Büntethető a holokauszttagadás

Sokadik nekifutásra a parlament utolsó ülésén megszavazták a holokauszttagadás büntethetőségét. Mesterházy Attila javaslatát az MSZP és az SZDSZ támogatta.
 

 

Utolsó ülésnapján büntethetővé tette a holokauszttagadást a parlament. A név szerinti szavazáson az MTI számításai szerint 197 igen, 1 nem, 144 tartozkodással elfogadták Mesterházy Attila, az MSZP miniszterelnök-jelöltjének Btk-módosítási javaslatát. Az arányokból is látható, hogy a törvényt az MSZP és az SZDSZ képviselői támogatták elsősorban.

Sokadik nekifutásra

Az elfogadott javaslat szerint a Btk. új, 269/C paragrafusa alapján “aki nagy nyilvánosság előtt a holokauszt áldozatának méltóságát azáltal sérti, hogy a holokauszt tényét tagadja, kétségbe vonja vagy jelentéktelen színben tünteti fel, bűntettet követ el és három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő”.

A parlament Mesterházy javaslatának elfogadása előtt elvetette Répássy Róbert módosító javaslatát. Répássy szövegében nem volt szó holokausztról és az áldozat méltóságáról, ő a nemzeti szocialista és kommunista rendszerek által elkövetett népirtás és más, emberiség elleni cselekmények tagadását büntette volna.

Mesterházy javaslata a sokadik kísérlet volt a holokauszttagadás tiltására. A szocialista kormányok visszatérően foglalkoztak a kérdéssel, Medgyessy Péter miniszterelnöksége idején Bárándy Péter, Gyurcsány idején Bárándy fia, Gergely nyújtott be törvényjavaslatot [1] a gyűlöletbeszédről. Az első alkalommal született törvényt az Alkotmánybíróság alkotmányellenesnek találta, mert “szükségtelenül és aránytalanul” korlátozta a szabad véleménynyilvánítási jogot [2]. Bárándy
Gergely javaslata sem ment át az előzetes normakontrolon.

Konkrétan a holokauszttagadás büntethetővé tételét Bajnai kormányzása idején Hiller István kulturális miniszter kezdeményezte, miután 2009. április 18-án a budai Várban szélsőséges szervezetek gyűlésén tagadták a holokauszt megtörténtét. A szocialisták alkotmánymódosítási javaslatát Bárándy Gergely jegyezte. A korábbi tapasztalatok alapján Bárándy magát az alkotmányt módosította volna, de a Fidesz támogatásának híján nem lett meg a módosításhoz szükséges kétharmad. Az SZDSZ júniusban nyújtott be saját javaslatot, de ezt meg a szocialisták nem támogatták.

Az eddigi kudarcok után meglepő, hogy az SZDSZ végül megszavazta Mesterházy javaslatát. Az SZDSZ korábbi belső vitáit jól mutatja, hogy a pártból időközben kilépett, független Gulyás József volt az egyetlen nemmel szavazó. Mint mondta, liberálisként nem kétséges hogy elítéli az antiszemitizmus vagy a rasszizmus bármilyen megjelenési formáját. Véleménye szerint viszont ezek megfékezése, illetve az ilyen megnyilvánulásokkal szembeni hatékony fellépésre nem alkalmas az Országgyűlés többsége által választott eszköz.

Gulyás József azt mondta, hogy azok, akik előítéleteket táplálnak vagy gyűlöletet keltenek a zsidósággal, illetve a zsidó emberekkel szemben, az elmúlt években legkevésbé “a holokauszttagadást vették igénybe”. Szerinte a jogszabály vélhetően nem állja ki az alkotmányosság próbáját.

A Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége ugyanakkor üdvözölte a holokauszttagadás büntethetővé tételét. Feldmájer Péter, a szervezet elnöke szerint helyesen cselekedett az Országgyűlés, amikor megszavazta a büntető törvénykönyv erre vonatkozó módosítását. Mint az MTI-nek elmondta, nagyon kedvező, hogy csak egy ellenszavazat volt. A jogszabály – Európa legtöbb államához hasonlóan – Magyarországon is világossá teszi, hogy mit lehet és mit nem lehet megtenni az emberek méltóságának sérelme nélkül.

Egy csapdát kikerül

Simon Éva, a holokauszttagadás tilalmát szabadságjogi alapon a kezdetektől támadó Társaság a Szabadságjogokért jogásza szerint az eddigi javaslatokkal szembeni fő alkotmányossági aggály az volt, hogy mindegyik csoport méltóságát ért sérelemről beszélt – márpedig kollektív emberi méltóság nem létezik. Mesterházy javaslata ezt a problémát kikerülte, hiszen a holokauszt áldozatának méltóságáról beszél.

De ez önmagában is sok kérdést vet fel. Hol húzódik a személyes méltóság határa? Ki a holokauszt áldozata? Annak számít-e a második-harmadik generáció? A kérdésekre a javaslat indoklása sem ad választ.

A nagy nyilvánosság megítélése is kérdéses. Nem csak a Hősök terén elmondott beszéd, hanem egy blogban bejegyzett komment is annak számít, mondta Simon.

Simon szerint egy másik alkotmányos aggály is felmerül, a tartalomsemlegesség. Az Alkotmánybíróság a tiltott uralmi jelképekről szóló törvény esetén eltekintett ettől – a strasbourgi európai emberi jogi bíróság már kifogásolta is, hogy a törvény szűk értelmezése aránytalanul korlátozza a szólásszabadságot -, de amúgy következetesen kiáll a tartalomsemlegesség elve mellett.

A tartalmi alapú tilalom számos problémát vet fel. “Nem tudnánk mit kezdeni a kódolt beszéddel” – mondta Simon. Ráadásul a szöveget kontextusában kéne vizsgálni, “a hatását kell nézni”.

Bővülhet a tiltott szavak listája

Probléma még a tartalmi szabályozással, hogy folyamatosan bővíthető, beindíthatja a népirtásinflációt. Franciaországban például a holokauszt tagadása mellett tilos az örmény és a ruandai népirtás tagadása, valamint a kommunizmus bűneinek tagadását is büntetik. Ez Magyarországon is könnyedén bekövetkezhet, a Fidesz hatalomra kerülése után beemelheti a kommunista tömeggyilkosságok tagadásának tilalmát is. Elindul a hivatalos történelemírás.

A tartalomsemlegesség elvének Mesterházy javaslata sem felel meg.

A holokauszttagadásról folytatott vitában többen hivatkoztak az EU idegengyűlölet elleni kerethatározatára, de Simon szerint az nem jelent kötelezettséget. A határozat 7. cikkelye szerint egyetlen tagállam sem köteles alkotmányos szintjét csökkenteni – azaz nem kötelező külön törvényben tiltani a holokauszt tagadását.

Még nincs lefutva

A törvényt még a köztársasági elnöknek is ki kell hirdetnie. Sólyom László munkatársai most még nem tudtak nyilatkozni az államfő döntéséről, hiszen még el sem jutott hozzájuk az elfogadott törvényi szöveg, és azt még a jogi osztálynak is át kell tekintenie. Sólyom konkrétan a holokauszttagadás büntethetőségével kapcsolatban még nem nyilvánult meg – de az általa vezetett alkotmánybíróság következetesen kiállt a tartalomsemlegesség elve mellett. Sólyom 2007 novemberében nem írta alá [3] a gyűlöletbeszéddel kapcsolatos Ptk.-módosítást. A köztársasági elnök akkor azt mondta, hogy a törvény elrettenthet a demokratikus társadalomban szükséges, nem sértő vélemény-nyilvánítástól is, és akadályozza a szabad, érvelő közvélemény működését.

Ha Sólyom visszaküldi a törvényt, arról már csak az új országgyűlés dönthet –  akár pozitívan is, hiszen a Fidesz csak tartózkodott, és volt önálló javaslata is a holokauszttagadás büntethetőségére. Az is valószínűnek tűnik, hogy ha Sólyom nem is, a civil szervezetek és akár magánszemélyek is az Alkotmánybírósághoz fordulnak.

A holokauszt tagadása bűncselekménynek számít még Ausztráliában, Ausztriában, Belgiumban, Csehországban, Franciaországban, Izraelben, Lengyelországban, Németországban, Olaszországban, Svájcban, Szlovákiában és Romániában.