Izrael = NEM MENŐ

Írta: Szombat - 2009-08-07 Rovat: Hírek - lapszemle

Úristen, már megint a Közel-Kelet [1]. Jövő héten mi lesz
nem menő? A gazdasági világválság? A budapesti tömegközlekedés? Az időjárás?
Megértem én a fanyalgókat, mégis arra kérnék most mindenkit, hogy legalább egy
cikk erejéig figyeljen egy kicsit a világ legagyzsibbasztóbb régiójára. Nem
azért, mert nincs jobb program egy szép augusztusi napon, hanem mert Izraeltől
elég sokat lehet tanulni. Már úgy értve, hogy az ő kárukon, kedves náci
olvasók, nem kell mindjárt megijedni.

2009. augusztus 7./ Bede Márton / Index

Úristen, már megint a Közel-Kelet [1]. Jövő héten mi lesznem menő? A gazdasági világválság? A budapesti tömegközlekedés? Az időjárás?Megértem én a fanyalgókat, mégis arra kérnék most mindenkit, hogy legalább egycikk erejéig figyeljen egy kicsit a világ legagyzsibbasztóbb régiójára. Nemazért, mert nincs jobb program egy szép augusztusi napon, hanem mert Izraeltőlelég sokat lehet tanulni. Már úgy értve, hogy az ő kárukon, kedves náciolvasók, nem kell mindjárt megijedni.

Ritkán hangoztatott, ám ettől még szilárd tény, hogyIzrael és Magyarország nagyon hasonlít egymásra. Például szembenMagyarországgal, Izraelt tényleg egy magyar ember találta ki. Akik pedigfelépítették a sivatagban a falvakat és később a városokat, részben szinténmagyarok voltak, jórészük ugyanannak a Habsburg monarchiának a romjaibólérkezett, mint a háború utáni Magyarország rendbehozói. A kelet-európai örökségugyan mára Izraelben valamelyest felhígult, ám aki már talákozott izraeli emberrel,pontosan tudja, hogy magyarként egyáltalán nem olyan nehéz vele szót érteni.Sokkal könnyebb például, mint azokkal a gőgös nyugat-európaiakkal, hiszenhasonló a humoruk, hasonlóan jár az eszük, és hasonlóan rendezik a dolgaikat.És éppen ez utóbbi a baj, mert egyre inkább úgy tűnik, hogy Izrael évek óta egyMagyarországhoz hasonló lejtőn gurul lefelé. Illetve az ő gurulásuk az ő bajuk,viszont nekünk meg lehetne annyi eszünk, hogy tanuljunk közeli rokonaink rosszpéldájából.

Ha esetleg valaki – egyébként nagyon helyesen – nemkövetné az izraeli mindennapokat, annak összefoglalnám, mi minden érdekestörtént arrafelé az elmúlt napokban-hetekben. Álarcos fegyveres ölt meg kétembert [2] Tel-Avivban egy meleg egyesület székhelyén. Korrupció és pénzmosásmiatt vádemelést javasolt a rendőrség [3] a szélsőjobboldali külügyminiszer, azegyébként is roppantul kínos Avigdor Liberman ellen. Hiába tiltakozott az egészvilág, beleértve az országgal mindig kesztyűs kézzel bánó amerikaiakat, Izraelfolytatta a palesztinoktól elfoglalt területeken a zsidó telepek létesítését[4]. Valamint egy izraeli mobilcég olyan reklámot forgatott, amelyen zsidókiskatonák fociznak [5] a hazájukat a palesztin területektől hermetikusanelzáró fal felett. Látszólag ezeknek a híreknek nincs sok közük egymáshoz,pedig ennek éppen az ellenkezője igaz. Az egyre lehangolóbb izraeli eseményekegy teljesen magatehetetlen, a szélsőségesek által sakkban tartott, erkölcsitartás nélküli, a végzete felé sodródó nemzet képét sugallják.

Két halott az évtizedek óta polgárháborús állapotokban élőIzraelben nem lenne feltétlenül komoly ügy, ez a mostani két meleg halottazonban sorsfordító jelentőségű. A holokauszt után létrejött országban ilyengyűlölet-bűncselekményre még nem volt példa. Az ország egyik fele rendkívültoleráns minden kisebbséggel szemben, a másik, a vallásos, konzervatív félviszont évek óta ágál a homoszexuálisok ellen, megtámadja felvonulásaikat ésbörtönbe zárásukat követeli. Bár még nincs meg a tettes, nyilvánvaló, hogy mostennek a gyűlöletkampánynak a gyümölcse érett be.

Az izraeli belpolitika tele van fantasztikus intrikákkalés korrupciós ügyekkel, Avigdor Liberman külügyminiszter mostani ügye azonbanmég így is kirívó eset. Elsősorban azért, mert Liberman kiemelkedően sötétfigura, a sötétség legklasszikusabban kelet-európai módján. A Moldovábanszületett és ott is szocializálódott Liberman nagyjából egy Vladimir Meciarbaoltott Torgyán József, gátlástalan, populista-nacionalista kiskirály, aki jóérzékkel találta meg népe elkeseredett és sikertelen egyedeinek szavazatait.Akárcsak az említett rosszarcú kelet-európaiak, Liberman is igen nagyvonalú asaját gazdasági bűncselekményeinek értékelésével, ráadásul olyan pozícióbanvan, ahol szükség van a szavazataira, ezért szinte lehetetlen őt elmozdítani ahelyéről. Bármennyire is szúrja bunkósága sok izraeli szemét, Liberman kell amostani kormánynak, így érinthetetlen, vagy ha egyszer bukik is, felelősségrevonástól nem nagyon kell tartania.

Izrael az 1967-es Hatnapos Háború óta létesít telepeket apalesztinoktól elvett, megszállt területeken, hiába tiltakozik a világ nagyrésze. Megtehették, mert Amerika mindig tartotta a hátát. Az Obama-kormányelődeinél jóval keményebb hangot ütött meg a zsidó állammal szemben, ámNetanjahuékat ez sem zavarja jobban, mint egy ENSZ-határozat. Amit izraelipolitikus a fejébe vesz, annak úgy kell lennie, hiába sikít a világ. Az izraelinép pedig már meg sem hallja ezt a sikítást.

Az izraeli társadalom ezt az érzéketlenségét aszerencsétlen palesztinokkal szemben kevés dologgal lehetne jobbanillusztrálni, mint a katonás-focis reklámmal. Nem is csoda, hogy ekkora voltkörülötte a felháborodás, és hogy még válaszfilm is született rá [6], amely aztigyekszik megmutatni, mi történne, ha a palesztinok igazából is focipályánaknéznék a választófalat. A reklám létrejöttében az a különösen felháborító, hogysem a készítő reklámügynökségnél, sem a megrendelő mobilcégnél nem jutotteszébe senkinek, hogy bármit is gondol az ember erről a falról, az már olyanszimbólumává vált egy nép nyomorúságának, amivel otthon sem nagyon illikviccelődni, a tévében meg pláne. Vagy eszükbe jutott, de tudták, hogy acélcsoportjuk csak önfeledten fog nevetni, ami talán még szomorúbb lehetőség.

Izrael ma tehát olyan ország, ahol a sok éve zavartalangyűlöletbeszéd konkrét gyilkosságokba csapott át, ahol nem csak büntetlenüllophat egy politikus, de abban is biztos lehet, hogy a kollégái majd falaznakneki, és ahol a társadalom többségét egyáltalán nem érdekli a szerencsétlenebbeksorsa, sőt, szívesen űz belőlük gúnyt akár nagy nyilvánosság előtt is. Ahelyzet, gondolom, mindenkinek ismerős. Izraelnek természetesen nem csakárnyoldalai vannak, lehetne sorolni a nagyon menő dolgokat a világ egyiklegfejlettebb IT-iparától a kiülős kávézók térnyeréséig, ezek azonban nemtudják ellensúlyozni a tényt: borzasztó nagy a baj.

Ahhoz, hogy tanuljunk Izrael rossz példájából, először aztkell megértenünk, hogy miért jutottak ide. Természetesen nem minden azizraeliek hibája, hiszen ilyen szomszédsággal és ilyen történelemmel nem olyankönnyű nagyot alkotni, ahogy arról mi is hosszasan mesélhetnénk. Amiről azonbankétségtelenül az izraeliek tehetnek, az egyrészt az önnön felsőbbrendűségbevetett hit, másrészt a bizonyosság, hogy bármekkora a baj, úgyis lesz valaki,aki majd segít. Az amerikai nagybácsi ugye náluk speciel tényleg amerikainagybácsi, nevezetesen a legendásan erős washingtoni zsidó lobbi.

Magyarországon is nagyon sokan úgy gondolják, hogy mindiglesz valaki, aki a végső összeomlás előtt a hajánál fogva húz majd ki mindenkita szarból. Az állam, az Európai Unió, mindegy. A lényeg, hogy szabad afelelőtlenség. És szabad azt gondolni, hogy isten adta jogunk jobbnak lenni aszomszédainknál, és ezt a hitet az sem ingathatja meg, ha ezek a szomszédok mára nyakunkban loholnak vagy már le is hagytak.

Nagyon kevesen vannak ma a szabad világban, akik szívesenköltöznének önszántukból Izraelbe. Ha nem állunk meg a lejtőn, hamarosan a misorsunk sem kell majd senkinek.