Fekete János a Kádár-rendszer „szörnyű bűnéről”
Egész életében azt tette, amiben hitt és amit szeretett.
Sokan kezdtük Fekete Jánosnál a szakmát – mondta a napokban 91 éves korában elhunyt legendás bankár egyik tanítványa, Felcsúti Péter, a Raiffeisen Bank vezérigazgatója.
„Akik fiatlanok nála kezdtünk, úgy éreztük, hogy apai szerepet töltött be a számunkra. Később is nagy szeretettel vettük őt körül, még ha nem is értettünk mindenben egyet” – mondta Felcsúti. Fekete Jánost igazi autodidakta emberként ismerte meg, aki egész életében fejlesztette, csiszolta ismereteit. „Kockázat és felelősség vállaló ember volt, a szakmában és magánéletben egyaránt, aki el is vitte a balhét, ha valami nem sikerült a tervek szerint” – szögezte le Felcsúti Péter.
A történelem ellentmondásosan ítéli meg a nagy szerepet vállaló személyeket, így Fekete Jánost is, aki döntő szerepet játszott a hatvanas évektől kezdve a hitelfelvételekben. A „Főnök” patrióta ember volt, nemzetközi szakemberként is elkötelezett Magyarország dolgai iránt. Nem örült a tanítványai kritikájának, de senkit nem ért emiatt hátrány a munkájában – emlékezett vissza a Raiffeisen Bank vezérigazgatója.
A hosszú élet titka
Fekete János a hosszú élet titkáról a Heteknek adott interjúban azt mondta: „Két fontos dolog van: az egyik, hogy az embernek szerencséje legyen. Szerencse alatt például azt értem, hogy a világháborúban kilőttek mellőlem embereket, nekem semmi bajom nem esett. A szerencse nem tőlünk függ. Ami viszont tőlünk függ, ott három fontos tényezőt mondok: Az egyik a jó házasság. Hatvankét éve vagyok ugyanavval a feleséggel ellátva. A második pont: soha semmi olyant nem csinálok, ami árt. Nem iszom, nem dohányzom. És van egy harmadik dolog, a munka: azt nem szabad abbahagyni. És az a fontos, hogy az ember azt csinálja, amit szeret. Én például egész életemben csak egy dologgal foglalkoztam: nemzetközi pénzügyekkel. Állítólag ebben jó is vagyok. Ahhoz, hogy az ember abból éljen, amit szeret, először is érteni kell hozzá.”
Fekete úr hű maradt programjához: október 22-én, kilencvenegy évesen még a bankja ügyeit intézte. Október 23-án – mondhatni stílszerűen, egy bankszünnapon – elköltözött.
Fekete János az első világháború utolsó évében született, tizennyolc évesen már a Szarvasi Takarékpénztár irattárosként kezdtem a pályafutását, amihez után közel háromnegyed évszázadokon keresztül ragaszkodott. Egyetemre a származása miatt nem vették fel – 1936-ot írtunk. A háborúban két évet a fronton, két évet pedig hadifogságban töltött.
Miután visszatért, a Nemzeti Bankhoz került, itt is maradt – pénzügyminisztériumi kitérők után – négy évtizeden keresztül. A diktatúra idején is megmaradt józan szakembernek, aki a rettegett pártvezetőkkel szemben is kitartott a helyesnek vélt megoldások mellett. „A szovjet hadifogságban egyértelművé vált számomra, hogy sok baja van a szocialista rendszernek, úgyhogy az ottaniért sem voltam lelkes. De egy ideig azt gondoltam, hogy mi jobban fogjuk csinálni. Ez sok tekintetben nem így történt, ezért voltam mindig ellenzéki szerepben, sokszor kerültem konfliktusba a pártemberekkel.” – emlékezett vissza 2008-ban Fekete János.
Kádártól Kissingerig
1956 után Kádár János is felfedezte, és védelmébe vette a fiatal pénzügyi szakembert. Több évtizede tart a vita, hogy helyes volt-e vállalni az államadósságokat? Fekete János így vallott erről: „Kádár 1964-ben azt kérdezte: ’Fekete, mikor lesz ebben az országban normális élet?’, azt feleltem, hogy két lehetőség van: az egyik az, hogy megpróbálunk saját erőből talpra állni. Ez legalább huszonöt évbe kerül. Kádár azt mondta: ’Ennyi szenvedés után még huszonöt évet várni, ebből baj lesz. Mi a másik megoldás?’ Azt feleltem, hogy azt az összeget, amivel nő a gazdaság, osszuk szét az emberek között, a beruházásokat pedig finanszírozzuk hitelből. Kádár ezt az utóbbit választotta, és azt mondta: ’Én megvédem magát, maga pedig menjen és intézze a dolgokat.’ Attól kezdve minden beruházást hitelből finanszíroztunk, és az ország felépült. … Az első világháború után tönkrement a korona, a második világháború után volt egy óriási infláció, akinek pengője volt, annak semmije sem maradt. Utána jött a forint, amely stabil volt ugyan, de azért volt rajta egy inflációs nyomás. A negyven-ötven év körüli emberek, akiknek a hátára az egész ország súlya nehezedett, kétszer már elvesztették a pénzüket. Ha azt látják, hogy a forintot is tönkretesszük, abból óriási bajok származtak volna.”
Kádárt ugyan tisztelte, de a megtorlásokkal nem értett egyet. „Nem rajongtam Nagy Imréért, vitáim voltak vele. A kivégzése viszont szörnyű és súlyos hiba, sőt bűn volt.” – nyilatkozta lapunknak.
Hozzáértése, feddhetetlen hozzáállása nemzetközi tekintélyt épített ki számára. A nyolcvanas években már a világ harminc legbefolyásosabb jegybanki vezetője között tartották számon. Előadásokat tartott világszerte, együtt szerepelt többek között a pályája csúcsán lévő Henry Kissingerrel és Margaret Thatcherrel is.
Iskola nőtte ki magát körülötte, sok munkatársa vezető megbecsült, vezető bankárrá vált: Simor András, Felcsúti Péter, Erős János, Zdeborski György, Albert János mind Fekete csapatába tartozott. „És ebben a csapatban egy dolog számított: a tehetség. Ha valakiről úgy éreztem, hogy tehetséges, odavettem. Mészáros Kálmán volt a legjobb bankár, akit ismertem. Az apósa fasiszta tábornok volt Münchenben, emiatt állandóan ki akarták rúgni. Én viszont azt mondtam: az apósa tetteiért senki nem felelős. Kálmán zseniális fiú volt, ő lett az én mindenható helyettesem.” – idézte fel Fekete János, aki a rendszerváltás után is nélkülözhetetlennek bizonyult, még ha nem minden politikus vallotta is ezt be.
Bankárkörökben úgy tartották, ha ő tárgyal a legfontosabb nemzetközi partnerekkel, egy százalékkal jobb kondíciót lehet elérni. Több százmilliárdos államháztartási tételekről volt szó, így érthető, miért nem tudott soha nyugdíjba menni. Igaz, nem is akart. Jutott ideje, ereje új kezdeményezésekre is, alapítója volt például a kilencvenes években a Bank of China magyarországi leánycégének.
Hagyomány, zsidóság, MTK
A bankár figyelmét azonban látszat ellenére nem csak az árfolyamok és az indexek kötötték le. Fekete János folyamatosan kapcsolatot tartott a hazai zsidó szervezetekkel és aktívan részt vett többnek a tevékenységében is. Szülővárosában mártíremlékművet emeltetett, felújítatta a temetőt. Szarvason létrehozta Közép-kelet Európa legnagyobb zsidó ifjúsági táborát is, ahol évente több ezer fiatal fordult meg a régió számos országából. Az Antifasiszták és Ellenállók Szövetsége és Nácizmus Üldözöttei Bizottsága munkájában is tevékenykedett.
Fekete János igazi humanista ember, művészetszerető, színházhoz értő polihisztor volt. Tisztelte a Szentírást és zsidó hagyományokat. Rendszeresen eljárt Schweitzer József főrabbihoz, széderestre és más alkalmakkor is. Nagyra becsülte és élénk figyelemmel kísérte azokat a keresztény egyházi vezetőket, közösségeket, akik kiálltak az antiszemitizmus ellen a zsidóság védelmében. Személyes tekintélyével, tanácsaival segítette többek között a Hit Gyülekezete budapesti csarnokának a felépítését is.
De talán mindennél közelebb állt hozzá az MTK, amelynek örökös elnöke volt. Akik közelről ismerték azt mondták, ha volt gyengéje, akkor a szeretett klubja volt az…
Fekete Jánost október 27-én búcsúztatták családi körben, Budapesten.
