A törvény, a turul és a művészi autonómia

A szélsőjobb dühöngött, a rendőrség garázdaságért eljárást indított: egy brit képzőművész és magyar kurátora egy budapesti szobrot műanyag emberi végtaggal egészítettek ki. Közben a szobor már nem is állhatna ott, ahol áll. A XII. kerületi turulról van szó. De kell-e törődnie művésznek és kurátornak a közeggel, a heves reakciókkal, ha hozzányúlnak egy ilyen szoborhoz?

Forrás: HVG

 

Júniusban Budapesten dolgozott Liane Lang angol képzőművész. Elsősorban a Memento szoborparkban, azaz Nagytétényben, a múlt rendszer néhány emblematikus köztéri szobrát “tároló” parkban működött. Lang kiegészítésekkel dolgozik, azaz szobrokat – de berendezett tereket is – testrészletekkel, végtagokkal egészít ki s így készít fotókat. Ez a fajta beavatkozás nem idegen a kortárs művészettől, de éppen a régi koroktól sem, felülírni, átírni mindig is szoktak a művészek. Lang művei nem maradandó változtatások. A budapesti XII. kerületben álló turulszobor Szmrecsányi Boldizsár szobrászművész 2005-ös alkotása, az önkormányzat a második világháborúban meghalt kerületi polgárok emlékére állíttatta. Kitalálása óta vita övezi. Csőrébe fél órára került a brit művész latexből öntött jobbkeze.

A kiegészítésről fotók készültek s a Lang budapesti tevékenységét bemutató Index-cikk után elindult a lavina. A szélsőjobboldal heccportálja azonnal kiszerkesztette az esetet, s Lang magyar kurátorának személyét – szokott stílusában. Az árnyalt elemzésekre sosem vevő extremista holdudvarnak ennyi muníció elég volt. Ha nem is teljesen biztos, valószínűsíthető, hogy a holokauszt-emlékműre, azaz a Cipők a Duna-parton című emlékmű objektjeibe disznólábakat helyező ismeretlenek afféle “revánsot” kívántak venni a brit képzőművész akciójáért.

A hvg.hu arra volt kíváncsi, hogy Csizmadia Alexát, aki Liane Langot meghívta Budapestre, mennyire érdekelte a kontextus?. A közeg, amelybe Lang dolgozni jön, s az a -külföldiek, de néha hazaiak számára is különös – helyzet, amely a vitatott turulszobor körül kialakult.

Tekinthető-e a bíróság szerint jogszerűtlenül a helyén álló, ám sokaknak kedves, Pokorni Zoltán polgármester személyes védelmét élvező, egyesek számára pedig kifejezetten kegyhellyé vált köztéri szobor egyszerű műtárgynak? Szobornak, például.

Különös véletlen: aznap, amikor Csizmadia és Lang a helyszínen fotóztak, a szobor elvben már nem állhatott volna ott, ahol állt, sőt, áll ma is. A bíróság határozata már érvényben volt. A helyszínen megjelenő hat rendőrnek azonban az okozott fejtörést, mit kezdjenek a művésszel. Most bírósági idézést küldtek a kurátornak és “három társának” garázdasági ügyben. Úgy látszik, a hatóságoknak az nem foglalkoztatja, hogy durva fenyegetéseket kaptak munkájuk nyomán. A hvg.hu Csizmadia Alexa kurátort interjúvolta.

Csizmadia Alexa: Négyen idézést kaptunk (Lang asszisztense, a kurátor, az Index fotósa és egy jelenlevő ismerős, tehát a művész nem  – a szerk.), szabálysértési eljárás indul ellenünk, garázdaság vádjával. Nem tudom ugyan, hogy mi lehet itt az a szabály, amelyet megsértettünk. Mint ahogy az is érdekes kérdés, hogyan viszonyul a mi idézésünk a turulszobor lebontását előíró jogerős határozathoz. Ez már érvényben volt akkor, amikor ott jártunk, egész pontosan egy napja. Amikor a helyszínen dolgoztunk, villámgyorsan megjelent hat rendőr. Hosszas telefonálgatás után megállapították, hogy nem követtünk el semmi törvénybe ütközőt, szabálysértést sem; nem tettünk kárt a szoborban. Fotózáshoz nem kell engedély. Fél órára egy gumikezet helyeztünk a turul csőrébe. Ha ez a szobor esztétikai értékét csorbította, akkor felvethető, hogyan ítéljük meg mondjuk a koszorúkat és rákötözgetett egyéb tárgyakat. Ezek is kiegészítések, azt hiszem.

hvg.hu.: Reagáltak valahogy a szélsőséges portálon megjelentekre?

Nem tettünk feljelentést, vagy bármilyen válaszlépést. Többekkel konzultáltam, akiket korábban már megtámadott a – nevezzük így – szélsőséges média, ők mind azt mondták, egy feljelentés csak ingyen reklám a portálnak. Más következménye sem volt, email-fenyegetéseket kaptam, de ez is lecsengett. Pár napig elég nagy stresszt okozott azért. Valószínűleg rosszul mértem fel, milyen következményekre számíthatunk a művészeti akciónk nyomán. De hajlok arra – amiről Liane Lang egész művészete szól -, hogy egy szobrot tekintsünk egyszerűen csak szobornak és válasszuk le a rárakódott jelenségeket, ideológiai vörös farkakat.

Mennyiben tekinthető következménynek az, ami a Duna-parti cipőknél, a holokauszt emlékműnél történt?

Ez attól függ, honnan nézzük. Mértékadó lapok, orgánumok nem hozták összefüggésbe a kettőt. Viszont a szélsőséges média egyértelműen „válaszlépésként” interpretálta. Nem tudom, hogyan lehet egy kalap alá venni a két dolgot. A turulszobor nem emlékmű, bár névleg a háborús áldozatok emlékére emelték, sem a mű, sem a hely nem utal a háború során életüket vesztettekre, meggyilkoltakra. A Cipők a Duna-parton (2005, Pauer Gyula és Can Togay alkotása – a szerk.) közvetlenül ott, azon a helyen található, ahol gyilkosságok történtek, szemtanúk beszámolói és a történetírás tényei alapján ez nyilvánvaló. A mű közvetlenül vonatkozik a Holokauszt történelmi eseményére, a disznólábak így direkt módon az áldozatoknak szóltak.

Azt el tudja képzelni, hogy a brit művész gesztusa nyomán bárki, akinek az a turulszobor fontos, sértve érezte magát?

Előfordulhat, hogy egy művészi gesztus provokál, vagy sért. Azonban nem jutottak el hozzám ilyen hangok, nem sérelmezték, nem hallottam ilyesmit. A járókelőket nem foglalkoztatta, hogy fél órán át ott fotóztunk. Egy idős hölgy mondott néhány szót, a lényege az volt, hogy örül, hogy elbontják a szobrot. „Nagyon csúnya” – mondta ő. Egy babakocsit toló férfi üvöltözött, szitkozódott, zsidózott, és szidta a rendőröket is. Liane Lang számára megdöbbentő volt, hogy a jelenlevő hat rendőr ennek nem tulajdonított jelentőséget. Azonban minket igazoltattak. Ahogy fogalmazott, Londonban, ahol él, egyetlen egyszer hallott eddig zsidózást, egy magánlakás zárt terében.

A munka előkészítésénél a társadalmi közeg foglalkoztatta-e önöket?

Valamennyire tisztában voltam azzal, hogy nem konfliktusoktól mentes a szobor jelenléte. Emlékeztem arra, hogy voltak ott egyebek közt a Magyar Gárda által is látogatott gyűlések.

Egyesek szemében kegyhellyé vált az a szobor. A kerület polgármestere, Pokorni Zoltán védelmébe vette, az érvényes bírósági határozat ellenére. Érzelmek és politikai megfontolások fűződnek hozzá.

Feltételeztem, hogy páran nehezményezik az akciónkat, de nem gondoltam, hogy ekkora hullámokat kelt. Egyébként Liane Lang budapesti munkájának a turulszobor kiegészítése csak egy mozzanata volt, több mint egy hétig dolgozott a nagytétényi szoborparkban, ahol a kommunista időszak számos köztéri szobra van elhelyezve. Ezeket is kiegészítésekkel látta le, saját szobrait, emberalakokat helyezett el rajtuk. Elég megdöbbentő alkotások lettek. De ezek nem váltottak ki különösebb reakciót.

A Memento szoborpark körül korábban esztétikai vita volt, sokak szerint az inkább egy roncstemető, semmint történeti park. A turul ezzel szemben az eleven városi környezetben áll. Nem volt hiba ezt figyelmen kívül hagyni?

Ami a szoborparkot illeti, mégiscsak szerencsés, hogy az agyag nem tűnt el a történem süllyesztőjében, hanem ily módon együtt maradt, a helyszínen látható kiállítás pedig kontextusba helyezi a szobrokat. A turult illetően most is kiállok amellett a művészi magatartás mellett, amit Liane Lang képvisel. Ahogy szobrokat átértelmez; s a főként monumentális szobrokat életnagyságú testekkel, vagy testrészekkel egészíti ki. A turul csőrében levő kezet, a művész kezének öntvényét paranoid módon Szent István jobb kezeként értelmezték. Ahogy a szélsőséges fórumok átvették egymástól a szöveget, úgy egészült ki mindig újabb elemekkel az összeesküvés-elméletük. Három lépésben eljutottak addig, hogy Liane zsidó származású és leszbikus , a latex-kéz a Szent Jobb, minket pedig valamelyik párt pénzel. Amikor ezek a fiktív elemek belekerültek a magyarázataikba, érzésem szerint akkor dönthették el azok az ismeretlenek, akik a Cipők elleni provokációt elkövették, hogy disznólábakat fognak használni. És az ellenük tett feljelentés nyomán jöttek azok a cinikus magyarázatok, hogy az is „művészi tett”. Ez persze arra a jól ismert szövegre rímel, hogy „de ez mitől művészet”, meg „ilyet én is tudok”.

Voltak vélemények, amelyek szerint az önök műve egyszerűen rossz műalkotás. Még ha vitában is állnak egy-egy köztéri szoborral, akkor sem szabad valaki szellemi termékébe, munkájába „belenyúlni”, ez sem esztétikailag, sem etikailag nincs rendben.

Ez egy nagyon aktuális vita. Épp most nyílt az utcaművész Banksy kiállítása Bristolban, ahol a múzeum egyes tárgyait értelmezi át, éppenséggel szobrokat is kiegészít. A Chapman testvérek nemrégiben Goya A háború borzalmai című rézkarc-sorozatát rajzolták át, a napóleoni háborúk szereplőiből itt-ott mikiegerek vagy bohócok lettek. Sok hasonló példát lehetne még mondani felülírásra, kiegészítésre. Az úgy nevezett „defacing” a graffitin belül is egy al-kategóriává lett, meglévő szöveget vagy vizuális információt ír felül, például II. Erzsébet arcképét változtatják Szörnyellává a bankjegyeken. Helyes vagy sem, ez egy igen aktuális és valóban vitatott gyakorlat a művészetben. 1992-ben St. Auby Tamás néhány napos akciója, melynek során lepellel takarta le a Gellért hegyi Szabadság szobrot, szintén nagy közegellenállásba ütközött. A Szabadság Lelkének Szobra projekt azonban kétségtelenül a rendszerváltás egyik emblematikus munkája.

A mű utóéletét mennyire tekinti a mű részének?

Liane Lang mindig kizárólag formai szempontok alapján közelíti meg a szobrokat, a humor sem idegen tőle. Minden ideológiai vonatkozást kerül, illetve elválaszt, eltávolít a munkáitól. Szemléletmódja a szobrokat illetően szándékoltan naiv. A turullal kapcsolatos munkáját is függetlennek érzi attól a diskurzustól, amit kiváltott, a reakciókat nem tekinti a mű részének, illetve nem szeretné abba beleépíteni.

És mi a helyzet a provokációval?

Ilyen alapon bármelyik munkája tekinthető provokációnak. A Laokoón-csoportot is kiegészítette néhány extra végtaggal. Sokat dolgozott klasszikus szobrok másolataival. Köztéri szobrokkal viszont először éppen itt, Budapesten. A Szabadság szoborral, a Zrínyi szoborral, az egykori Népstadion szoborparkjában, a Kerepesi temetőben, a Memento szoborparkban és a XII. kerületben. Ez utóbbi nem szerepelt a tervei között, a Szabadság hegyre menet, a buszból pillantotta meg a turult. Felhívtam a figyelmét arra, hogy ez egy ellentmondásos mű és helyszín. De nem akartam befolyásolni a döntését.

Magyarországon ma igen gyakran ér támadás művészeket az alkotásaik miatt. Többnyire a szélsőjobb haragszik művekre, színházi előadásokra. Azt kell mondanom, ennél kevesebbért is.

Lehet, hogy naiv voltam e tekintetben. Hosszú ideig nem Magyarországon éltem, de most már egy éve ismét itt vagyok. Másutt is előfordul, hogy beperelnek művészeket a művük miatt. De talán az ingerküszöb máshol van, azért a művész autonómiáját tőlünk nyugatabbra nem szokták megkérdőjelezni.

Kapcsolódó írásunk:
Turul-etetés és disznóláb a Cipőkben