Merkel fejet hajtott Gdanskban
Németország soha el nem évülő felelősséget visel a második világháború kitöréséért – hangsúlyozta az esemény hetvenedik évfordulóján, a gdanski Westerplatte félszigeten tartott ünnepi beszédében Angela Merkel.
Orosz–lengyel szóváltás kísérte a második világháborús megemlékezést
Tekintélyes politikusokból álló hallgatósága előtt a német kancellár kijelentette, hogy Lengyelország lerohanása az európai történelem legtragikusabb fejezete. Fejet hajtok az áldozatok előtt – folytatta Merkel, felidézve a világháború hatmillió lengyel (köztük hárommillió zsidó) halottját.
Lengyelország a kerek évforduló meghívottjaival semmit sem szeretett volna a véletlenre bízni. Merkelen kívül elutazott Gdanskba Francois Fillon francia és Silvio Berlusconi olasz miniszterelnök is. Ám lengyel diplomáciai körökben is érezhető csalódással vették tudomásul, hogy az Egyesült Államok még külügyminiszteri szinten sem képviseltette magát; Barack Obama a partraszállás 65. évfordulóját ünnepelni még elment ugyan Normandiába májusban, a tegnapi megemlékezésen viszont csak James Jones nemzetbiztonsági főtanácsadó jelent meg. Nagy-Britanniából David Milliband külügyminiszter, Magyarországról kollégája, Balázs Péter érkezett.
A számos kétoldalú tárgyalás közül a legtöbb figyelem Vlagyimir Putyin orosz és Donald Tusk lengyel miniszterelnök találkozóját kísérte. Katyn: egyetlen kérdés elég volt ahhoz, hogy a kezdeti mosolyfesztivál feszült hangulatú vádaskodásba fulladjon. Pedig a sajtótájékoztató az elmúlt néhány év légköréhez képest meglepően fesztelen hangulatban indult, aminek első jeleként a két nevetgélő kormányfő előtt a küldöttségek három szerződést is aláírtak – egy védelmi és egy kulturális megállapodás mellett Oroszország azt is vállalta, hogy befogadja a lengyel nukleáris hulladékot egy részét.
Putyin és Tusk ezután kiemelték, hogy a két ország Varsóban és Moszkvában is vegyesbizottságot állít fel a közös múlt objektív feltárására, amibe egyhangú nyilatkozatuk szerint a politikának nem szabad beavatkoznia. Nem szabad saját nézőpontunkat a másikra erőszakolnunk – figyelmeztetett az orosz kormányfő. Erre viszont egy lengyel újságíró felvetette, hogy mikor lesznek nyilvánosak a huszonkétezer lengyel értelmiségit és katonatisztet likvidvidáló 1940-es katyni mészárlás titkosított orosz dokumentumai – és hogy az objektivitást sürgető hangok ellenére Moszkva miért szervez konferenciát középpontban a náci kollaboráns lengyelek témájával? Némi ingerültséget tükröző válaszában Putyin leszögezte, hogy a Katyn-archívumok nyilvánosság elől elzárt részét csak akkor oldják fel, ha viszonzásul Varsó is előáll azokkal a dokumentumokkal, amelyek orosz gyanú szerint előkészítették a világháborút. Erre lenne hivatott az 1934-es német–lengyel szerződés vagy éppen az 1938-as müncheni egyezmény, amelynek értelmében felosztották Csehszlovákiát.
– Sokak számára, a nácik üldözöttjei számára, ez a fiatal orosz egyféle felszabadulást is hozott, menekülést a náci terror elől. De szabadságot nem hozhatott, mert az neki sincs – zárta búcsúzóul Tusk egy Márai Sándor-idézettel a történelemleckét. (A múltban gyökerező konfliktusok ellenére Varsónak persze alapvető érdeke jó viszonyt ápolni a Kremllel, hiszen szeretné, ha a Gazprom már ősszel tárgyalóasztalhoz ülne az új lengyel gázszerződés ügyében. Putyin erre úgy reagált, hogy politikai akadálya az üzletnek nem lesz.)
A világháborús megemlékezések egyébként már hajnali 4 óra 45 perckor elkezdődtek – ahogy hagyományosan minden évben abban a pillanatban, amikor 1939. szeptember 1-én eldördültek a Schleswig-Holstein hadihajó ágyúi a Gdanskhoz tartozó Westerplatte-félszigeten. Az alkalomra lengyel nemzeti színekbe öltöztetett Westerplatte-emlékműhöz elzarándokolt néhány ezer főnyi tömegben hivatalosan nem mehettek külföldi újságírók a helyszínre, így ez utóbbiak csak az akkreditáció elrejtésével vehettek részt az eseményen. Az ráadásul Lengyelországban is ritka alkalomnak számít, hogy a két fő közjogi méltóság – Tusk és Lech Kaczynski államfő – együtt ünnepeljen. Utoljára éppen egy éve volt rá példa.
