Erdélyi magyar zsidó identitás: lehet bolygatni

Tíz éve még senki nem akadt Erdélyben, aki az itteni magyar zsidóság identitásáról beszélt volna. Mára elkészült a Szombat folyóirat erről szóló lapszáma.
 

Forrás: Transindex

 

A Szombat magyarországi zsidó politikai és kulturális folyóirat tíz éve készülő, az erdélyi magyar zsidóságot bemutató lapszáma volt a tegnap este Kolozsváron, a Tranzit Házban megszervezett irodalmi est témája: Szántó T. Gábor főszerkesztővel, íróval és Erdélyi Lajos fotóssal, újságíróval Szilágyi Júlia esszéíró, kritikus beszélgetett.

Amit Erdélyről tudunk, nem magunktól tudjuk, hanem bizonyos szűrőkön keresztül jut el hozzánk. (…) Ezek a megjelenések azonban nem tükrözik azt a történeti és geopolitikai valóságot, amelyet Erdélynek nevezünk. (…) Ezért fel kell szabadítani, szabaddá kell tenni a magunk számára, mivel nem pusztán a Holokauszt egyik szomorú színtere és nem is csak a mai magyar (és román) nemzeti radikálisok Mekkája, hanem a magyar kultúra egyik fellegvára volt, melynek a létrehozásában zsidók is bőven kivették a részüket.
Novák Attila: A mi Erdélyünk (Szombat, XX. évfolyam. 10. szám)

A tíz év persze nem úgy értendő, mint a lapszám összeállítására fordított munka ideje – a főszerkesztő elmondta, bár az ötlet egy évtizede merült fel, megvalósulása csupán az elmúlt egy évben vált lehetségessé. “A kilencvenes évek derekán, amikor az erdélyi magyar zsidóság identitásáról kérdeztem az itt élőket, azt mondták: ez túl bonyolult, ne bolygassuk” – számolt be Szántó.

Hozzáfűzte, tavaly tavaszi erdélyi látogatása során már nagyobb szellemi nyitottságot tapasztalt. “Oldódtak a tabuk, félelmek, lehet, hogy szabadabbá vált a légkör – sokan úgy érezték, valamit el kell mondaniuk” – fogalmazott a főszerkesztő. Emellett az internet hatását hangsúlyozta, mint a kommunikációt technikailag és pszichikailag megkönnyítő eszközt.

A Szombat A mi Erdélyünk című számában nem kizárólag zsidó szerzők szerepelnek – a fő válogatási szempont az volt, hogy a megjelenő írások rávilágítsanak az erdélyi, magyar és zsidó szellemi lét sajátos összejátszására, egymásba fonódására.

Úgyhogy én ötéves korom óta pontosan tudom, hogy az, hogy “zsidó”, meg az, hogy “soha”, ugyanazt jelenti.
Tamás Gáspár Miklós: Nussbächer Melitta (Szombat, XX. évfolyam. 10. szám)
   
Ehhez többek között Ágoston Vilmos, Parászka Boróka és Tamás Gáspár Miklós írásai járulnak hozzá, de nem hiányzik a lapszámból Tibori Szabó Zoltán cikke sem, aki a nemrég megjelent Az észak-erdélyi holokauszt földrajzi enciklopédiája című kötet egyik szerkesztője, illetve az Árnyékos oldal. Zsidó identitástudat Erdélyben a holokauszt után című könyv szerzője.

Olvasható továbbá Kőrössi P. József Tompa Gáborral és Visky Andrással készült interjúja is: a színházigazgató a kolozsvári magyar és zsidó színház szemszögéből, míg a dramaturg Hosszú péntek című drámájából kiindulva közelíti meg a lapszám témáját.

Erdélyi Lajos, az est másik meghívottja maga is memoár-részletével szerepel a folyóiratban: ő tekinthető a szerzők, illetve megszólalók doyenjének, míg a legfiatalabb közöttük Dragomán György.

Erdélyi könyveiben, illetve fotóalbumaiban az erdélyi magyar és zsidó kulturális hagyományokkal foglalkozik – portréin megörökítette a kortárs erdélyi magyar írók, költők (saját becslése szerint) 15-20 százalékát.

“Kellett a gyerekeim előtt valamivel büszkélkedni” – fogalmazott Erdélyi, és hozzátette, nem viccel. Az irodalmi esten ugyanakkor elmondta: soha nem törekedett fényképészeti sikerre, hiszen mindig is elsősorban újságírónak tartotta magát. Szilágyi Júlia viszont hozzáfűzte, az már a befutás jelének számított az erdélyi magyar irodalomban, ha Erdélyi Lajos – Laló – portrét készített valakiről.

Szántó T. Gábor egy készülő regény részletét, valamint több verset is felolvasott. “Kiemelten foglalkoztat a vészkorszak, a túlélők és utódaik élete, a Kelet-európai témák, a diktatúra, az identitásvesztés, az asszimiláció” – vallott írói-költői munkásságáról Szántó.

Ugyanakkor aggódva beszélt arról, hogy azt tapasztalja: kevés fiatal író ír a jelenről zsidó vonatkozásban, bár a múlttal sokan foglalkoznak. Elmondta, ez tükröződik a Szombatban is, ahol az idősebb nemzedék van jelen nagyobb arányban. Szilágyi Júlia úgy vélte, ennek oka talán abban keresendő, hogy a jelennel csupán a múlttal való szembenézés után lehet igazán foglalkozni.