Hitler zsidó csele
Az olimpiai részvétel ígéretével, no meg zsarolással csábították haza Londonból, a nácik végül a berlini Olimpiai stadionba szóló állójeggyel szúrták ki a női magasugrás német csúcstartója, Gretel Bergmann szemét.
Forrás: Népszabadság
– Bergmann volt Hitler zsidó alibije az 1936-os berlini olimpiához – írta a Der Tagesspiegel annak kapcsán, hogy a több mint hetven éve New Yorkban élő sportolónőre és az „árjatörvények” miatt kiközösített más, zsidó származású sportolókra emlékező kiállítás nyílt meg a berlini Centrum Judaicumban.
Amikor a Führer és nemzeti szocialista pártja 1933-ban hatalomra jutott, a németországi sportegyesületek többsége ujjongva ünnepelte a diadalt. A „siker” alkalmat adott arra is, hogy kizárják a klubokból a zsidó származású sportolókat, az árjásítás olyan közismert atlétákat sem kímélt, mint Bergmann, Lilli Henoch vagy Martha Jacob.
Az 1914-ben, a svábvidéki Laupheimben született magasugró tehetség fő célja az volt, hogy elindulhasson az ötkarikás játékokon. Ha nem német, akkor más színekben. Angliába költözött, s ott 1934-ben brit bajnokságot nyert.
A náci sportvezetésnek hirtelen mégis fontos lett. Üzentek érte, világossá téve: ha nem tér haza, családjának is problémái lehetnek, a zsidókat tömörítő sportegyesületeket pedig felszámolják. Mindez persze a „nagy csel” része volt, a Potsdami Egyetem sporttörténeti kutatói szerint Bergmannt a hitleri rezsim elsősorban kirakatbábúnak akarta használni annak demonstrálására, hogy egyenrangúan bánnak a zsidókkal.
Az utóbbiak elleni folytatott hecckampányokról a világsajtóban is egyre több cikk jelent meg, több ország, köztük az Egyesült Államok a berlini olimpia bojkottját fontolgatta. A fasiszta diktatúra egy ilyen blamázst mindenáron el akart kerülni.
Bergmann fő célja az v…
Bergmann fő célja az volt, hogy elindulhasson az ötkarikás játékokon. Ha nem német, akkor más színekben.
Forrás: Potsdami Egyetem Sporttörténeti Tanszék Bergmann nem sokkal az olimpia előtt a stuttgarti Adolf Hitler-stadionban 160 centivel német rekordot ugrott. Nevezés helyett írásban viszont arról értesítették: eredményei ellenére a birodalmi sportvezető nem kívánja a csapatban látni.
A levél egy nappal később született, hogy az amerikai olimpiai csapat hajója elhagyta New Yorkot. A bojkott felhívások ellenére az USA Olimpiai Bizottságának elnöke, Avery Brundage nem látott okot a távolmaradásra. Különösen, hogy a német vívócsapatban ott volt az Amerikából hazahívott, fél zsidó Helene Mayer, aki aztán ezüstérmét a hírhedt karlendítéssel „ünnepelte”.
Brundage több mint vitatott figura, majd négy évtizeddel később, immár NOB-elnökként az 1972-es olimpia folytatása mellett állt ki, mintha az izraeli sportolók elleni véres palesztin terrortámadás meg sem történt volna.
Magasugrásban, Berlinben a magyar Csák Ibolya nyert 162 centivel. A németeket három rajthely illette meg, de csak két sportolónőt indítottak, Bergmann pozícióját látványosan üresen hagyták. – Tudtam, hogy csalinak szántak mégis dühös és elkeseredett voltam. Az persze megkönnyebbülést jelentett, hogy megspóroltam magamnak a karlendítést – idézte a Der Tagesspiegel a sportolónőt, aki 1937-ben kivándorolt az Egyesült Államokba. Hiába lett amerikai bajnok, a második világháború végleg szertefoszlatta olimpiai álmait.
Laupheimben és Berlinben stadiont neveztek el Bergmannról, az ősszel kerül a mozikba az életéről forgatott „Berlin 36” című játékfilm. Az „Elfelejtett rekordok” tartói közül Lilli Henoch élete másként alakult: a távolugrásban, diszkoszvetésben és súlylökésben többszörös német bajnoknő 1942-ben, a rigai gettóban halt meg.
