Szombati szolgálat
Lisznyay-Szabó Gábor római katolikus egyházzenész évtizedeken át egyszerre orgonált a terézvárosi plébániatemplomban és a Dohány utcai zsinagógában. A mózesi törvények szerint szombaton tilos munkát végezni – az orgonálás pedig annak számít -, ezért itt hagyományosan keresztény művész szólaltatja meg a hangszert. Lisznyay-Szabó Mária 1971-ben vette át édesapja örökségét a zsinagógában.
Szombaton tilos a munka: keresztény orgonista a zsinagógában
– Úgy tűnik, nem volt kérdés, hogy milyen pályára menjen.
– Kicsi koromban péntek esténként, amikor bejött édesapám a zsinagógába orgonálni, ha csak tudtam, elkísértem. Ültem és figyeltem. Szolfézst gyakran az utcán, séta közben tanított. Igazából mindig is zenetanár akartam lenni, 1976-ban végeztem. A katolikus kántorképzőben is apám nyomdokaiba léptem. Orgonálás mellett ifjúsági kórust vezettem, zeneelméleti tankönyvet írtam. Még ma is tanítok összhangzattant a katolikus kántortovábbképzőn.
– Mi fogta meg a zsidó zenében?
– Szépsége, keleties hangzása, és legfőképpen improvizatív jellege. Apámnak volt egy kvartettje, amely zsidó énekesekből, sőt kántorokból is állt. Ötéves lehettem, feljöttek hozzánk próbálni. Egyikük énekelt egy dallamot, amire máig emlékszem. Máskor katolikus szerzetesek jöttek. Karácsonyainkon húgom hegedűjátékát kísértem zongorán, előadtuk a Mennyből az angyalt, majd a Zsidó Árvaház gyerekeivel hanukai dallamokat énekeltünk.
– Katolikus hitüket hogyan gyakorolták?
– Vasárnap húgommal a Vörösmarty utcai kápolna gyermekmiséit látogattuk. Szerzetesek tanítottak hittanra, ötévesen, püspöki engedéllyel lettem elsőáldozó. Édesapám péntek esténként és szombatonként, illetve a zsidó ünnepeken orgonált a zsinagógában, és ma ezt a szolgálatot folytatom.
– Miért nem katolikus templomban vállalt zenei szolgálatot?
– Itt változatosabb a munka, improvizálni kell, jobban kifejezhetem magam a muzsikában. Másrészt temetéseken nem szerettem volna orgonálni.
– A zsinagógákban a XIX. századig nem épültek orgonák, sőt, az ortodoxok szerint “szentségtörés” a templomi hangszer. Így a zsidó liturgiához kapcsolódó szóló orgonamű is kevés lehet.
– Az ortodox templomokban nincs orgona, a neológ Dohány utcai templom ebből a szempontból is különleges. Leginkább kórusművek léteznek orgonakísérettel, illetve prelúdiumok, így az istentiszteleteken zömmel improvizációk szólalnak meg. Édesapám rengeteget komponált, magnószalagokról írta le a zsidó dallamokat, és orgonakíséreteket írt hozzájuk. De van egy hatalmas szóló orgonaműve is: az Unöszáne Tajkef kezdetű bűnbánati zsidó imádsághoz írt prelúdiuma, mely a 150 éves jubileumi ünnepségen is felhangzott.
– Mit érdemes tudni a zsinagóga orgonájáról?
– A templom első hangszere a bécsi nagyzsinagóga mintájára épült a thüringiai Schulze és Fiai orgonagyárában. 1931-ben Otto Rieger pesti orgonagyárában fejlesztették tovább. A 70 regiszteres, négymanuálos hangszer 5030 sípjával, 48 haranggal a maga idejében az ország egyik legnagyobb orgonája volt. Mai formáját a zsinagóga rekonstrukciójakor, 1996-ban nyerte el a drezdai Jemlich cég terveként. Ma 56+10 regiszteres, négymanuálos, két játékasztalos orgona.
– Hangversenyezni is szokott?
– Nem vagyok előadóművész, ez sosem vonzott. A munkámat szolgálatként fogom fel, Isten dicsőségére.
