Evangélikus teológus figyelmeztet a nem zsidók feladatára

Schweitzer József nyugalmazott országos főrabbi, Kertész Imre Nobel-díjas író és Jutta Hausmann, az Evangélikus Hittudományi Egyetem professzora vett részt az Asztali Beszélgetések Kulturális Alapítvány kerekasztal-beszélgetésén, amelyen az Auschwitz utáni kor volt a téma.

Forrás: MTI

 

 

A holokauszt nem csak a zsidóság, hanem az egész magyar nemzet legnagyobb tragédiája volt, s hatalmas törést jelentett az emberiség történetében – mondta Schweitzer József nyugalmazott országos főrabbi Budapesten kedden az Asztali Beszélgetések Kulturális Alapítvány évadzáró kerekasztal-beszélgetésén, amelyen az Auschwitz utáni kor volt a téma.

Auschwitz mai fontos társadalmi kérdése, hogy “az államok miként tudják megértetni polgáraikkal, hogy voltaképpen mi történt a zsidósággal” a második világháború idején. Vannak országok, ahol “a holokausztot nem tanítják rendesen”, pedig ez is eszköz lehetne a múlt feldolgozásához – mondta a nyugalmazott országos főrabbi.

A holokauszttagadásról megjegyezte: “elég baj, hogy törvényekkel kell fellépni ellene, mert az emberek lelkiismeretének kellene megtiltania” a soá megkérdőjelezését, ami “veszedelmes és véres igazság volt” – mutatott rá.

Schweitzer József elmondása szerint a zsidó nép többsége, annak ellenére, hogy “megoldhatatlan probléma elé került” a holokauszt idején, hű maradt hitéhez, mert “ez volt erkölcsi tartásának alapja”. Sajnálatosnak nevezte ugyanakkor, hogy a jelentős kulturális háttérrel rendelkező Németországot “ejtette rabul ez a rettenet”, melynek során “a legtöbben hallgattak, mert féltek, szégyellték magukat vagy mert egyetértettek vele”.

A trauma után a zsidó hitközségeknek volt erejük újrakezdeni, és “a romokból felépíteni egy új zsidó életet”, pedig a legtöbben “a pokol legmélyebb bugyrában is voltak” – mondta.

Kertész Imre Nobel-díjas író a holokausztot traumának nevezte, amikor “a morális értékek nagy mértékben eltűntek”, ami bizonyos értelemben “a kultúra végét jelentette”. Az Auschwitz utáni kor viszont “egy egészséges, alkotó Európának kihívás volt”, mert itt “még mindig megvan az alkotóerő, a kultúra és az emberi szabadság” – fogalmazott.

Az író kitért arra, hogy sok népirtás volt a történelemben, de azok a népek egymás elleni küzdelmének körébe tartoznak, a soá viszont nem, mert itt a zsidóság ki volt szolgáltatva a náciknak. Az önvizsgálat manapság folyamatban van sok nemzetnél, melynek során elismerik bűneiket, szembenéznek múltjukkal, ami pedig “valamelyest közösséget teremt”.

Jutta Hausmann, az Evangélikus Hittudományi Egyetem professzora kijelentette: először az egyetemen szembesült azokkal a szörnyűségekkel, hogy mi történt a második világháború alatt. A társadalmak felelősségének nevezte, hogy minden tagja megtudjon minél többet a holokausztról a civil és az egyházi szférában egyaránt.

Meglátása szerint “sok olyan történt a holokauszt idején, ami nem felelt meg Isten akaratának”. Ami történt, az viszont “felelősségre von mindenkit, hogy miként állnak a holokauszthoz”. A teológusnak úgy kell prédikálni, hogy ne történjen meg újra a vészkorszak – hangsúlyozta.

Közölte: “vannak olyan jelek, amelyek arra utalnak, hogy újra egymás ellen mennek a dolgok”, majd hozzáfűzte: leginkább a nem zsidók feladata, hogy a holokauszt emlékét fenntartsák. Az egyházaknak is meg kell vizsgálniuk önmagukat, például azt, hogy mik hangzottak el a nácik idején a prédikációkban, amelyek szóhasználata “helyenként borzasztó volt”.