“Megtörtént az elképzelhetetlen”

Faludy György Szépség, boldogság című versének egy részletét választottam mottónak, eleget téve Andrassew Iván kérésének, hogy idén Faludy versekkel ünnepeljük október huszonharmadikát. „Meg kell mutatni a Jobbiknak és más sötét erőknek, hogy mi vár rájuk, ha beteljesülnek az olyan fenyegetéseik, mint az, hogy a „cionista zsidó és magyarellenes” Faludy György állami ünnepeken való szavalását be kell tiltani” – írja Andrassew az ismerőseinek és a barátainak címzett levelében.
 

 

 

Költészettel sötét erők ellen? Nem naivitás ez? A választásokhoz közeledve, az apátia és a hisztéria jeleit egyaránt magán viselő közhangulatban ugyan mit segíthetnek egy költő szavai?

Olvasom a hírekben, hogy idén nem nagyon mozgolódnak a szélsőségesek, várható, hogy a szokásosnál nyugodtabb lesz az ünnep. Az országos rendőrfőkapitány azért is bizakodó, mert a Magyarok Nyilai tizenhat tagja rács mögött tölti október huszonharmadikát, ami önmagában komoly biztonsági tényező a főkapitány szerint. Eltöprengek: lehetséges, hogy tizenhat ember jelenléte ennyire meghatározó? Tőlük kellett volna féltenünk eddig az ünnepeink nyugalmát, méltóságát?

Bárcsak így lenne! De a felmérések jó ideje azt mutatják, hogy a szélsőséges, radikális erők stabilan tíz százalékon állnak, tömegeket képesek utcára vinni, és hatalmas indulatokat gerjesztenek nem csupán a kormánnyal, hanem minden itt élő kisebbséggel szemben. És nem szokták kihagyni azokat az alkalmakat, amikor nagy média nyilvánosság előtt szerepelhetnek. Mégis remélem, igaza lesz a rendőrfőkapitánynak, és ezúttal békés lesz az ünnep, amikor a harmadik köztársaság huszadik, és az ’56-os forradalom ötvenharmadik évfordulóját ünnepeljük.

Ezen a kettős ünnepen teljes súlyával van jelen a múlt, a régmúlt és a közelmúlt egyaránt, átitatva a jelenhez és a jövőhöz fűződő bizonytalanság érzésével. Nincs Európában még egy ilyen rosszkedvű ország! Húsz évvel a rendszerváltás után sokan csalódottak, nem váltak valóra az álmaik, többet és mást vártak. Válság söpör végig a világon, elért minket is: odaveszett a hétköznapi élet biztonsága és kiszámíthatósága. A közintézményekbe és a politikai intézményekbe vetett bizalom megrendült, a mindenkori hatalom inkább tűnik néhány ember hitbizományának, mint demokratikusan működő rendszernek. A politikai elit kifáradt, kommunikációs gumicsontokat dobál a választók elé, akik nem vevők már az ilyen trükkökre: óriási a távolság állam és polgárai között.

Mégis, el kell mondanunk egymásnak, mit tanultunk a múltból, meddig jutottunk történelmi örökségünk érzelmi és értelmi feldolgozásában. Giccses, historizáló emlékezés helyett megünnepelhetnénk, hogy az 1956-os forradalom résztvevőinek vágya, egy szabad, független és demokratikus Magyarországról 1989-ben valóra vált, amikor békésen, tárgyalások útján, új törvények által megszületett a harmadik Magyar Köztársaság. 1989 június 16-án megtörtént az elképzelhetetlen: újratemették Nagy Imrét és kivégzett társait, majd június 27-én Magyarország lebontotta a vasfüggönyt. Ezzel megnyílt az út Európa felé, ahol a nyitottságra és a toleranciára való törekvés, a polgárok szabadságának elismerése és a nemzeti tradíciók tisztelete fontos értékek a többség számára,ahol múltbéli örökségünket becsben tartják, s ahol értik a költők szavát.