„Vallásos küldetésnek éreztem az egészet”

„Különösen az elején vallásos küldetésnek éreztem az egészet”, “Gázában a dandár rabbija vállon veregetett minket, és imádkozott velünk. Kis füzetkéket küldtek be utánunk tele zsoltárokkal.” „Az üzenet világos volt: mi, zsidók csoda folytán jöttünk erre a földre, Isten hozott minket vissza, és most harcolnunk kell, hogy elűzzük a nem zsidókat, akik megakadályozzák, hogy meghódítsuk a szent földet. Sok katona úgy érezte, hogy valójában vallásháborúban vesz részt.”

Fellángolt a vita Izraelben a hadsereg hitéletéről

2009. március 26. / Nol.hu

Többek között ezek az idézetek jelentek meg a múlt héten az izraeli sajtóban, Gázában szolgált katonáktól – miután Danny Zamir, az Jichak Rabinról elnevezett, katonaság előtti felkészítő program vezetője kiszivárogtatta az “élménybeszámolók” részleteit. Az izraeli közvéleményt főleg az ártatlan palesztinok meggyilkolásáról szóló részletek kötötték le, amelyeket az izraeli hadsereg kivizsgál. Ismét szárnyra kapott a vita, vajon a vallásos cionisták befolyásuk alatt tartják-e a hadsereget. Ezt a félelmet erősítette meg, hogy a hadsereg főrabbija, Aviháj Rontzki dandártábornok állítólag azt tanította a katonáknak Gázában: “Az, aki könyörületes a kegyetlenekkel, végül kegyetlen lesz a könyörületesekkel.”
Ajánlott cikkek

Az izraeli hadsereg a társadalom olvasztótégelye, ahol a kötelező három év, illetve lányoknak 20 hónapos szolgálat után a különböző hátterű emberekből izraeli lesz. A hadseregben nem szolgálnak a lakosság húsz százalékát kitevő arabok és az ultraortodox vallásos zsidók sem. Sokan azonban attól tartanak, hogy a telepes mozgalomhoz közel álló vallásos cionista társadalmi réteg befolyása a hadseregre felbontja ezt az olvasztótégely-jelleget, és kisajátítja az egykor a baloldali kibucmozgalomból táplálkozó fegyveres erőket. Bár a hadsereg nem tartja számon, melyik társadalmi rétegből hány katona érkezik, a Reuters szerint a harcoló alakulatok új parancsnokainak 40-50 százaléka vallásos cionista, miközben ez a réteg csak a társadalom egynegyedét teszi ki.

A vita nem új. Már 2005-ben, a gázai kivoulás alatt is felmerült a probléma, hogy a vallásos cionisták parancsaikat megtagadva nem fognak közreműködni a nyolcezer zsidó kitelepítésében. Már-már polgárháborútól tartott a közvélemény, de végül is a hadseregnek csak egy szakaszt kellett leszerelnie parancsmegtagadás miatt. Ugyanakkor az izraeli baloldal ma is attól tart, hogy a telepesekkel szimpatizáló társadalmi csoport nem lesz hajlandó végrehajtani telepek esetleges további felszámolását.

A vita nemcsak a hadseregről szól. A törésvonal a társadalom egészében létezik: a baloldaliak úgy gondolják, hogy a telepesek sarokba szorítják az izraeli politikusokat, ideológiai és érzelmi téren is.

Éppen ezért Danny Zamir “kiszivárogatásának” is két olvasata van. Zamir maga is tartalékos katona, akit 1990-ben börtönbüntetésre ítéltek, mert nem volt hajlandó biztosítani egy ünnepséget, amelynek keretében vallásos zsidók látogattak el a palesztin terüleken található Nabluszban. A baloldaliak igazolva látják félelemeiket Zamir katonáinak megszólalásában, a jobboldal viszont károsnak tartja a nyilvánosságra hozott szöveget. Persze a vita személyes is: a gázai kivonulás után most ismét felmerült, hogy a vallásos cionisták előkészítő porgramjait, iskoláit be kellene zárni.

A béke „tartós célja” minden izraeli kormánynak, így a következőnek is – jelentette ki egy jeruzsálemi értekezleten Benjamin Netanjahu kijelölt kormányfő, azt ígérve, hogy kormánya béke-megállapodásra törekeszik a palesztinokkal. E megjegyzések nyilvánvalóan azokat az aggodalmakat voltak hivatva csillapítani, hogy a keményvonalas Netanjahu, amint hivatalba lép, befagyasztja a múltbeli békeerőfeszítéseket.