Munkaszolgálat és halálmenetek a Holokauszt Emlékközpontban
A munkaszolgálatról és a halálmenetekről szól a fővárosi Páva utcai Holokauszt Emlékközpont novemberi tematikus tárlatvezetése – közölte Pécsi Tibor, az intézmény oktatási programjának vezetője.
Forrás: MTI
A magyarországi vészkorszak 65. évfordulója alkalmából szervezett holokauszt-emlékév keretében az esztendő folyamán minden hónapban más témára összpontosítva vezetik körbe a Holokauszt Emlékközpont állandó kiállításán a látogatókat. A novemberi program a Megsemmisítés munka által címet viseli.
A tematikus tárlatvezetés során az éheztetett, végkimerülésig dolgoztatott áldozatok sorsát és az őket ért megaláztatásokat ismerhetik meg a látogatók. Ehhez kapcsolódóan megemlítette, hogy voltak olyan munkaszolgálatos egységek, amelyek a legutolsó emberig maghaltak a megpróbáltatások miatt, névsorukat katonai parancsnokuk “aktatáskában adta át feletteseinek”.
Az emlékközpont honlapján megtalálható az a pedagógiai segédanyag, amely hat magyar, 1945 márciusában Balfon kivégzett munkaszolgálatos férfi pénztárcájának a tartalmát mutatja be egy CD segítségével. A náluk talált iratok, fényképek, személyes levelek alapján az érdeklődők megismerkedhetnek a munkaszolgálatosok embertelen életkörülményeivel, sorsával, s ezen keresztül a munkaszolgálat történetével – mondta. Utalt arra, hogy egyikük zsebében Horthy Miklós családjának fotóját, amelyen a kormányzó fiai és unokái is szerepelnek, másikuknál pedig egy éves uszodabérletet találtak.
Pécsi Tibor rámutatott, hogy a munkaszolgálat “egy sajátosan magyar intézmény” volt a hadsereg keretén belül, ahol fegyveres őrség felügyelete mellett dolgoztatták a zsidó férfiakat, a nemzetiségeket és a politikailag megbízhatatlanokat is, a zsidó munkaszolgálatosokkal azonban jóval keményebben, durvábban bántak. Összesen 45-60 ezerre tehető a munkaszolgálatra behívottak száma, akiket először az ország határain belül, majd 1941 nyarától a keleti fronton dolgoztattak. Itt többek között az aknaszedés embertelen feladata hárult rájuk, melynek során sokan meghaltak – folytatta.
1944 tavaszán sok férfinak és tinédzser fiúnak jelentett nagyobb esélyt a túlélésre az, hogy a gettókból is behívták őket munkaszolgálatra. Így ugyanis nem vitték őket az auschwitz-birkenaui koncentrációs táborba – mondta. A történész kitért arra, hogy mintegy 50 ezer zsidó kényszermunkásnak, nőknek és férfiaknak kellett az osztrák-magyar határra vonulniuk a második világháború végén kényszermunkára. Ekkor az SS-katonák, a magyar csendőrök és katonák kegyetlenkedései következtében 15 ezren haltak meg. Az életben maradottakat 1945. március-áprilisban a mauthauseni, dachaui és más koncentrációs táborokba kerültek, ahol a megmaradottak 1945 májusában együtt élhették meg a felszabadulást.
