A jobboldali média esete a nácikkal

Írta: Hírszerz? - 2009-06-30 Rovat: Hírek - lapszemle

Bokros és az MDF újkeletű viszonya nyilván számos okot adhat az ironizálásra. De ő és pártja legalább köszönő viszonyban van a szabadsággal meg a kapitalizmussal. Ezt az Európai Néppárt nem mindegyik tagszervezetéről lehet elmondani.

Forrás: Hírszerző

“Bokros neonácikkal lesz egy frakcióban” – hát nem megható, hogyan aggódik a Magyar Nemzet a volt pénzügyminiszterért? Vagy nem is aggódik, csak száraz tényt közöl? Na azt biztos nem.

A hazai szélsőjobb előretörése miatt évek óta következetesen aggódó szerző, Lovas István, a lap brüsszeli tudósítója, aki 2003-ban személyes jelenlétével tisztelte meg a Jobbik párttá alakulását, arra alapozza állítását, hogy a toryk vezette új euroszkeptikus EP-frakció soraiban ott ül majd annak a lett pártnak a képviselője is, amelynek képviselői márciusban részt vettek a Waffen SS veteránjainak rigai megemlékezésén. Ami persze valóban kínos, a cím azonban ettől még nem valós eseményt tükröz: Bokros nem ül majd egyetlen neonácival sem egy frakcióban.

Annyi történik, majd hogy az 55 tagú pártcsoportban a lett nacionalista Hazáért és Szabadságért Pártot (LNNK) Roberts Zile közgazdász, volt pénzügyminiszter képviseli majd – ez azonban nem akadályozza a Fidesz hivatalos napilapját abban, hogy azzal foglalkozzon, milyen korpa közé is keveredik majd az általuk hőn szeretett, tisztelt Bokros Lajos Brüsszelben.

Mintha legalábbis a tét az lenne, hogyan mentsünk meg egy magyar neolib közgazdászt a lett neonáciktól, nem pedig az: érdemben segíthet-e az új pártcsoport a néppártiaknak (EPP-ED) meg a liberálisoknak (ALDE) abban, hogy megakadályozzák a lopakodó szocializmus bevezetését az EU-ban? Persze lehet, hogy úgy értik: végre összenő, ami összetartozik, hiszen, mint azt az MDF belső ellenzékétől megtudhatjuk, az MDF mai “neokon” világnézete “fasisztoid gondolat”, hiszen “önzést és dominanciát” hirdet. Ha csak úgy nem.

“Nosztalgiázó nácikkal, homofóbokkal és rasszistákkal ül majd egy frakcióban Bokros Lajos, miközben Dávid Ibolya pártelnök egyébként a szélsőségek elleni közös harcra hívta föl a Fideszt” – így folytatódik másnap a Bokros-saga a szélsőségek elleni harcban edződött, sokat látott Magyar Nemzetben, immár címlapon, és immár nem a brüsszeli tudósító, hanem hazai erők tollából. A nosztalgiázó nácik nem tudom, kik lehetnek, hiszen a toryk meg a cseh polgári demokraták (ODS) eleve elzárkóztak a szélsőjobbos, xenofób bolondok (pl. Északi Liga) befogadásától, épp elég kínos nekik a valóban homofób lengyel Kaczyinski-párt.

“Brüsszelben Bokros Lajos az újnácik körében szerzett tapasztalatokkal gazdagíthatja majd az MDF politikai arzenálját” – ironizál a véleményoldalon Körmendy Zsuzsanna is, a Fidesz és a Jobbik közti ideológiai kapocs Magyar Hírlap pedig egy szemmel olvashatóan megzavarodott Szájer Józsefet idéz, aki szerint Bokrosnak “valójában nem a cseh és a lengyel, vagy a brit konzervatívok között lenne a helye, hanem inkább a szocialista frakcióban.” Ja, és Szájer azt is elárulja: ők idejekorán szóltak az MDF-nek, hogy Bokros nem való a Néppártba. Hanem a szocikhoz?

Legkésőbb most álljon meg a menet, a Fidesz és médiája igazán összeszedhetné magát koherenciailag. Most akkor mi is a baj? Lajos mégsem aljas neolib/neokon, aki a saját ükanyját is privatizálná, meg vizitdíjat meg tandíjat vezetne be, hogy a haza jól belepusztuljon – hanem szocialista? Aki már emiatt is rossz helyen ül a toryk vezette neonáciknál?

“A Bokrosék által sürgetett gazdaságpolitikai vonal pont az, amelytől Magyarország éppen meg akar szabadulni” – állítja Szájer képviselő, miközben nyilván ő is tudja, hogy Európa nagy néppártjai épp az elmúlt hónapokban váltak végképp a Nagy Kormányzat, a Boldog Államiság, a Megmentjük Az Autógyárainkat És A Bankjainkat Mozgalom híveivé. A szabadpiac elkötelezettjei pedig menekülnek, ahová tudnak.

Például a torykhoz. Hogy aztán olyan randa partnerek is becsúsznak ide, mint a lengyel Jog és Igazságosság (PiS) némely képviselője, akik a melegeknél már csak a szabadpiaci, szabadkereskedelmi viszonyokat utálják jobban, az bizony sajnálatos tény. Már azoknak, akik nem akarnak európai föderális szuperállamot, ezért szabadságpárti szempontból minden jót kívánnak az Európai Konzervatívok és Reformerek frakciójának az EP-ben.

Bokros és az MDF újkeletű viszonya nyilván számos okot adhat az ironizálásra; a legviccesebb talán az, hogy az a Hollós János sajtófőnök írhatja Bokros-védő, Fidesz-szkeptikus nyilatkozatait a párt nevében, aki Kondor “6-os karton” Katalinnal együtt megannyi szép éven át Orbán Viktor hivatalos mikrofonállványa volt. Szórakoztató lesz látni azt is, ahogy az elkötelezetten föderalista Bokros (“Én az EP-ben is azt fogom képviselni, hogy a szűkkeblű nacionalista elzárkózás helyett minden módon erősítsük az unió egységét” – HVG, márc. 28.) lassan felfedezi magában az angolszász EU-szkeptikust.

De ő és pártja legalább köszönőviszonyban van a szabadsággal meg a kapitalizmussal. Ezt a Néppárt nem mindegyik tagszervezetéről lehet elmondani.

Térjünk is vissza a szabadság-szkeptikus Fideszre és médiájára, hiszen nem teljesen mindegy, ki jajveszékel látványosan az új EP-frakcióban nem ülő neonácik miatt, miközben módszeresen (el)hallgatnak, félrenéznek a Magyarországon reálisan létező, gyújtogató, uszító szélsőjobb térfoglalása óta, hiszen ők is tudják, hogy egy a tábor, és van párt, amelynek nem érdeke, hogy legyen tőle jobbra másik párt. (Legalábbis idáig nem volt érdeke.)

Nem is tudom, hogy hívják azt a pártelnököt, aki 2003-ban közli, “bátorító szeretettel nézi”, amit a Jobbik csinál, 2006 őszén ő is kivonul a Kossuth térre az árpádsávosok közé – itt már egy a zászló -, pár hónapra rá nyilvánosan rehabilitálja is eme zászlót (ja, és pártja több önkormányzatban is együttműködésről állapodik meg ezzel a párttal), majd az idén azzal intézi el a Jobbikot, hogy “hebehurgyák”.

Nem is tudom, hogy hívják azt a pártelnököt, aki annak idején a Magyar Demokrata előfizetésére buzdított, majd nem igazán emlékszem, hogy szót kért volna, amikor a hozzá közel álló főszerkesztő jóvoltából e lap szerkesztőségi udvarán készülhetett első avatására a Magyar Gárda. A tavalyi melegfelvonulás elleni pogrom elkövetőiről is jó lett volna úgy megszólalnia, mint David Cameron a rasszista Brit Nemzeti Pártról: “fasiszta gazemberek”.

Ennek a pártnak a XII. kerületi polgármestere, Pokorni Zoltán nem hajlandó – jogerős bírósági döntés ellenére sem – eltávolítani egy jogellenesen felhúzott szobrot a helyéről (“Lesz ami lesz, a Turul marad”), nyilvánvalóan azért, mert maga is tart azoktól, akik rossz néven vennék a kultikus zarándokhely felszámolását. A Fidesz-frakció tagja, Turi-Kovács Béla tavaly maga is ott demonstrált a Jobbikkal meg a Magyar Gárdával a Turul megmentése tárgyában. És ha már itt tartunk: egy másik frakciótag, Wittner Mária rendszeres vendég a Jobbiknál és a Gárdánál.

Jó, a párt elnöke és emberei már rég nem nézik “bátorító szeretettel”, amit a Jobbik művel, mégis, alig van őszinte szavuk arról a jelenségről, amely valamennyire nekik is köszönhető. Nem a komcsi Népszava, hanem a konzervatív Die Welt írja, hogy a “nem egyszerűen jobboldali radikális, hanem nemzetiszocialista” Jobbik nem hullhatott volna termékeny talajra, ha a Fidesz “2006 óta nem teremti meg a nemzeti kirekesztés általános légkörét”. Ez így pontos, a Fidesz-média pedig azzal foglalkozik, hová ül Bokros Lajos az EP-ben. Van még kérdés?