„Nem indítható per erkölcsi értelemben a MÁV ellen”
A Mazsihisz elnöke kiemelte, hogy a magyar állam a nem vagyoni károk terén a világon egyedülálló módon “a zsidó emberek meggyilkolásával okozott károk bizonyos részével szembenézett”, és a meggyilkoltak testvéreinek vagy leszármazottainak “hajlandó volt, ha nem is egy túl nagy összegű, de egy mindenképpen számottevő összegű kártalanítást fizetni”.
Nem indítható per erkölcsi értelemben a MÁV ellen a holokauszt borzalmaiért, mert ezért a magyar állam, és nem kifejezetten a MÁV felelős – mondta Feldmájer Péter, a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetségének (Mazsihisz) elnöke csütörtökön az MTI-nek annak kapcsán, hogy az Egyesült Államokban kártérítési pert indítottak a MÁV ellen a holokauszt magyar áldozatainak örökösei.
A MÁV elleni per a Mazsihisz véleménye szerint “nem olyan, amely erkölcsileg megindítható”. A magyarországi zsidóság túlnyomó részének meggyilkolásáért, vagyonuk elkobzásáért ugyanis az akkori magyar társadalom túlnyomó része felelős, ezért a felelősséget pedig a magyar államnak kell viselnie – fogalmazott Feldmájer Péter.
Megemlítette, hogy a MÁV “külön ebből a felelősségi körből nem emelhető ki, és a felelősség ilyen szétbontása nem is volna helyes, mert ez esetben (…) a helyi önkormányzatokat, valamennyi (…) állami intézményt vagy gazdasági csoportot perelni lehetne, és ez nem vezetne sehova”.
Feldmájer Péter rámutatott: a magyar állam a felelősségét elismerte a holokauszttal összefüggésben egyrészt az 1946. évi 25. törvényben, másrészt az 1947. február 10-én megkötött párizsi békeszerződésben. Az állam ennek megfelelően vállalta, hogy kompenzációt nyújt a zsidó közösségnek, s ez a folyamat ma is zajlik Magyarországon.
A Mazsihisz elnöke arról is beszélt, hogy a kártalanításról szóló tárgyalások az állammal húsz éve folynak, “egyes kormányok aktívabban, más kormányok kevésbé aktívan gondolkodtak erről”, de ez a folyamat nem szakadt meg a rendszerváltás óta. Utalt arra is, hogy 2007-ben, kormányhatározat alapján, létrejött egy ezzel a kérdéssel foglalkozó vegyes bizottság.
Megjegyezte, hogy a magyar állam a nem vagyoni károk terén a világon egyedülálló módon “a zsidó emberek meggyilkolásával okozott károk bizonyos részével szembenézett”, és a meggyilkoltak testvéreinek vagy leszármazottainak “hajlandó volt, ha nem is egy túl nagy összegű, de egy mindenképpen számottevő összegű kártalanítást fizetni”.
A MÁV-ot egy chicagói bíróságon a magyarországi holokauszt áldozatainak 95 örököse perelte be: jóvátételt követelnek, amiért a cég a II. világháború idején közreműködött zsidók deportálásában. A felperesek 240 millió dollár vagyoni kár és egymilliárd dollár nem vagyoni kár megtérítését követelik. Előbbi a holokauszt áldozataitól eltulajdonított vagyon mai áron számolt értéke, utóbbi pedig büntető jellegű jóvátétel, amiért a MÁV “gyalázatos és buzgó módon részt vett a népirtásban”.
A MÁV Zrt. a médiából értesült a holokauszt magyar áldozatainak örökösei által, a chicagói bíróságon indított jóvátételi perről – közölte a vasúttársaság csütörtökön az MTI-vel. A cég a beadvány tartalmáról az interneten keresztül tájékozódott. A MÁV Zrt. az álláspontját az állami szervekkel közösen, a keresetlevél hivatalos megérkezését követően alakítja ki.
Az Egyesült Államokban kedden beadott kártérítési keresetben az áll, hogy a beadvány benyújtását kilenc év kutatómunka előzte meg. A kutatás során – amelyet a magyar kormány együttműködése vagy közbenjárása nélkül végeztek el – több tízezer hivatalos dokumentumot vizsgáltak át kelet-európai és német levéltárakból és izraeli irattárakból. Felhasználtak a holokauszt túlélői és történészek birtokában levő okmányokat és anyagokat a washingtoni Holokauszt Múzeum dokumentum-gyűjteményéből.
A holokauszt áldozatainak örökösei és közeli hozzátartozói egyebek között azért perlik a MÁV-ot, mert az “tudatosan biztosított” szerelvényeket ahhoz, hogy 1944 márciusa és októbere között 437 ezer magyar zsidót szállítsanak az auschwitzi gázkamrákba, valamint azért, mert megfosztotta az áldozatokat vagyonuktól és értékeiktől, megszegve ezzel a népirtás tilalmáról szóló nemzetközi egyezményt.
Az illinois-i északi kerületi bíróságon az ügyben már kijelölték a bírót. A felperesek közül 23-an amerikai lakhellyel rendelkeznek, 69-en Izraelben élnek, egy-egy személy Nagy-Britanniában, Brazíliában, illetve Magyarországon lakik.
Egyenes beszéd
Hasonló eset Franciaországban
Hasonló eset már történt Franciaországban, ahol a bordeaux-i francia fellebbviteli bíróság 2007 márciusában érvénytelenített – az elsőfokú bíróság illetéktelenségére hivatkozva – egy 2006-os ítéletet, amelyben kártérítésre kötelezték a francia államot és az állami vasúttársaságot (SNCF) egy francia zsidó család második világháborús koncentrációs táborba hurcolásában való közreműködéséért.
Toulouse város közigazgatási bírósága 2006 júniusában Alain Lipietz európai parlamenti zöld párti képviselő, valamint húga és nagybátyja keresete alapján 62 ezer eurónyi kártérítésre kötelezte a francia államot és az SNCF-et azért a szerepéért – “emberiesség elleni bűnök elkövetésében való részességükért” -, amelyet 1944-ben játszottak Lipietz apjának és nagybátyjának és még két családtagjának a drancy-i gyűjtőtáborba szállításában.
A döntés azt jelenti, hogy a franciaországi felpereseknek és sok száz további panaszosnak polgári vagy büntetőbírósághoz kell fordulniuk, ahol jogászok szerint sokkal kevesebb esélyük van kedvező ítéletre. Egy hasonló, polgári bírósághoz beadott keresetet 2003-ban a 30 éves elévülési időre hivatkozva utasítottak vissza. A közigazgatási bíróságokra nem vonatkoznak ezek az elévülési szabályok.
Az SNCF vasúttársaság azzal védekezett a perben, hogy a kollaboráns Vichy-kormány és a német megszálló erők kötelezték a deportálások végrehajtására. Az elsőfokú ítélet ezzel szemben azt hangsúlyozta, hogy a vasúttársaság “soha nem tett ellenvetést vagy élt tiltakozással a deportálások végrehajtása miatt”.
