A budapesti zsidóság a második világháborúban
A budapesti zsidóság sorsát mutatja be a fővárosi Páva utcai Holokauszt Emlékközpont augusztusi tárlatvezetése, amelyet az állandó kiállítás anyagából állítottak össze – közölte Pécsi Tibor, az intézmény oktatási programjának vezetője.
A magyarországi vészkorszak 65. évfordulója alkalmából szervezett holokauszt-emlékév keretében az esztendő folyamán minden hónapban más témára összpontosítva vezetik körbe a Holokauszt Emlékközpont állandó kiállításán a látogatókat. Az augusztusi program Az utolsó gettó – a budapesti zsidók sorsa címet viseli. A látogatók öt – négy zsidó és egy roma – család sorsán keresztül követhetik nyomon a holokauszt borzalmait a tárlatvezetésen – mondta el Pécsi Tibor.
Bemutatnak egy néhány perces filmfelvételt arról a büntető menetről, amelyet a nyilasok azért indítottak a fővárosi Rákóczi úton, hogy példát statuáljanak a nácikkal szembeszegülőknek. Zsidó állampolgárok egy kis csoportja ugyanis a nyilasok állítása szerint megpróbált – sikertelenül – fegyveres ellenállást szervezni az akkori hatalom ellen. A zsidó embereket több óráig meneteltették felemelt kézzel, hogy mindenki láthassa: a rezsimmel nem lehetett szembeszegülni – magyarázta.
Pécsi Tibor kiemelte: a kiállítás egyik termében egy interaktív térkép látható, amelyen nyomon követhető, hogy a fővárosban hol helyezkedett el a gettó, hol voltak a csillagos házak, merre lehetett megtalálni az embermentők irodáit, a cionista szervezetek házait és hol mentettek az egyházak üldözötteket. Találkozhatnak emellett a látogatók a Zsidó Tanács tevékenységével, melynek során “a folyton változó helyzethez kellett alkalmazkodniuk”, de láthatnak képeket a gettók felszabadulásáról is – tette hozzá. A budapesti gettó történetéhez kapcsolódóan az intézmény honlapján közzétesznek egy bibliográfiát is, amely tartalmaz nyomtatásban megjelent személyes visszaemlékezéseket is.
A történész felvázolta: miután Horthy Miklós kormányzó 1944. július 9-én leállíttatta a deportálást, a mai Budapest belső területén élő zsidók esélyt kaptak a túlélésre. Ezzel szemben például Újpest, Kispest, Soroksár, Pestszentlőrinc és Békásmegyer zsidó lakosai már nem menekültek meg a deportálás elől, mert ezek a kerületek akkor még nem tartoztak a fővároshoz.
Arról is beszélt, hogy a deportálásokat irányító Adolf Eichmann a kormányzó akaratával szembeszegülve a deportálások leállítását követően is küldött a kistarcsai internálótáborból egy 1450 zsidóból és politikai fogolyból álló transzportot az auschwitz-birkenaui koncentrációs táborba.
