Mókus a fán

Írta: Népszabadság / Megyesi Gusztáv az Élet és Irodalom munkatársa - Rovat: Hírek - lapszemle

Kísértet járja be Ajkát: amint arról a nemzeti laptárs beszámolt, a város szocialista polgármestere, Schwartz Béla utasításba adta, hogy a Borsos Miklós Általános Iskola gyerekkórusa az őszi szünetet a Mint a mókus fenn a fán című dal betanulásával köteles eltölteni.
 

 

A felszabadító seregek még el se indultak a helyszínre, de a neve elhallgatását kérő informátor már közölte az újsággal: a városban mindenki fel van háborodva, hogy a polgármester kommunista dalok előadására kényszeríti a romlatlan ifjúságot, amely ahelyett, hogy a vakáció alatt a családdal kirándulna, úttörődalt tanul a különórákon.

Az nyilvánvaló, hogy mindez már önmagában kimeríti a kommunista hatalomgyakorlás fogalmát, minek következtében bennünket is elkap a hév, s mennénk Ajkára a köztársaságot megmenteni, hisz’ hogyan is fordulhat elő ilyesmi húsz évvel a rendszerváltás után, már ha volt itt ugyebár rendszerváltás egyáltalán.

Olyan apróságokkal most nem foglalkozunk, hogy Ajka városa épp a közeljövőben ünnepli várossá avatásának ötvenedik évfordulóját, s ebből az alkalomból ünnepi műsor készül Vándorfi László rendező vezetésével, s ennek a műsornak van egy retro- blokkja, amelyben felhangzik majd az ominózus dal, mintegy kigúnyolva a múltat; mindezzel a nemzeti laptárs se foglalkozott, olyannyira elhanyagolható momentum, mondhatni nüansz.

A lényeg úgyis az, hogy a polgármester kommunista, aki galádul a politikai pedofília teljes tárházát felhasználva kommunistává akarja rontani a város tiszta lelkű ifjúságát is. Ami rendben is volna. Csak egyet nem értek: ha én kommunista polgármester vagyok, és Ajkán még a tél beállta előtt ágyúztatni akarom a Fidesz-székházat, majd de jure kikiáltani a szovjetet, akkor minimum a szovjet himnusszal indítok, elszavaltatok számos, a személyi kultusz éveiben született verset és Kádár korabeli Szűrös Mátyás-prózát, végül Havas Szófiával levezényeltetem az Internacionálét, de semmi esetre se a Mint a mókus fenn a fán-nal operálok.

Ez tudniillik annyira infantilis dal, hogy Ajka város ifjúsága még a végén kiröhögi a diktatúrámat. A laptárs cikke után többször is elolvastam az opus szövegét oda-vissza, hogy az úttörő szón kívül találok-e benne az emberiség megnyomorítására célzó utalást, ám a “ha tábort üt valahol” sor igéjének kivételével egyetlen brutális utalásra sem leltem.

Az egész mű tényleg ártatlan, ha csak maga a mókus nem zsidó, aki elcseni a szegény emberek globális diókészletét; mindemellett természetesen elképzelhető, hogy ha Schwartz polgármester az ébredő internacionalista ifjúság élén ezzel akar a csatamezőre vonulni, az ellenség vinnyogva adja meg magát, és esküszik fel az osztálynélküliségre, csak hagyják őt békiben.

Nem azt mondom, hogy a jövőre nézve esetleg tényleg tragikus, hogy a nemzeti újságírás ide jutott, azt viszont tudom, hogy ha az ajkai polgármestert ki akarjuk nyírni, akkor annak megvannak a kulturált nemzeti formái. A Jobbik egyik önkormányzati embere például nem kertel, hanem betiltatná mindenféle ünnepségre Faludy György verseit, mert zsidó. Ha Schwartz polgármester útban van, de a laptárs nem antiszemita, akkor tessék neki bebizonyítania, hogy a polgármester lop, hogy velejéig korrupt, hogy hazavitte a timföldgyárat, hogy Dávid Ibolyával kacérkodik, hogy pedofil, hogy homoszexuális vagy bármi, de ennyire hülyének lenni nem lehet.

Tudniillik ha egy ünnepi műsor retroblokkjában, ami valamiképpen és szükségszerűen a múltat idézi fel, pláne Ajkán és környékén, nem szerepelhet a Mint a mókus fenn a fán, mert megrontja a feltörekvő ifjú nemzedéket, akkor nyilván olyan dalt kell benne felidézni, ami nem rontja meg. Mondjuk a Boldogasszony anyánkat, a Cserkészindulót, a leventedalokat, vagy a nemsokára nagyvárosaink főutcáján is felcsendülő Horst Wesselt.

Igen ám, de ha ez volt a múlt, akkor fölvetődik a kérdés, hogy mi a rosseb baj volt a kommunista diktatúrával, hiszen lám, milyen szép és változatos dalokat lehetett benne énekelni. Ebből nincs kiút, illetve dehogyis nincs: ilyen alapon egyetlen olyan darab vagy bármilyen mű nem tehető közzé, amelyben negatív szereplők vannak, hiszen ezek megrontják a fiatalságot, következésképpen elképzelhető olyan közeljövő, amelyben a magyar kulturális élet például kizárólag Stefka István-szépségversenyekből áll majd.

Amúgy nyilván az se véletlen, hogy az ajkai hír napján tették közzé a legújabb közvélemény-kutatási eredményeket: ezek szerint a lakosságnak már több mint a fele érzi úgy, hogy a mainál sokkal jobb volt neki a sötétség éveiben. Ami azt illeti, a legjobb úton haladunk afelé.
 

támogatás
Pop up banner
[popup][/popup]