Komlós és a „zsidó lélek”

Kőszeg Ferenc az Élet és Irodalom július 3-i, 27.
számában, nemrég megjelent fontos és izgalmas könyve, a K. történetei kapcsán
adott interjút. A beszélgetés során szóba hozza Komlós Aladár A zsidó lélek
című, eredetileg 1929 júniusában, a Korunk folyóiratban megjelent írását,
melyet Komlós válogatott tanulmányainak kiadásakor szerkesztőként nem javasolt
felvenni a kötetbe, s erről magával a szerzővel is vitatkozott.

2009. augusztus 7./ Szántó T. Gábor / Élet ésIrodalom     

 

 

Kőszeg Ferenc az Élet és Irodalom július 3-i, 27.számában, nemrég megjelent fontos és izgalmas könyve, a K. történetei kapcsánadott interjút. A beszélgetés során szóba hozza Komlós Aladár A zsidó lélekcímű, eredetileg 1929 júniusában, a Korunk folyóiratban megjelent írását,melyet Komlós válogatott tanulmányainak kiadásakor szerkesztőként nem javasoltfelvenni a kötetbe, s erről magával a szerzővel is vitatkozott.

 

Kőszeg Ferenc bizonyára emlékezetből utalt az írástartalmára, mert abban Komlós – véleményem szerint – nem „a zsidó népkaraktertemelte a mennyekbe”, ahogy Kőszeg utal rá, hanem épp azzal foglalkozott,hogy a zsidó szellemi háttérből érkező alkotók – a zsidóság vallási hagyományaés a diaszpóra-lét évezredes tapasztalatai következtében – milyen korlátokközött mozognak, és mi akadályozza alkotóművészként való kiteljesedésüket.Komlós így fogalmaz például: „A művészetet a zsidó megbecsüli, mert szellemialkotás, mert az állati élet szférái fölé emel, de a létrehozására mintha nemvolna a legalkalmasabb. Miért? A zsidó túlheves és erőszakos értelmi életében,a folytonos önellenőrzés fényénél elégnek a művészi koncepció gyenge palántái,amelyek fejlődésének jobban kedvez a kisebb tudatosság derengő homálya. Aztán:a művész képeket teremt – a zsidó pedig szenvedélyesen keresi a jelenségekközös nevezőjét, minél több jelenség közös nevezőjét, ami természetesen már nemlehet kép, csak valami elvont fogalom. (…) Zsidók szavaiban, mozdulataibanritkán van meg az a féktelen merész szabadság, az a néha szintebeszámíthatatlanságig menő csapongás, az az elragadó ficánkolás, a lelki működéseknekaz a szabadesésszerű könnyűsége, ami egy-egy boldog óra mámorosgátlástalanságában terem meg s nem-zsidóknál gyakran megtalálható. (…) Azemancipált zsidó élete egy hisztériás bujkálás a szégyenlett származásvállalása elől. (…) Nyugaton a »nemzetköziség« lett mintegy a zsidóságszalonképes formája. (…) Kétségtelen, hogy az a gyötrelmes bizonytalanság,amelyben a modern zsidóság él, igen gyakran szublimálódik egy jellegzetes nemeserkölcsiséggé. Nincs az a zsidó ház, amelyen bármikor fel ne csaphatna aMessiások lángja: vágy Isten országának megvalósítása után. (…) Érezvén, hogyegyedül van s nincs otthona sehol, belekapaszkodik az álomba, hogy egyszer majdmindenütt otthon lesz.”

 

Kőszeg Ferenc azt mondja: „Sosem szerettem az effélenemzetjellemzéseket, nem tudtam komolyan venni őket.” Véleménye bizonyáraegybevág számos liberális irodalmár álláspontjával, akik esszencialistánakmondva utasítanák el Komlós gondolkodásmódját. Korántsem biztos azonban, hogynyolcvan évvel ezelőtt, amikor Komlós esszéje megjelent, számos megfigyelése nelett volna releváns, és bizonyos megállapításai ne volnának ma is legalábbismegfontolásra érdemesek, ha lélektani terminológiái nem is pontosak vagy nem isszerencsések.

 

Komlós esszéjét a Szombat folyóirat körkérdésével néhányhónappal ezelőtt eljuttattam jó néhány irodalomtudósnak, pszichológusnak és másszakembernek, hogy fogalmazzák meg álláspontjukat az egykori felvetésekről,melyeket a Szombat egy őszi összeállításában teszünk közzé. A válaszadók közöttis akad olyan, aki Kőszegéhez hasonlóan elutasítja Komlós hipotéziseit, énazonban úgy vélem, érdemes elgondolkodni bizonyos jellegzetességeket felmutató,ha nem is általános és kizárólagos érvénnyel bíró állításain, természetesentudva azt, hogy minden alkotó individuum, akire származásán, kulturálismiliőjén kívül számos más tényező is hatást gyakorol.

 

Ám miért ne rendelkezhetne a zsidóság (s különösen miértne rendelkezhetett volna nyolcvan éve) a többségi európai társadalmakéhozképest eltérő szellemi hagyománya és társadalomtörténeti tapasztalatakövetkeztében eltérő érzékenységekkel, kulturális asszociációkkal? Miért nerendelkezhetne szigorú monoteista hagyománya, a száműzetésben kicsiszoltaprólékos vallási szabályrendszere, és kisebbségi léthelyzetéből fakadóérzékenysége következtében olyan erős tabukkal, melyek akár a vallástólelrugaszkodó nemzedék életére és gondolkodására is hatást gyakorolnak?Különösen egy olyan szigorúan normatív hagyomány esetén, mint a zsidó és olyansajátos történelmi tapasztalatok esetén, mely a diaszpóra-zsidóságnak adatott.A tudatos elrugaszkodás e hagyományrendszertől, kultúrától, identitástól éstársadalmi konvencióktól nem jelenti azt, hogy bizonyos elemei nekéredzkednének vissza akár néhány évtized múltán. (Kőszeg Ferenc memoárja, a K.történetei is részben erről szól: olvasható egy közép-európai zsidópolgár/értelmiségi XX. századi számvetéseként, mely utólag sok helyüttazonosítja a zsidó élmények és tapasztalatok jelentőségét.)

 

Miért ne volna felvethető például az az érdekes kérdés,nincs-e különbség a többistenhívő, természetkultuszt ápoló görög világnézetihagyományból is merítő kereszténység hátteréből kiszakadó írók, és a magát agörög világnézettel mindig szembeállító judaizmus szellemi hagyományából kilépőszerzők között? Vagy más perspektívában, hogyan is feledkezhetnénk meg a zsidókirekesztettség és üldöztetés ismétlődő tapasztalatáról?

 

Nem tehetjük meg a valósággal, hogy diszkrimináljuk,azért, mert a XX. században származásuk alapján diszkrimináció áldozatai lettekmilliók. Azért, mert a fajelmélet alapján megkülönböztették, sőt meggyilkoltákaz európai zsidók döntő többségét, nem tehetünk úgy, mintha több ezer évnemzedékeken át hagyományozott civilizációs tényei ne gyakoroltak volna, s negyakorolnának hatást a modern kultúrára is. Felszabadultak csak akkor leszünk,és tudásunk is csak akkor gyarapszik, ha kérdezni merjük egymást és magunkat,és félelem nélkül vesszük tudomásul vallási-kulturális hagyományainkból eredőkülönbségeinket/sajátosságainkat is. Mert a műelemzések során korántsem csupána tudatos alkotói szándékot vizsgáljuk, hanem mindazt, ami alkalmasinttudattalanul épül bele a művekbe, s mi, befogadóként, érzékeljük jelenlétüket.Komlós Aladár problémafelvető (bár kiérlelt válaszokkal nem minden esetbenbíró), a zsidó kultúrával szemben sokszor fájdalmasan kritikus esszéjekétségtelenül sarkos és provokatív állításokat fogalmaz meg, de alighasöpörhető le az asztalról felületes nemzet-karakterológiaként.

 

Remélem, Kőszeg Ferenc – akit tisztelek, és könyvét nagyérdeklődéssel olvastam – nem bántódik meg fenti soraimon.