„Jó estét, cigányok!” Félreértették a karlendítős akciót

Az atv.hu munkatársa hétfő éjszaka az alábbi sms- t kapta: „Iványi házát megtámadták nácik”. Ma délelőtt próbáltuk elérni Iványi Gábort, ami nem sikerült, viszont a metodista lelkész 11 óra körül az alábbi közleményt juttatta el a Távirati Irodához:
 

Folyamatosan kapnak gyalázkodó üzeneteket

 

2009. december 15. / ATV  

 

Vaklárma volt – minden bizonnyal – az a riasztás, melynek nyomán barátaink és híveink, valamint médiumok képviselői nagyszámban megjelentek a békásmegyeri Megbékélés Háza Templom parókiáján december 14-én 21.00-22.00 óra között.

Újságíró és szociológus barátaim társaságában kaptam a telefonhívást feleségemtől, hogy az otthonunkul is szolgáló parókia előtt 8-10 autó jelent meg és várakozik járó motorral, s a belőlük kiszálló férfiak egymást karlendítéssel üdvözölve a kerítésen át az ott álló családtagjaim felé a “jó estét cigányok” köszöntést engedték meg maguknak.

A kihívott – és mindvégig szakszerűen, kifogástalan korrektséggel intézkedő rendőrök igazoltatták az érintetteket, akik arra hivatkoztak volna, hogy egy közeli forgatás technikai személyzetéhez tartoznak, a köszönést pedig családtagjaink bizonyára félreértették, nem nekik, hanem egymásnak szánták, tréfa volt.

Örülünk, hogy a helyzet tisztázódott, hogy a rendőrök gyorsan, bátran, szakszerűen intézkedtek, s hogy barátaink, híveink és a sajtó egymást értesítve percek alatt összeverődött a parókián, vagy telefonáltak, sms-t küldtek és szolidaritásukról biztosítottak. Ugyanakkor sajnáljuk a tévedésből adódó kellemetlenséget.

Mindazonáltal el kell mondanom, hogy a múlt hét pénteken ismeretlen személyek a nap folyamán több alkalommal ráálltak a parókia mindkét bejárójára, hosszan vizsgálták a ház környékét, majd a feléjük tartó egyházközségi gondnokot egyszer sem bevárva gyorsan távoztak. Azt is meg kell említenem, hogy folyamatosan érkeznek (ki tudja ki által közzétett email címemre és telefonszámomra) gyalázkodó és fenyegetőző írások. Legutóbb annak kapcsán, hogy az általam vezetett Wesley János Lelkészképző Főiskola Teológus Szakának dékánjával közösen a Pomázon ledöntött – előzőleg szélsőjobboldaliak által állított – fakereszttel kapcsolatban nyilvánosan hangot adtunk kritikánknak, kifejtve, hogy nem felszentelt vallási jelképnek, hanem provokatív, sőt rasszista céllal tákolt fahulladéknak tekintjük az alkotást. Hasonlóan email-en, sms-ben és véletlenszerű utcai találkozások alkalmával megtapasztalt szitoközönt váltott ki az is, hogy az elmúlt évben véghezvitt, roma családokkal szembeni bestiális gyilkosságok áldozatai temetésein és ezekkel kapcsolatos nyilatkozatokban egyértelműen fogalmazva nyilvánítottam véleményt a rendszerváltás utáni magyar történelem legszégyenteljesebb gaztetteiről.

Sem a családom, sem én nem félünk a köznyugalmat felkavaró, hordákban masírozó és fenyegetőző gazemberektől. Magyarországot azonban – nem félreértésből – féltjük és aggódunk, főleg a településeink szélén lévő házakban élő, sokféleképpen kiszolgáltatott roma és a folyamatosan gyalázott zsidó honfitársainkért, és minden életét, életformáját kisebbségben és ezáltal fokozottan veszélyeztetett helyzetben megélő testvéreinkért, barátainkért, hazánk fiaiért.

Hisszük azonban – így Hanuka és karácsony fényeinek világosságánál – Ésaiás (9,1) bátorítását: “Nem lesz mindig sötét ott, ahol most szorongatás van.”

(Budapest egyik legszélső házában lakó lelkipásztor)