Kibújt a Vona a zsákból

A köztévé reggeli műsorában Vona Gábor, a Jobbik (kihez képest az?) elnöke, nyílt sisakkal zsidózott, de nem egy kicsit, hanem alaposan belecsapott a lecsóba.
 

 

Már a kereszttűz elején is folyamatosan provokálta a kérdezőket, akik amúgy úri módon úgy tettek, mintha nem vennék észre, hogy Vona úgy döntött, ma újságírókat reggelizik. Az elnök mintha nem is hallotta volna a kérdéseket, folyamatosan arról beszélt, amiről akart. A dolgok – mint később kiderült – “jobbik” menete ez volt, mert amikor a kérdésre adott választ, akkor már nem volt megállás, abban a minutumban, amint a határrevízióban elfoglalt álláspontja került terítékre, mint akit darázs csípett, azonnal visszakérdezett, hogy ha mondjuk, száz év múlva lehetőség nyílna arra, hogy minden magyar egy hazában éljen, azt elleneznék-e a kérdezők. Ekkor még sikerült valamelyest visszaterelni a vita valós vonalára, így az elszabadult pártelnök kénytelen volt kimondani – aminek eszmetársai valószínűleg nem nagyon örültek – hogy az jelenleg nem aktuális. Ezt követően hangzott el az inkriminált kérdés, amelyet Betlen János műsorvezető tett fel, hogy mit tanácsolna pártja tagjainak és szimpatizánsainak, menjenek-e el a hétvégén esedékes újabb neonáci összejövetelre. A válasz (?) tragikusan meglepő volt: Vona közölte, hogy ez egy alattomos kérdés, és egyébként is, ha Betlent ennyire érdekli a zsidókérdés, és a holokauszt, akkor költözzön Izraelbe, mert ott, annyit foglalkozhat ezzel, amennyit csak akar. A stúdióban megfagyott a levegő, csak Vona nem érezte, hogy átlépett egy minden demokráciában kötelezően betartott határt.

Félreértés ne essék, nem az volt meglepő, hogy Vona Gábor antiszemita, zsidó és idegengyűlölő, ezt eddig is tudtuk, itt azonban kimondott valamit, amit eddig soha, hogy az, aki nem ért egyet vele és pártjával, takarodjon innen, mert ez az ő, és csakis az ő hazájuk. Nem érdekes, és nem is tartozik senkire, hogy Betlen zsidó-e vagy sem, hiszen ő ott nem a saját valós – vagy Vona által vélt – identitását képviselte, hanem minket, valamennyiünket, akik itt élünk és fenntartjuk magunknak a jogot, hogy hazánknak tekintsük ezt az országot, összes nekünk tetsző, és nem tetsző dolgával együtt. És akkor jön egy “ilyen” párt, amelyik azt mondja: nekünk van igazunk! – és ha nem tetszik, nem értesz egyet velünk, nem támogatsz minket, akkor ez többé nem a te hazád, azaz a legsötétebb Rákosi féle korszakot idézve azt mondja, aki nincs velünk, az ellenünk van. Mi más ez, mint a totális diktatúrára törekvés első, megcáfolhatatlan jele. A totalitárius rendszer felé kacsintgatást alátámasztja egy interneten keringő videofelvétel is, amelyen Vona Gábor arról szónokol, hogy a választásokra ide akarja hívni a Forradalmi Iszlám Gárdát Iránból megfigyelőnek, és akkor merje valaki a Jobbik szórólapjait összetépni – harsogja a felvételen. Arról persze nem beszél, hogy Iszlám Gárdista barátainak miként fogja elmagyarázni pártjának azt a szokását, hogy karácsonykor keresztekkel rakja tele a fővárost, úgy látszik, Vona eléggé nagyvonalúan kezeli a vallási ügyeket, és csak a zsidók zavarják.

A pártvezér még azt sem vette észre elvakult kivagyiságában, hogy mikor árulja el saját magát, hiszen a beszélgetésnek álcázott ámokfutásban – alighanem figyelmetlenségből – még azt is elkotyogta, hogy például halvány lila gőzük sincs arról, miként kellene megvalósítani pártja egyik emblematikus ötletét, a csendőrséget. Ez volt az a pillanat, amikor a kérdezők is meglepődtek, láthatóan arra fel voltak készülve, hogy majd elvitatkozgatnak a dolgon, de az, hogy a pártelnök őszintén bevallja, hogy fogalmuk sincs, miként kellene nekifogni a csendőrség létrehozásának és hogy egyáltalán úgy kellene-e hívni, mint ahogy évek óta emlegetik, na az meglepett mindenkit a stúdióban, de gondolom a képernyők előtt is.

A fentiek fényében rátekintve a vonaizmusra, itt lenne az ideje, hogy a párt szimpatizánsai, szavazói végig gondolják, vajon mennyire lehet komolyan venni a Jobbik egyéb ígéreteit is, mert ha azok is csak annyira megalapozottak, kiérleltek, mint a vidék védelmére szakosított csendőrség, akkor bizony a szélhámosság esete forog fenn. Na nem mintha baj lenne egy ilyen párt esetén a normális konzervatív, radikális szavazói kiábrándulás.

A reggeli műsorban történelmi pillanatnak lehettünk tanúi, ugyanis – mint a történelem során oly sokszor – egy párt elnöke pillanatnyi sikereik hatása alatt, elbizakodottságtól elvakulva megkezdte pártja felszámolását. Néhány év múlva a Jobbik sem lesz más – akárcsak a MIÉP – mint a rendszerváltás utáni Magyarország történelmi bokaficama.