Vér nélkül nincs megoldás: ősmagyarok a „cigánykérdésről”

„A magyar a választott nép”; „Jézus magyar volt”; „a zsidók kizsákmányolnak minket”; „radikális politikai megoldásokra van szükség” – mondják az ősmagyar hit követői.
 

„Isten igazi választottja a magyar nép”

 

Hogy ki az igazi ősmagyar, és melyik az igazi ősmagyar hit, azt – az interneten fellelhető számos pogány és ősmagyar „egyház” tanítását végigböngészve – nem egyszerű megállapítani, hiszen rengeteg a keveredés, az átfedés és az ellentmondás. Azt mindenesetre kijelenthetjük, hogy az egyik leginkább kereszténység-ellenes formáció az Árpád Rendjének Jogalapítója Tradicionális Egyház, amely a „régi Rend” helyreállításában hisz, és esze ágában nincs keverni saját hitét keresztény elemekkel.

Sőt. Felfogásuk szerint „az erőszakos, kívülről jövő krisztianizáció előtt népünk saját vidám, életigenlő, természetes rendre épülő lelkiséggel, életérzéssel rendelkezett”, és ez a lelkiség ma is karnyújtásnyira van.

Árpád magyarjai: egy vidám társaság

A hit definíciója számukra a következő: „Az ősi hit mi magunk vagyunk!” Mégpedig azért, mert – szerintük – a hitet az ember a születéskor automatikusan örökli, „genetikusan bennünk van”, tudniillik mindazokban, akik osztoznak a magyar vér- és sorsközösségben. Önmagukkal kapcsolatban hangsúlyozzák, hogy pogány vallásuk „nem támadó, nem kirekesztő, nem irányul senki ellen”. Kevéssel arrébb ugyanakkor arról értekeznek, hogy „Árpád magyarjai, ez a vidám társaság, amely tagadhatatlanul lángba borította a keresztény Európát, egyúttal a rég elfeledett fényt, vidámságot, az életet is meghozta újra Európába”.

Árpád mai pogányai sem hisznek a más vallások által kínált állítólagos „egy igaz útban”, ehelyett az örök körforgást, az örök visszatérést hirdetik. Számukra az egy igaz úttal szembeni vidám, kevély közömbösség frappáns példája Géza fejedelem mondása: „elég nagy úr vagyok ahhoz, hogy két istennek is áldozzak”. Kátéjukból megtudható, hogy nincs szükség üdvözítőre. Árpád – aki Jézussal ellentétben nem hirdette az üdvösséget, és nem is állította magáról, hogy Isten fia – „egyszerűen csak az övéiből és az övéiért volt”.

A pogányság erőre kap

A katolikus püspöki kar a témában nemrégiben kiadott körlevelében úgy fogalmaz: „Azt tapasztaljuk, hogy ismét erőre kapott egyfajta pogányság. Ahogyan Szent István halála után, úgy most is támadja a kereszténységet. Sajnos azonban (…) az öntudatra ébredésnek vannak vadhajtásai is. Ezek egyike a különböző vallási elemeket keverő ún. »ősmagyar szinkretizmus«. Ez a jelenség azért is nagyon veszélyes, mert kereszténynek tűnő vallási nyelvezetet használ és könnyen megtévesztheti még a vallásukat gyakorló hívőket is. Ezek közé tartoznak a Jézusról és Szűz Máriáról szóló tudománytalan állítások. Ilyenek pl. a »Jézus, pártus herceg«-elmélet, vagy a táltosok, a sámánok és a pogány ősmagyar vallás egyéb valós vagy vélt elemeinek újraélesztése” – olvasható a körlevélben.

Tény, hogy az egyházak számára felajánlható adó 1 százalék APEH-listáján tucatszámra találkozhatunk a körlevélben említett egyházakkal, ugyanakkor az is tény, hogy a falajánlók száma egyikük esetében sem túl magas, a közülük – 2008-ban az első helyen végzett Ősmagyar Egyház esetében is csak 756 fő.

„A legnagyobb hívő a paraszt”

„Van egy felettünk álló erő, amely irányítja a mindenséget. Ha valaki a természettel összhangban él, betartja annak törvényeit, akkor harmóniába kerül ezzel felsőbb erővel. Ezért a parasztembernél nagyobb hívő nincsen, a világ bajai pedig abból adódnak, hogy áthágtuk a természet törvényeit, és ez elkerülhetetlen összeomláshoz fog vezetni” – magyarázza egy, az ősmagyar hitvilágban elmélyült fiatal családapa, elismerve hogy az ősi magyar vallás ugyan nem olyan dogmatikus rendszer, mint például a katolicizmus, ám – állítja – mégis sikeressé tette őseinket, akik egyébként befogadók és békések voltak.

„Nem értek egyet azokkal, akik István királyt hazaárulónak tekintik, mégis akkor következett be a törés, amikor behódoltunk Rómának. Előtte erősek voltunk, tőlünk rettegett Európa” – értelmezi a megszokottól eltérően az államalapítást.

A „befogadó és békés” ősmagyarságról alkotott képpel ellentétben áll, hogy mai követőik között népszerű az antiszemitizmus és a rasszizmus, illetve a gyakran még a Jobbik nézeteitől is radikálisabb politikai meggyőződések. Interjúalanyunk visszautasítja az állítás első felét, mondván, mindez valós problémákra – a „cigánybűnözésre és az ország zsidó lobbi által történő kizsákmányolására” – adott jogos reakció.

„Félő, hogy vér nélkül ezt már nem lehet megoldani, elkerülhetetlen a cigányokkal való összetűzés – minél később történik meg ez, annál súlyosabb lesz. Az ártatlan gyerekeket nyilvánvalóan nem szabad bántani, de a romák csak az erőből értenek” – mondja, megjegyezve, hogy a maga részéről a Jobbikkal sem ért egyet, mert a jelenlegi közjogi berendezkedésben nem lehet fejlődést elérni, ehhez a Szent Korona Alkotmányon álló politikai berendezkedésre lenne szükség.

Isten igazi választottja a magyar

Interjúalanyunk tehát nem ért egyet a Jobbikkal. Azt, hogy mivel ért egyet a Jobbik, nem sikerült megtudnunk. A párt vallási kabinetvezetője nem kívánt válaszolni arra a kérdésre, miként viszonyul a Jobbik az általa támogatásra méltónak ítélt történelmi egyházakat és a kereszténységet sok ponton támadó, ugyanakkor a párt holdudvarához kötődő pogány, ősmagyar egyházakhoz.

Pedig az ellentmondás jelentős, hiszen míg a párt a történelmi egyházakat tartja a kereszténység letéteményeseinek, addig – például – a szintén szélsőjobboldali HunHír.hu publicistája éles kirohanást intézett a katolikus körlevél kapcsán. Siklósi András többek között ezt írta: a „jelentős részben szemita származású” püspökkar levele „ahelyett, hogy az eredeti (hamisítatlan) jézusi út követésére buzdítana, valamint az egészséges nacionalista összetartásra és önvédelemre szólítaná fajtánkat, tulajdonképpen (burkoltan) a létünket aláaknázó globalizációt, az embertelen (sátáni?) cionizmust és neoliberalizmust szolgálja”. A szerző szerint „számtalanszor igazolták Mária és Krisztus Urunk magyari (a magyarok rokonnépeiből való) születését, ezért joggal mondhatjuk azt is, hogy a ma élő nemzetek közül Isten igazi választottja a magyar, nem pedig a zsidó”.

A nyíltan keresztényellenes Árpád-követőkkel, illetve a magukat kereszténynek mondó zsidógyűlölő szélsőjobboldaliakkal a Jézus állítólagos magyar származásába vetett hit kapcsolja össze az Ősmagyar Táltos Egyházat. A főtáltos Kovács-Magyar András fő tevékenységi köre a gyógyítás, ugyanakkor az érdeklődők belépőjegy ellenében részt vehetnek Táltos Iskolája kurzusain is.

Állításuk szerint az Ősmagyar Táltos Egyház papjai képesek a házakban rekedt szellemeket visszaengedni a túlvilágra. Papok azokból lesznek, akiket erre Kovács-Magyar felhatalmaz. Tanaik szerint szellemekből többféle létezik: halhatatlan szellem, itt rekedt szellem, emberhez vagy épületekhez kapcsolódó szellem.

Beszéltünk olyan ősmagyar hívővel is, aki elvégezte Kovács András táltosiskoláját. A 40 év körüli asszony édesapja 17 évvel ezelőtti halála után kezdte tapasztalni, hogy képszerűen lát maga előtt olyan dolgokat, amelyek fizikailag más helyen zajlanak. Ennek megértése érdekében fordult az ősi ismeretek felé. A magyar szerinte kivételes nép, ami szkíta-hun-avar gyökereinknek köszönhető, és ezt az is alátámasztja, hogy a Jézus előtti magyarok – akkor pártusoknak hívták őket, és saját birodalmuk volt – egyistenhívők voltak.

A gyógyítással is foglalkozó asszony férjével együtt nem csak ismeretterjesztő előadásokat szervez, hanem szertartásokat is rendez. „A napfordulók idején szent tűzet gyújtunk, meghívjuk a négy égtáj szellemét és az áldásukat kérjük. Télen egy pálcára rámondjuk azt, amitől meg akarunk szabadulni, például rossz szokásainkat, és azt beledobjuk a tűzbe, hogy füstté váljon” – avatott be a részletekbe. Bár katolikusnak vallja magát, lányát már az ősmagyar hit szerint keresztelte meg egy táltos pap. Ennek során a Napnak tesz fogadalmat a megkeresztelt személy, vagy a szülei. Őseink ugyanis – mondja – a Napot tekintették az egy istennek, a Holdat pedig a Boldogasszonynak.

Neobarbárság: nincs megváltás

„Az ősmagyar hitvilágnak nincsen a kinyilatkoztatott vallásokéhoz hasonló szent szövege, így értelemszerűen nem lehet olyan pontosan és egységesen rekonstruálni – mondja Gábor György vallástörténész. Ráadásul amikor politikai szimbólumkeresés eszközévé válik, akkor egyfajta – református és katolikus elemekkel keveredett – plázateológiáról beszélhetünk, ahol mindenki megtalálja azt ami számára kedves.”

Ebben persze közrejátszik a magyar társadalomra jellemző „totális vallási alulinformáltság”, amiben a történelminek nevezett egyházaknak is nagy felelősségük van. A vallástörténész szerint az ősmagyar hitvilág felélesztése a nemzeti identitáskeresés része, viszont hozzáfűzi: ez egyfajta hegemón identitás keresés, amely a magyarság egyedülállóságát, kiválasztottságát igyekszik igazolni. Mindeközben keresztény elemeket integrálnak ebbe az ősinek, és ősiségénel fogva erősebbnek mondott hitvilágba, de kínosan ügyelve arra, hogy ezek az elemek meg legyenek fosztva mindentől, ami „idegen”. Ezért Jézust „zsidótlanítják” és magyarrá formálják, Szűz Máriát pedig a magyar Boldogasszonnyal azonosítják, a kiválasztott nép pedig a magyar lesz, amely megváltást fog hozni a világnak. Emiatt bizonyos értelemben törvényszerűnek tekinthető az antiszemitizmus és a rasszizmus megjelenése az „ősmagyar reneszánszban” – tette hozzá Gábor György a Heteknek.

A katolikus körlevélben Gábor György szerint szerencsésebb lett volna neopogányság helyett a neobarbárság kifejezést használni. „A pogányoknak Dante Isteni színjátékában is a pokol helyett annak tornácán jutott hely, és Ágoston is azt mondta, senki nem állt olyan közel hozzánk mint Platón. És valóban: a Tízparancsolat és a görög-római gondolkodók etikai rendszerei mind univerzálisak, nem kirekesztők, civilizációkat hoztak létre. A barbárság viszont éppenséggel kirekesztő, saját felsőbbrendűségét hirdeti és terjeszti. Nem kap benne szerepet a megváltás tanítása, vagy ha mégis, legfeljebb immanens, evilági értelemben, mint amikor egy uralkodó, vagy diktátor valósítja meg azt” – magyarázta.

A vallástörténész szerint ugyanakkor abban, hogy ennek a körlevélnek meg kellett születnie, nagy felelőssége van a katolikus és református egyházaknak, hiszen nem lépnek fel azokkal a papjaikkal, lelkészeikkel szemben, akik nem csak tűrik, de újra is termelik a kirekesztő, neobarbár beszédet.