165 éve avatták fel a Dohány utcai zsinagógát
A polgári időszámítás szerint 165 éve, 1859. szeptember 6-án avatták fel a Dohány utcai zsinagógát. A Ludwig Förster osztrák építész és Feszl Frigyes magyar építész tervei alapján készült épület Európa legnagyobb zsinagógája, Budapest kiemelkedő turisztikai látványossága.
Dohány utcai zsinagóga 1895 előtt
Az építés történetére a Mazsihisz honlapja tekint vissza.
A Dohány utcai templom építésének – a tervezést, előkészítő munkálatokat, engedélyszerzést is magában foglaló – közvetlen története az 1850. október 27-én megalakult építési bizottság munkája jelentette.
A nagy terv megvalósulás 1854. július 30-án kezdődött el a telken álló egyemeletes épület bontásával. Szeptember 3-án már sor került az alapkő letételére és az 1854. esztendő építési szezonjának végére, december közepéig az alapozás elkészült. A kiviteli munkák – a középítkezéseknél akkor általános – versenytárgyalásos alapon történtek, így a kőművesmunkákat Hild József végezte, az építésvezető Wechselmann Ignác volt.
A templom építési munkái lényegében három részre tagolódtak: a kőművesmunkára,a vasszerkezet elkészítésére és felállítására, valamint a legkülönbözőbb szakipari, ill. díszítőmunkákra. A kőművesmunka és a vasszerkezet elkészítése különféle okokból nem a kellő ütemben haladt. Ezért a templom 1855 végére, miként tervezték, nem került tető alá, ez csak egy évvel későbben, 1856 őszén történt meg.
Ludwig Förster és a pesti hitközség között 1857 őszén ellentétek robbantak ki. Förster szerint a kialkudottnál jóval több tervezési munkát kellett végeznie, részben azért, mert az építtető a templomnak sokkal gazdagabb kiállítását igényelte, mint amilyenre szerződtek, részben a munkák jelentős elhúzódása és a templomépítő bizottság időt rabló, körülményes irányítása miatt. Ezért, végső álláspontként, a megemelkedett kiviteli költség 3,5 százalékára tartott igényt, a monumentális épületeknél szokásos 5 %-kal szemben. A hitközség azonban hajthatatlan maradt, s bár Förster nem lépett vissza, az építtető 1857. november 15-i levelében lemondott a tervező további szerepléséről.
Ezután kapott szerepet a tervezésben Feszl Frigyes, aki először is átalakította a frigyszekrényt, és teljesen új formálást adott neki, majd megformálta a szentélyt és megtervezte annak berendezését. A szentélyben található berendezési tárgyak tervezése is Feszl nevéhez fűződik, kezdve a mizrah-emelvény öntöttvas rácsától, melynek motívumai a frigyszekrény ajtajánál és máshol is megtalálhatók. Ő tervezte azt a két hatalmas, 12 ágú kandelábert, mely a frigyszekrény előtt áll, és két kisebb, szerényebb gyertyatartót.
Művészi szempontból legjelentősebb az az előimádkozói pulpitus (sulchan), melyet Putschin S. Ignác ajándékozott a templomnak, s mely egy általa kitalált, ötletes szerkezettel egyetlen gombnyomás segítségével szószékké alakítható át. S végül a templom teljes kifestéseis Feszi terve szerint készült.
A Dohány utcai zsinagóga stilárisan két vonulatba illeszkedik bele. Egyrészt a romantikus építészetnek Európa-szerte, de kivált Közép-Európában ekkor kedvelt félköríves, olykor enyhén orientális változatába, másrészt a század derekától kezdve kibontakozó, erőteljesen keleties igazodású, historizáló zsinagógaépítésbe.
Ezekhez az építészeti kvalitásokhoz járul a templom egész szellemi, ill. kulturális jelentősége, az emancipációs folyamatban és a modernizálódó kultuszban való alapvető szerepe. Az emancipációs folyamatnak első nagyszabású, építményben testet öltő megnyilatkozása volt az akkor legjelentősebb magyarországi zsidó hitközségnek ez az igen nagyméretű, városképileg is súlyt képviselő, építészetileg jelentős templomépítése, éspedig 1867, a törvényesen biztosított emancipáció előtt.
(Forrás: A pesti Dohány utcai zsinagóga építése, Komárik Dénes tanulmánya, Művészettörténeti Értesítő, 1991. 1-2. szám)
