Nem minősül izraeli terméknek a megszállt területekről származó áru
A megszállt területekről származó árukra nem lehet alkalmazni az Európai Gazdasági Közösség (EGK) és Izrael közötti megállapodásban szereplő preferenciális vámelbánást – szögezte le a luxembourgi székhelyű Európai Bíróság kijelölt főtanácsnoka az úgynevezett Brita-ügyben hozott szakvéleményében.
Forrás: MTI
A német Brita cég a Soda-Club nevű vállalkozás által szállított árukat kívánta vámmentesen Németországba importálni. A Soda-Club szénsavas vizet előállító eszközöket gyárt, és székhelye a Jeruzsálemtől keletre, Ciszjordániában fekvő Misór Aduminban található.
A német vámhatóságokat arról tájékoztatták, hogy az áru izraeli eredetű, ám azok – gyanítva, hogy valójában a megszállt területekről származnak – az izraeli vámhatósághoz fordultak felvilágosításért. Jóllehet az izraeliek megerősítették, hogy a szóban forgó cikkek “izraeli igazgatás alatt álló területről” származnak, nem válaszoltak arra a kérdésre, hogy ezen árukat a megszállt területeken állították-e elő. Ennek alapján a német hatóságok megtagadták a preferenciális elbánás alkalmazását a Britától, és 19.155 euró 46 cent vám megfizetésére kötelezték a céget. A Brita perre vitte az ügyet, amely most Luxembourgban kötött ki.
Yves Bot főtanácsnok arra az álláspontra helyezkedett, hogy a vámhatóságoknak meg kell tagadniuk az ilyen áruk izraeli származásának elismerését. Mivel a jelen esetben az importált áruk származása ismert és nem vitatott, a kérdés szerinte valójában nem az, hogy el kell-e ismerni az Izrael által kiadott tanúsítványt – a vámjog szerint ugyanis ez lenne a főszabály -, hanem az, hogy a palesztin területen található gyártási hely az EGK-izraeli megállapodás hatálya alá tartozik-e.
Erre pedig az a főtanácsnok válasza, hogy Izrael határait a Palesztina felosztására vonatkozó terv rögzítette, amelyet az ENSZ 1947. november 29-én hagyott jóvá. Márpedig e terv értelmében Ciszjordánia és a Gázai övezet területe nem képezi Izrael területének részét.
Yves Bot elutasította azt az érvet is, miszerint a megszállt területeken letelepedett gyártók mindenképpen jogosultak a preferenciális elbánásra, hiszen az EGK nem csak Izraellel, hanem a PFSZ-szel is kötött ilyen megállapodást. A főtanácsnok szerint az EGK-PFSZ megállapodás alapján a megszállt területeken előállított áruk kizárólag akkor jogosultak preferenciális elbánásra, ha a szükséges származási bizonyítványokat e megállapodással összhangban a palesztin hatóságok állítják ki.
A főtanácsnok indítványa nem köti a bíróságot. Az a feladata, hogy megoldási javaslatot terjesszen a bíróság elé, amelynek bírái csak most kezdik meg a tanácskozást az ügyben. Az ítéletet egy későbbi időpontban hozzák meg. Jogi szakértők súlyos kételyeket fogalmaznak meg Yves Bot álláspontjával kapcsolatban. Az általa hivatkozott 1947-es terv még csak egy megteremtendő zsidó államról szólt, amikor Izrael még nem is létezett. Ha ebből a tervből indulnának ki ma a jogászok, akkor például Nagy-Jeruzsálemnek Betlehemmel együtt az ENSZ Biztonsági Tanácsa által irányított nemzetközi térségnek kellene lennie. Eszerint hatályon kívül kellene helyezni az Izrael és a PFSZ között időközben megkötött, nemzetközi jogi erejű oslói szerződéseket, amelyek Betlehemet a palesztin autonómiaterületekhez sorolják.
