Magyarország földrajzi fekvése jó – mondja a zsidók fenegyereke

A palesztinoknak a belső megosztottságuk az ellenfelük, nem Izrael – állítja lapunknak Avigdor Lieberman izraeli külügyminiszter. A zsidó állam fenegyerekének tartott – s két hete hazánkban járt – politikus a világ első számú ellenségének Iránt tartja.
 

 

– Szélsőjobboldali, nacionalista, korrupciós ügyekkel vádolják, arabgyűlölő – mondják sokan, ha a neve szóba kerül. Ön hogyan jellemezné a személyiségét?

– Mindig a legjobb tudásom szerint járok el. Ahhoz, hogy ez világos legyen, tudni kell, honnan indultam. A Szovjetunióból húszévesen kerültem Izraelbe. Apám a Vörös Hadseregbe besorozott katonaként Bécsben fejezte be a második világháborút, majd csak 1957-ben került vissza Szibériából. Élénken él az emlékezetemben az a kép, amikor egy trolibuszon utazva a szüleim jiddisül beszélnek egymással, a körülöttük állók pedig idegenkedve néznek rájuk. Nem könnyű ezt elmagyaráznom a gyermekeimnek, akik egész más világban élnek.

– Egyenes út vezetett a Szovjetunióból az izraeli politikai életbe?

– Elhiheti, hogy amikor megérkeztem Izraelbe, nem is álmodtam arról, hogy egyszer külügyminiszter leszek. Reptéri munkásként kezdtem dolgozni, és örültem, hogy van állásom.

– Ma ön vezeti a harmadik legnagyobb pártot Izraelben. Az Otthonunk Izrael szavazóbázisának pedig a volt Szovjetunióból bevándoroltak számítanak.

– A volt Szovjetunióból a 90-es évek elején megindult bevándorlási hullámnak, az onnan érkezett magasan képzett szakembereknek is köszönhető, hogy Izrael gyorsan fejlődik. Pártunkra nemcsak közülük szavaznak, de tény, hogy képviselni tudjuk az érdekeiket.

– A szovjet gulagok mellett a holokauszt is a XX. század közepének súlyos öröksége.

– Az az igazán szörnyű, hogy most ugyanabban a helyzetben vagyunk, mint az 1930-as években. Aki ma igazi veszélyt jelent a zsidó emberekre, az ENSZ egyik tagországának vezetője, Mahmúd Ahmadinezsád iráni elnök, aki tagadja a holokausztot. Az emberiség számára ma Irán a legnagyobb veszély. Ha ugyanis kifejlesztené atomfegyverét, annak beláthatatlanok lennének a következményei. Fegyverkezési verseny alakulna ki, és például Szaúd-Arábia és Egyiptom is atomfegyverre akarna szert tenni. Az emberi jogok terén pedig láthatjuk, hogyan bánik Teherán a népével, elég csak a tavalyi elnökválasztás utáni lövöldözésekre gondolnunk, arra, hogy tucatjával ítélik el a tüntetések résztvevőit. Mindezeken túl Irán a terrorizmus legnagyobb támogatója. Nagy befolyása van a Hezbollahra, a Hamaszra, Délkelet-Ázsiában kapcsolatban áll a Jemaah Islamiyah mozgalommal, Jemenben pedig lázadókat segít.

– Hogyan kívánnak fellépni Irán ellen? Akár a hadsereggel?

– Mindenekelőtt nemzetközi fellépésre van szükség, de a világszervezetek hangja egyelőre alig hallatszik. Szigorú büntetőintézkedésekre van szükség, s az ENSZ vagy az EU nem támogathatja tétlenségével Iránt. Teherán pedig nem elsősorban Izraelt, hanem a Perzsa-öböl menti országokat veszélyezteti. Ma a térségbeli államok vezetői nem a palesztinokról, hanem Iránról beszélnek, s intő példaként emlékeznek még 1991-re, amikor Irak lerohanta Kuvaitot. Képzelje el, ha Irán tenne hasonlót. A kőolaj ára azonnal a duplájára emelkedne, és ennek hatását Magyarország és a világ többi országa is megérezné.

– Évtizedek óta tart a zsidó-arab viszály. Külügyminiszterként mekkora szerepet tud majd játszani a kérdés megoldásában?

– Ma már inkább vallási, mint nemzetek közötti konfliktusról beszélhetünk, ezért a helyzet komplikáltabb. Azóta, hogy 1993-ban aláírtuk az oslói egyezményt a megbékélésről a palesztinokkal, több jóindulatú izraeli külügyminiszter és kormányfő volt hivatalban – nem olyan szókimondó fiúk, mint én -, de egyikük sem tudott sikert elérni. Amikor tíz éve Ehud Barak hajlandó lett volna elfogadni az 1967-es határokat, és a palesztin menekültekről is tárgyalt volna, Jasszer Arafat visszakozott. Hasonlóan járt Annapolisban is Ehud Olmert. Három éve Mahmúd Abbász utasította el a megállapodást. Jó szándékunk jele volt az is, amikor felszámoltuk a gázai zsidó telepeket. Mit kaptunk cserébe? Rakétákat a Gázai övezet melletti Szderotra, Gázában pedig a Hamasz került hatalomra.

– De ugye nem akarja azt mondani, hogy kizárólag a palesztinokon múlik a béke?

– A nemzetközi szervezetek azt hiszik, hogy egy tollvonással meg lehet alkotni a békét. Ez tévedés. Ahhoz korábbi lépések kellenek – elsősorban biztonságra és stabil gazdaságra van szükség. Mi támogatjuk Mahmúd Abbász palesztin elnököt, sőt, ő nem is képes nélkülünk létezni. Hasznosnak tartom, hogy tárgyalóasztalhoz ültünk vele, mert így a politikai megoldás lehetőségét fenn lehet tartani. Javítottuk a palesztinok utazási lehetőségeit, korlátoztuk a zsidó telepek építését Szamáriában. A gazdasági növekedés mutatója a palesztin területeken nyolc százalék körüli. Állíthatom, hogy Abbász számára nem Izrael jelent fenyegetést, hanem a Hamasz, amely a Gázai övezetben leszámolt a Fatahhal, Abbász mozgalmával.

– Izrael készen áll a békére?

– A 70-es évek óta területeket adtunk vissza – Izrael területénél háromszorta nagyobbat. Békét kötöttünk Jordániával és Egyiptommal, pedig ott telepeink is voltak. Aki a telepeket véli a béke akadályának, az nem veszi figyelembe a tényeket.

– Ön is egy ciszjordániai zsidó telepen él, és a hírek szerint hajlandó lenne elköltözni onnan, ha megszületne a békemegállapodás.

– Az emberek többsége kész arra, hogy drámai lépéseket tegyen, ha lehetőség van a békére. Attól tartok azonban, hogy a világ nem érdekelt abban, hogy béke legyen az izraeliek és a palesztinok között. Képmutatás, hogy csak az izraeli-palesztin konfliktusról beszélnek, és ezzel elterelik a figyelmet Észak-Koreáról vagy Zimbabwéról. Ma ezrével halnak meg emberek robbantásos merényletekben, amelyeket Afganisztánban, Pakisztánban és Irakban követnek el.

– Nagy visszhangot kiváltó kijelentéseinek egyike arról szólt, hogy Izrael csatlakozzon az Európai Unióhoz és a NATO-hoz.

– A távlatos gondolkodás nem jelenti azt, hogy ez napi szinten lenne kérdés. Izrael megteremtésének szükségessége a XIX. században fogalmazódott meg, és néhány évtizednek el kellett telnie, mire létrejöhetett Izrael. Európával szorosak a kapcsolataink, közösek a gyökereink. És ez Európának is fontos. Franz Kafka, Sigmund Freud és sok más ember nélkül nem lehet elképzelni a modern Európát. Ez vonatkozik a modern Magyarországra is, mint ahogy Izrael sem képzelhető el a cionizmus Budapesten született atyja, Herzl Tivadar vagy nemzeti hősünk, Szenes Hanna nélkül. A zsidó-keresztény kultúra összeköt bennünket. Ma Izrael és az EU között alig fél óra a távolság. Ennyi repülőútra van ugyanis hozzánk Ciprus. Ez a vízió Izraelnek nem a hivatalos politikája, de a téma jelen van a pártomban és az izraeli közbeszédben.

– Közép-Európa és benne Magyarország mennyire játszik fontos szerepet az izraeli külpolitikában?

– Egyre aktívabbak vagyunk ebben a régióban. Elmondhatom, hogy ennek a térségnek a legtöbb állama megértéssel és barátian viszonyul hozzánk. Magyarország és Izrael pedig elsősorban a legfejlettebb technikák terén tud hosszú távon együttműködni. Az izraeli üzleti élet szereplői máris sok pénzt fektettek be itt, s jelen van önöknél a Közel-Kelet legnagyobb gyógyszeripari vállalata is. Ez és más magas presztízsű cég jelenléte kifejezetten jó jelzés. Magyarországnak rendkívül előnyös a földrajzi fekvése is.

– Mostani budapesti útján találkozott két korábbi magyar kormányfővel, Gyurcsány Ferenccel és Orbán Viktorral.

– Mindkét nagy politikai oldal hasonlóan viszonyul Izraelhez, mi pedig a mindenkori magyar kormánnyal továbbra is a legmagasabb szinteken kívánunk kapcsolatot tartani.