a francia zsidóság és az Izrael-vita: ekkor Jean-Luc Mélenchon intézett erőteljes szóbeli támadást a Crif, a Franciaországi Zsidó Intézmények Reprezentatív Tanácsa ellen, agresszív kommunotarista (közösségelvű) attitűddel, valamint a kritikusok „antiszemitázásával” vádolva a szervezetet, miután utóbbi kinyilvánította azon óhaját, hogy az Egyesült Államok után Franciaország is Jeruzsálemet ismerje el Izrael fővárosának.

A teljes cikk itt olvasható.