A Hungarista mozgalom a Jobbikot támogatja
A Hungaria Szabadságharcos Mozgalom (Hungarian Freedom Fighter Movement – Cleveland, Ohio, USA) néven ismert hungarista szervezet elnöke, az újnyilas Szittyakürt főmunkatársa, 2009. július 20.-án nem túlzottan igényes megfogalmazású közleményt juttatott el a magyarországi és külhoni radikális csoportokhoz az alábbi szöveggel: „A Hungaria Szabadságharcos Mozgalom vezetősége arra az elhatározásra jutott, hogy életre hív egy szervező bizottságot, hogy a nemzeti emigrációval elősegítse a Jobbik Magyarországért Mozgalom 2010-es választási kampányát.
Forrás: Magyarország.ma
Egy volt neo-kommunista igazságügyi miniszter elhatározta, hogy bírósági döntéssel fel kell oszlatni a demokrácia nevében az MSZP-re és a FIDESZ-re veszélyes Jobbikot – egy illegális rendszer, egy illegális kormány, amely a Duna tévében a kommunista internacionálét énekelte és a privát In-Kal hadseregével, gázzal és gumibottal verte a békés tüntetőket… Itt az ideje, hogy a nemzeti emigráció hadat üzenjen és részt vegyen ebben a küzdelemben. A szervezőmunka ezennel megkezdődik.
A következő kilenc hónapban írásban, újságban, interneten, az utcán, a választási kampányban, Európában és világszerte ott leszünk és győzni fogunk!
A „nemzeti emigráció” – tehát a nyugati országokban élő – magyarság nevében is megfogalmazott üzenet bizonyára nem talál teljeskörű egyetértésre a Németországban, Svédországban, Franciaországban, az Egyesült Államokban vagy Kanadában élő egykori honfitársaink körében, de valószínűleg ezzel tisztában is voltak Szálasi Ferenc távolban élő hívei, a „nemzeti emigrációra” hivatkozást csupán a nyomaték, a nagyobb hatás kedvéért biggyesztették a nyílt levél szövegéhez.
Az amerikai földrészen élő első-, második és harmadik generációs, magyarul még éppen írni, olvasni tudó nemzetiszocialisták – akiknek egy része már csak hírből ismeri a Nyilaskeresztes Párt – Hungarista Mozgalom „hősies” harcait – ily’ módon is hangsúlyozzák a „politikai menekült” státuszt, miközben az őket körülvevő józanabb világ, a magyarok 70-80 százaléka is, tisztában van az azzal, hogy gazdasági, megélhetési okai vannak az idegen földön tartózkodásuknak…
Bármennyire is elhanyagolható a tömegeiket tekintve nem számottevő arányuk, a „nemzeti emigrációra” hivatkozásuk Magyarországon sokakban olyan képzeteket keltenek, mint azokban, akik 1956-ban reménykedve várták (mint ismert: mindhiába) a nyugati hadseregek segítségét. Az üzenetet aláíró Molnár Lajos ugyan nem teljesen ismeretlen, de mögötte illetve vezérkarában a „Szittyakürt” égisze alatt olyan nevek találhatók, mint Bánkuty E. Géza (a szélsőjobboldali vállalkozások anyagi támogatója), Szalay Róbert (nyá. honv. alezredes), Tudós-Takács János (teológus, a szélsőjobboldaliak ideológusa), Domokos Endre János (a hungarista Pax Hungarica vezetője), Dobszay Károly (a neonácik Magyarországra visszatért sajtósa), Szász „Zas” Lóránt (üzletember, a Wass Albert művek amerikai kiadója) és sokan mások a neonácik világából.
Vona (eredeti nevén: Zazrivecz) Gábor, az EP-képviselettel is rendelkező parlamenten kívüli rasszista párt, a Jobbik Magyarországért Mozgalom elnöke a Szittyakürtben, a Kuruc.info és a Kárpáti Harsona honlapokon közzétett hungarista felhívással egyidejűleg nyílt levélben fordult a „cionista főbíróként” emlegetett Legfelsőbb Bíróság elnökéhez:
„Tisztelt Elnök Úr! – Megdöbbenéssel olvastam azon megnyilatkozását, miszerint nem zárja ki elvi lehetőségét a Jobbik feloszlatásának. Ön a Hír TV kérdésére, amely a Jobbik feloszlathatóságát tudakolta, úgy nyilatkozott: elméletileg megvan a lehetőség egy párt feloszlatására, de konkrétan nem foglalt állást, mert nem szeretne befolyásolni egy esetleges jogi eljárást. Ezzel a kijelentésével Ön azt a képzetet keltette, mintha a Jobbikkal kapcsolatban valamiféle jogi eljárásról vagy annak lehetőségéről tudomása lenne.
Kijelentésének a fenti módon való megfogalmazását elfogadhatatlannak tartom, és kiváncsi lennék az Ön véleményére azzal kapcsolatban, hogy feloszlathatónak tartja-e az ország tönkretételéért felelős SZDSZ-t és az MSZP-t vagy éppen a felmerült sorozatos pénzügyi visszaélések miatt az ÖCO-t, esetleg a MAZSIHISZ-t, amely működésével még a hazai zsidóság egy részében is megütközést kelt.
Amennyiben Ön a kijelentését úgy értette, hogy az minden pártra vonatkoztatható, akkor a demokratikus jogállam tekintélyének megőrzése érdekében a nyilvánosság előtt pontosítania kellene azt. Ha viszont kizárólag a Jobbikkal kapcsolatban foglalt állást, ahogy azt a média és ezáltal a közvélemény is értette, akkor véleményem szerint Ön, mint a Legfelsőbb Bíróság elnöke durván kilépett a pártatanság kereteiből, és szégyent hozott arra az intézményre, amelyet a legmagasabb szinten képvisel. A legkevesebb, ami egy ilyen méltatlan helyzetben elvárható, hogy sürgősen bocsánatot kér a Jobbik tagjaitól és attól a közel 340 ezer választópolgártól, akik néhány héttel ezelőtt – élve demokratikus jogaikkal – ezt a pártot találták méltónak arra, hogy őket és ezáltal Magyarországot képviselje az Európai Parlamentben. Tisztelettel: Vona Gábor, a Jobbik elnöke”
Ha figyelmesen olvassuk a szélsőjobboldali pártvezér levelét, feltűnhet, hogy folyamatosan a demokráciára, a demokratikus jogokra és etikára hivatkozik – miközben a párt retorikájában vissza-visszatérő elem a cigányellenesség, a zsidóellenesség, valamint Magyarország törvényeinek és a neonácizmus visszaszorításáért hozott nemzetközi törvények semmibevétele.
A Jobbik Magyarországért Mozgalom vezetői (Vona-Zazrivecz, Morvai, Szegedi Csanád, Balczó Zoltán, stb.) éppen az elmúlt napokban bizonyították, hogy számukra a demokrácia mit jelent: a független magyar bíróság jogerős ítéletével feloszlatott paramilitáris szervezetük, a Magyar Gárda mellett demonstrációt rendeztek, sőt… törvényellenesen újjászervezték azt.
Nem helytálló a radikális nacionalisták azon megállapítása sem, mely szerint a demokrácia lényege az lenne, hogy a nemzetek, népek, népcsoportok békés egymás mellett élését elvető, rasszista és xenofób organizációk számára is ugyanolyan jogokat, lehetőségeket kell biztosítani, mint azoknak, akiknek sem az ideológiájukban, sem a napi gyakorlatában nem fordul elő a gyűlölködés, a tettlegesség és a fenyegetés…
A neonáci-hungarista szervezetek – lásd a clevelandi székhelyű Hungaria Szabadságharcos Mozgalom felhívását – az elmúlt években már ráéreztek arra, hogy miként lehet bevonulni a demokratikus parlamentbe úgy, hogy névlegesen ne legyenek támadhatók nácizmussal, hungarizmussal, az első nemzetiszocialista kísérletből (1995-1998), úgy tűnik, ők tanultak – a jól megfizetett, bérmunkában dolgozó honi demokratákkal ellentétben.
