Az idegen – “Ezért is fontos Bajnai Gordon kijelentése”

Olyan országban élünk, ahol sorozatban aljas gyilkosságokat követnek el ártatlan cigány emberekkel szemben, ahol a társadalom nem csekély része deviánsoknak tekinti a melegeket, alacsonyabb rendűeknek a nőket, elítélendőknek a “csonka családokat”, nemzetközi összeesküvőknek a zsidókat, és ahol a legnézettebb tévé csatorna vezető riporterét Izraelbe küldheti egy szélsőjobboldali politikus, ha éppen ahhoz van kedve. Agresszív és kioktató hangú küzdelem a parlamentben és a médiában, szitokáradat az utcán, az üzletben, a játszótéren. Permanens adok-kapok. De ki harcol ki ellen? Ki az ellenség?
 

“Ezért is fontos Bajnai Gordon kijelentése”

 

A Jobbik látványos előretörése óta felerősödtek a társadalmi diskurzus azon elemei, amelyek felidéznek és megismételnek egy jól ismert, és egy adott közösség által elfogadott érvrendszert és szokásokat. A múlt visszaköszön. Valójában idézeteket hallunk egy készen álló, már létező társadalmi és nyelvi kontextusból. A mindent a magyarságtudatra visszavezető nemzeti radikálisok, a “magunkfajták” szerint mindenki ellenség, aki más. Vagyis idegen. A fent felsorolt csoportok megfelelő céltáblák. Ki ezért, ki azért. Bár a kép árnyalásával nem szokásuk bíbelődni, ha egyszer már rátaláltak a szlogenjükre, amely az EP választáson olyan jól bevált: “Magyarország a magyaroké. Itt mi vagyunk otthon. És mi otthon vagyunk.”

Mondhatnám, hogy ez unalmas és ostoba hablatyolás, ha nem járna olyan következményekkel, mint amilyenekkel jár. Az országban százezrek élnek félelemben, célszemélyeknek érzik magukat, sértetteknek a saját otthonukban. Nem bíznak sem az állam, sem a civilek, sem a nemzetközi jogvédő szervezetek védelmében, ami magában rejti annak a veszélyét, hogy agresszióra agresszióval, netán önbíráskodással válaszolnak. Sokan egy polgárháborús Magyarország képét vizionálják, az elrettentő jövőt. Még nem tartunk itt. De Európa ma úgy tekint ránk, mint olyan országra, amelyik nem tanul a történelméből, amely teret enged a radikális és a szélsőjobboldali eszmék terjedésének és a társadalmi előítéleteknek, és amely képtelen kezelni a kisebbségek ügyét. Egy átlagos nyugat európai, aki eddig alig tudott valamit Magyarországról, mostanában a nemzetközi sajtóból egyre gyakrabban hall arról, hogy errefelé zaklatják, megverik, megölhetik azokat, akiknek a bőre, a szexuális identitása, a származása eltér a többségétől. Hogy itt gárdisták masírozhatnak, és a német újfasiszták Budapestre szerveznek nemzetközi neonáci találkozót. Ezért is fontos Bajnai Gordon kijelentése: Magyarország nem válhat a nácik paradicsomává. Már csak azért sem, mert mi is aláírtuk azokat a nemzetközi egyezményeket, amelyek tiltják a fasiszta jellegű felvonulásokat, márpedig egy Rudolf Hessre emlékező felvonulás nyilvánvalóan az. Nyugat Európában nem szabad ilyet megtartani, és bízom benne, hogy nálunk sem fogják megrendezni. De mégiscsak szomorú, hogy a neonáciknak Budapest juthatott az eszükbe, amikor megfelelő helyszínt kerestek. Hírünk a világban.

Ez így biztosan nem folytatható. Nem csak azért, mert Európa szégyenpadjára ültetnek bennünket, hanem főként azért nem, mert teljességgel élhetetlenné válik körülöttünk a világ. Egy XXI. századi európai országban nem lenne szabad olyan eseményeknek megtörténniük, mint ami legutóbb Kislétán történt. És óriási tévedés azt hinni, hogy csak cigányok az áldozatok, mert ha így megy tovább, bárkiből, bármikor válhat üldözendő idegen.