Sas, Liptai meg egy kis nyalakodás
Vajon mi köze a teljesen hétköznapi köztörvényes bűncselekménynek zsidó honfitársaink megöléséhez, emlékük meggyalázásához?
Forrás: Heti Válasz
Jogerősen is elítélték adócsalásért Sas Józsefet, a Mikroszkóp Színház igazgatóját, ki sem látunk a könnyeink mögül napok óta. Sokan vannak így ezzel a hazában, a munkásőrözvegyek népszerű Józsi bohóca pedig minden alkalmat megragad, hogy sajnáltassa magát. Ehhez készségesen asszisztál a TV2, amelynek reggeli műsorában Liptai Claudia tágra nyílt szemmel nyüszögött a páratlan meghurcolás miatt.
A beszélgetést felvezető gusztustalan nyalakodást hagyjuk is, figyelmezzünk a páratlan érveléstechnikára. Liptai Claudia élő adásban faragja ki Sas József lovasszobrát, mert emberünk önként mondott le a direktori posztról – valahogy elfelejtődik, hogy a jogerős ítélet után nem is maradhatott volna hivatalában. (Sasnak amúgy már akkor is mennie kellett volna, amikor kiderült, hogy nincsen a poszthoz előírt felsőfokú végzettsége, de ez már tényleg a bennem lakó ízlésrendőr keménykedése.)
Egy adott ponton viszont teljesen váratlanul előkerül a nyilaskorszak – Sas szerint ezt a periódust idézi, hogy a fővárosi ellenzék a színházat részben tulajdonló társaságban meglévő részéről is lemondatná.
A volt direktor ideráncigálja még a Duna-parti holokauszt-emlékmű meggyalázását – nemrégen valakik disznólábakat dugdostak a folyóba lőtt áldozatokat jelképező cipőkbe. Én meg bután nézek, és nem értem. Vajon mi köze a teljesen hétköznapi köztörvényes bűncselekménynek zsidó honfitársaink megöléséhez, emlékük meggyalázásához? Sas József azt sugallja, hogy őt származása miatt hurcolták meg koncepciós perben? A kabarékirály nyilván rokonszenvet akar kelteni maga iránt, ám valójában a legtaszítóbb módon kufárkodik az áldozatok emlékével.
Magyarország egyik legnagyobb baja, hogy számos történelmi traumát nem tudtunk tisztességgel kibeszélni magunkból, hogy nem tudtuk meggyászolni halottainkat, hogy mindig találunk ürügyet arra, miért nincs közünk a deportált zsidóhoz/a Gulágra hurcolt civilhez/a kitelepített svábhoz. Pedig a modern magyar történelem róluk (is) szól. Az elemi tisztességet, a meggyilkoltak, megalázottak sorsát nemcsak azok tiporják lábbal, akik ilyen-olyan megfontolásból habzó szájjal tagadnak, kisebbítenek, vagy relativizálnak emberi szenvedéseket, hanem azok is, akik saját bűneikre a történelem háta mögé bújva próbálnak felmentést kapni.
Ezért a jóérzésű polgároktól megvetést érdemelnek, a gyűlölködnivalóért kutakodók viszont kapva-kapnak az alkalmon: nekik az ilyesfajta nyilatkozatok muníciót szolgáltatnak. Úgyhogy Sas József magánszáma után nyugodtan kijelenthető, ha volt is benne korábban tisztesség, abból már mikroszkópikus maradványok se lelhetők föl.
