Hamasz-Izrael háború

Írta: Szombat - Rovat: Hírek - lapszemle

Sajtószemle napról-napra

2009. január 10.

Izrael- és palesztinbarát tüntetők véres összecsapása Oslóban

Hírszerző

Az ellentüntetők Molotov-koktélokkal, kövekkel és tojásokkal dobálták a zsidó állam támogatóit, izraeli zászlókat égettek. A helyi média szerint a nyolcvanas évek óta nem volt ilyen súlyos incidens a norvég fővárosban. Több tízezres, százezres tüntetések, tiltakozó akciók követték egymást az arab világban is.

Izrael-barát és a palesztinokkal rokonszenvező tüntetők csaptak össze Oslóban, az összetűzésekben hat ember – közöttük öt rendőr – megsebesült, s 31 tüntetőt vettek őrizetbe a hatóságok – közölte pénteken az oslói rendőrség.

Mintegy ötszáz ember vett részt a norvég parlament épülete előtt tartott Izrael melletti rokonszenvtüntetésen csütörtök este, amikor rájuk támadt mintegy ezer palesztinbarát tiltakozó. Az ellentüntetők Molotov-koktélokkal, kövekkel és tojásokkal dobálták a zsidó állam támogatóit, izraeli zászlókat égettek. Petárdákat lőttek ki rájuk és a közbeavatkozó rendőrökre is, akik könnygázzal próbálták megfékezni a dühöngő tömeget.

A helyi média szerint a nyolcvanas évek óta nem volt ilyen súlyos incidens a norvég fővárosban. Oslo legfőbb bevásárló utcájában, a Kar Johan utcában üzletek kirakatai törték be az összetűzések során.

oslo_1.jpg

A rendőrség 31 embert vett őrizetbe az összetűzésekkel összefüggésben, 12 embert rendőrök elleni tettlegességgel gyanúsítanak. Az őrizetbe vettek többsége a palesztinbarát tüntetők közül került ki, zömében 16-20 év körülötti fiatalokról van szó.

Tüntetések Európában és az arab világban is

A görög fővárosban mintegy ötezer fiatal tüntetett pénteken az izraeli hadsereg gázai offenzívája ellen. Az Egyesült Államok és Izrael athéni nagykövetségei elé vonulva Izrael-ellenes jelszavakat skandáltak, majd meggyújtottak több amerikai és izraeli zászlót. A megmozdulást baloldali szervezetek kezdeményezték.

Az észak-egyiptomi Alexandria városában legkevesebb 50 ezer ember tüntetett a pénteki ima után. A Muzulmán Testvériség nevű legjelentősebb ellenzéki párt által szervezett tüntetés résztvevői elítélték az arab országokat, amiért “cinkosságot” vállalnak Izraellel a Gázai övezet blokádjában.

Az iraki főváros síita negyedében, Szadrvárosban amerikai és izraeli zászlót égettek el. Hasonló akciók voltak a szunnita többségű Fallúdzsában és a túlnyomórészt síiták lakta Nedzsefben is.

A jordániai fővárosban, Ammánban több mint kétezren fejezték ki szolidaritásukat a palesztinokkal, és követelték az izraeli nagykövetség bezárását, illetve a zsidó állammal kötött békeszerződés felmondását. A tüntetők kövekkel hajigálták meg az útjukat álló rendőröket. A karhatalom gumibottal, vízágyúval és könnygázzal próbálta szétoszlatni az izraeli zászlókat égető tömeget.

Közel kétezren vonultak fel a szíriai főváros, Damaszkusz melletti Jarmúk menekülttáborban, Izrael-ellenes jelszavakat kiáltozva. Damaszkusz óvárosában izraeli és amerikai zászlóra taposva jutottak be a hívők egy mecsetbe.

Szemtanúk szerint mintegy kétszázezer ember vonult az utcákra a jemeni fővárosban, Szanaában, azt skandálva, hogy “halál Amerikára és Izraelre, az iszlám győzni fog”.

Hatósági tilalommal dacolva tízezrek tüntettek Algír utcáin, sokan közülük palesztin zászlók alatt. Tiltakozók százai csaptak össze a rohamrendőrökkel Algéria fővárosában a palesztinokkal való szolidaritás jegyében tartott, nem engedélyezett tüntetéseken.

Amerikai és izraeli zászlókat égettek Ankara, Bejrút, Doha, Kartúm, el-Manáma, Nuáksút, Rabat, Teherán és Tunisz utcáin is. A világ legnépesebb muzulmán országa, Indonézia fővárosában szintén volt egy tiltakozó akció: Jakartában az egyiptomi nagykövetség előtt tüntettek a palesztinokkal együtt érző tiltakozók.

Ami elég, az elég

 

Népszabadság

 

Aliza Bin-Noun Izrael budapesti nagykövete

Amikor Londonban autóbuszokat robbantottak, Madridban pályaudvarokat támadtak meg, New Yorkban pedig felhőkarcolók váltak katasztrófák helyszínévé, az egész világ egy emberként hördült fel. Mindenki egyetértett abban, hogy nemzetközi szinten szükséges az intenzív és bátor összetartás a fanatikus iszlám terroristák ellen.

Gázai akciónk része ennek a nemzetközi terrorellenes összefogásnak. Ugyanúgy, mint London, Madrid és New York polgárainak, minden izraelinek is alapvető joga, hogy biztonságban éljen, anélkül hogy bármely pillanatban rakéta- vagy bombatámadás veszélyének legyen kitéve.

Tizenöt másodperc! Ennyi ideje van közel egymillió izraelinek attól kezdve, hogy a szirénák a Hamasz rakétatámadását jelzik. Akár otthon, az autóban, az utcán vagy a zuhanyzóban vannak, ennyi áll rendelkezésükre ahhoz, hogy feleségükkel és gyerekeikkel a legközelebbi búvóhelyre meneküljenek. Nyolc éve élnek így Szderót lakói, mindössze négy kilométerre Gázától. Önök hajlandók lennének-e így élni éjjel-nappal, nyolc éven keresztül, mint vadak a vadászpuska célkeresztjében?

Nem ellenségünk a palesztin nép. Ők a szomszédaink. Vágyunk az, hogy a megértés és remény hídjait építsük fel velük egy szebb jövő érdekében.

Az ellenségünk a Hamasz! Egy agreszszív iszlám terrorista szervezet, amely az iráni érdekszféra része. Szélsőséges vallási ideológiának hódolva, a Hamasz nem kompromisszumképes, ellenzi a két állam megoldást, s a korábban megkötött megállapodásokat sem tartja be. Célja nem a palesztin állam megteremtése, hanem saját nyilatkozatai szerint Izrael államának eltörlése és polgárainak meggyilkolása. Utasokkal tömött autóbuszokat robbantott fel Tel-Avivban, Haifán és Jeruzsálemben. Öngyilkos merénylőket küldött diszkókba fiatal izraeliek meggyilkolására. Hatalmas mészárlásokat vitt végbe éttermekben és kávézókban, ahol több száz izraeli halt meg. Önök hogyan viselkednének, ha egy agresszív, felfegyverkezett terrorszervezet gyilkosokat küldött volna szórakozóhelyeikre, bevásárlóközpontjaikba vagy vonatjaikra, hogy férfiakat, nőket és gyermekeket öljenek meg?

A Hamasz nemcsak Izrael, hanem minden mérsékelt palesztin ellensége. Nem teszi legitimmé uralmát az sem, hogy demokratikus választások útján jutottak hatalomra. Elég, ha Hitler hatalomra jutására gondolunk. Egy hatalom tevékenységét nem a megválasztása legitimizálja. 2007-ben a Hamasz követői politikai ellenfelük, Mahmud Abbasz híveit épületek tetejéről hajították le, s véres puccsal vették át a hatalmat Gázában. A mérsékelt palesztin vezetők jól tudják, milyen a Hamasz. Az Európai Unió is tudja, s szerepelteti is az ismert terrorszervezetek listáján.

2005 nyarán Izrael teljes mértékben kivonta állampolgárait és katonáit Gázából. Aki ma izraeli megszállásról beszél, sületlenségeket hord össze. A palesztin nép történelmi lehetőséget kapott, hogy Gázában gazdasági, nemzeti és kulturális csodát hozzon létre. Gáza a hatalmas nemzetközi segítségnek hála a mezőgazdaság és a high-tech paradicsomává válhatott volna. Ehelyett a Hamasz a terror és az elnyomás fészkévé alakította. Minden Izraellel megkötött tűzszünetet megszegett, fegyvereket és rakétákat csempészett át a sivatagot átszelő alagútrendszereken, és figyelmen kívül hagyta a gázai lakosság alapvető emberi szükségleteit. A Gázából való izraeli kivonulás fontos történelmi vizsga volt, amelyen a Hamasz megbukott.

Vannak, akik a világ minden bajáért automatikusan Izraelt okolják. Világnézetük mindössze két színből áll, s ebből Izrael a fekete. Morális torzulásról van itt szó, a média, a politika és az etika elferdítéséről, az antiszemitizmussal mérgezett lelkek munkálkodásáról. A napilapokban megjelent cikkek és karikatúrák egy része, főleg Nyugat-Európában, számunkra megdöbbentő. Szégyen, hogy 2009 Európájában még mindig ilyeneket írnak és jelentetnek meg. Azok, akik sosem tapasztalták meg, milyen egy bombatámadás, akiknek sohasem kellett átélniük, hogy gyermekeiket tizenöt másodperc alatt búvóhelyre kell menekíteniük, azt mondják ránk, hogy reakciónk “aránytalan”. Mi lenne hát a megfelelő válasz arra, mikor lakóházakat céloznak meg gyilkos szándékkal? Vajon nekünk is 10 000 rakétával kellene reagálnunk?

A Hamasz szándékosan rejtőzik nők és gyermekek mögé, mecsetekbe és kórházakba, és így rángat bele minket a konfliktusba. Hatalmas etikai dilemma ez, és mi jobban kiálljuk a próbát, mint a világ bármely más katonai alakulata, mely könnyebb körülmények között harcolt.

Izrael minden megtesz, hogy humanitárius segélyt juttasson Gázába. Nyolcvan teherautónyi ételt és gyógyszert szállítunk át naponta a határon. Sok esetben a javakat nem gyűjtik be a másik oldalon, a segélyszervezetek legnagyobb bánatára.

Az izraeli légierő hihetetlen erőfeszítéseket tesz azért, hogy támadásai elkerüljék azokat a civileket, akiknek nincs közük a terrorhoz. A légierő értekezletei 80 százalékban arról szólnak, hogyan lehetne elérni a terrorista célpontokat anélkül, hogy civileknek bántódásuk essen. Izraeli repülőgépek szórólapokat dobnak le Gáza fölött, amelyek felhívják a lakosság figyelmét arra, hogy hagyják el a bombázandó területeket. Ismernek-e még egy légierőt, amely ilyen nehéz háborús helyzetben ugyanezt tenné? Embereink személyesen hívnak fel telefonon gázai lakosokat, és figyelmeztetik az ártatlan polgárokat, mi történik majd azzal az épülettel, ahol Hamasz-központ vagy rakétakilövő állás található.

Nem mindig járunk sikerrel. A Gázában meghalt civilek ügye minket is kétségbe ejt. Hibák viszont sajnos békeidőkben is előfordulnak, háborúban még inkább.

A Hamasz elleni küzdelmünk lényege, hogy az Izrael déli részén élő polgárainkat megvédjük, sőt ennél is többre törekszünk. Védelmezni próbáljuk a béke esélyét is, amit a Hamasz szüntelen makacssággal torpedóz meg. Célunk, hogy megmentsük a régiót az iráni szélsőség hegemóniájától. Ez a legitim nemzetközi harc része a terrorizmus a gyilkos szélsőségek ellen. A közel-keleti békét csak tárgyalások útján lehet elérni: a cél az, hogy egymás mellett éljen békében Izrael és a palesztin állam, melynek mérsékelt vezetői elismerik Izraelt.

Kitört a háború az interneten

 

Zoom

Nehéz dolga van annak, aki az interneten szeretné megvitatni az izraeli-palesztin háború tanulságait: lenácizzák, megfenyegetik, hadsereget toboroznak ellene, illetve megszállják virtuális országát.

Egyre durvább a palesztinok és az izraeliek közötti háború az interneten is. A gyilkos harcokba bárki belecsöppenhet, aki az Amerikában népszerű kapcsolatépítő szájtokat használja, például az adatlap-alapú Facebookot, a legnépszerűbb miniblog-szolgáltatást, a Twittert, vagy Second Life nevű 3D-s virtuális világot.

A Hamász nyerésre áll

A közösségépítésbe beszálltak a palesztinokat és az izraelieket támogató, illetve egymást virtuálisan gyilkoló csoportok is. Forró a helyzet a Second Life virtuális Izraelében, ahol kész tüntetéssorozat indult a Hamászt és Palesztinát támogatva. A YouTube sem maradt ki, ahova többek között maga a palesztin kormány is tölt föl videókat a gázai vérengzésről.

A Facebookon szabadultak el leginkább az indulatok: a Hamász-párti Állj a palesztin népirtásnak! nevű csoport 117500 taggal büszkélkedhet, míg a könnyen megjegyezhető Támogatom az izraeli védelmi erőket, hogy megakadályozzák a gázai terrortámadásokat nevű klub csupán 65000 tagot számlál. Sokan palesztin vagy izraeli zászlókra változtatták profilképüket és beépített alkalmazásokkal fejezik ki szimpátiájukat vagy éppen gyűlöletüket. A Quassam Count nevű program például automatikusan frissíti a felhasználó státusza mellett a Gázából kilőtt palesztin rakéták számát.

Az utóbbi csoport alapítója egy Izraelben dolgozó amerikai, aki állítása szerint csak véleménycserélő fórumot szeretett volna létrehozni. Nem sikerült: a moderátorok nem győzik cenzúrázni a “halál a zsidókra!” és az “alig várjuk, hogy megöljünk”-féle üzeneteket. “A Facebook egyetemi projetnek indult, de a nemzetközi közösségépítés legnagyobb terepévé vált” – mondta a Fox Newsnak Joel Leyden, aki több tucat halálos fenyegetést kapott, amióta megalapította a csoportot. “Jól illusztrálja, miről szól ez a háború.”

Izraelben nincs tagfelvétel

A Facebook nem módosítja a hozzászólásokat, inkább eltávolítja a gyűlöletkeltő, fenyegetéseket tartalmazó beszélgetéseket, vagy az ezeket működtető csoportokat. Nemrég például törölte a Hitler jól döntött a zsidókkal kapcsolatban nevű kezdeményezést.

A Second Life is a virtuális karakterek kiabálásától hangos. A 3D-s világ Izraelének alapítója elkezdte kirugdosni a legdurvább tüntetőket, akik durva és obszcén módon fejtették ki, milyen sorsot szánnak az országnak. “Próbálom megkímélni azokat, akik velük szemben nem tettek semmi rosszat” – mondta a Beth Odets néven tevékenykedő virtuális honanya. Egy ideig le is zárta Izraelt, de a tüntetők megtalálták a módját, hogy bejussanak.

“Izrael pr-ja nem túl jó, pedig az agresszornak tartott államnak meg kellene mutatnia, miért ezzel a módszerrel próbálja megvédeni polgárait” – mondta a Twitteren üzengető Ahuvah Berger, akit egy-egy bejegyzése kapcsán általában azonnal lenáciznak és elkönyvelnek a palesztin holokauszt előkészítőjeként.

Ki mondja meg, hogy mi az „arányos” és az „aránytalan”?

 

Globusz.net

A liberális párizsi Le Monde hasábjain André Glucksmann francia filozófus elemezte a gázai konfliktus visszhangját, rámutatva, hogy egy aránytalan eszközökkel folyó küzdelemben nem lehet „arányos” válaszról fantáziálni.

Egy-egy konfliktus megítélésében a közvélemény egy része olyan hajthatatlanokból (inconditionnels) áll, akiknek szemében vitathatatlan, hogy kinek van igaza és kinek nincs,  másik fele pedig óvatosabb és a körülményektől teszi függővé annak megítélését, hogy valamely akció helyénvaló vagy sem, vagy ha úgy látják jobbnak, mindaddig nem nyilatkoznak, amíg nem rendelkeznek alaposabb információval. Bármilyen véres és szörnyű a gázai konfliktus, reménysugarat is érlelhet, amelyet azonban a sokkoló képek túl gyakran eltakarnak.

A közel-keleti konfliktusban először tűnik úgy, hogy a fanatikus hajthatatlanok kisebbségben vannak. A vita az izraeliek körében (Ez a megfelelő pillanat? Még meddig?) a demokráciában megszokott módon zajlik. A meglepetés az, hogy hasonló vita zajlik a palesztinok és támogatóik mikrofonjai előtt, olyannyira, hogy Mahmud Abbasz, a Palesztin Hatóság vezetője vette magának a bátorságot, hogy a gázai polgári lakosok szerencsétlenségének kezdeti felelősségét a Hamásznak tulajdonítsa, amely felmondta a tűzszünetet – vélekedik a filozófus.

A világközvélemény – a média, a diplomaták, az erkölcsi és politikai tekintélyek – reakciói sajnálatos késést mutatnak a közvetlenül érintettekhez képest. Glucksmann kiemeli azt a szót, amely most egy harmadik típusú hajthatatlanságot betonoz be, amely urbi et orbi „aránytalannak” minősíti Jeruzsálem akcióját. Időnként a riportok és kommentárok a „mészárlás” és a „totális háború” szavakat is használják, még jó, hogy nem alkalmazzák a genocídium – népírtás – szót, jegyzi meg a filozófus.

Az „aránytalan” kifejezés szótári értelme azt jelenti, hogy valami nem arányos, vagy azért, mert ilyen arány nincs, vagy mert az arányt megbontják, átlépik. Az eltúlzottnak minősített izraeli megtorlásokat e második értelemben ítélik el – ami mögött az a ki nem mondott szemlélet áll, hogy létezik az Izrael és a Hamász közötti konfliktusban egy normális állapot, amelyet a Tsahal, az izraeli hadsereg kizökkentett az egyensúlyból, mintha a konfliktus nem lenne, minden komoly konfliktushoz hasonlóan, kezdettől fogva aránytalan.

Mi lenne az a helyes arány, amelyet Izraelnek tiszteletben kellene tartania ahhoz, hogy elnyerje a közvélemény kegyét?  Mondjon le technológiai fölényéről és használjon pontatlan rakétákat, köveket, vagy folyamodjon öngyilkos merényletekhez, ember-bombákhoz és célozza meg a polgári lakosságot? Vagy jobb lenne, hogy Izrael bölcsen várja meg, amíg a Hamász Iránnak és Szíriának köszönhetően „kiegyenlíti” tűzerejét? Vagy a céljait válassza ki ellenfeléhez hasonlóan, és mivel a Hamász – eltérően a Palesztin Hatóságtól – elutasítja a zsidó állam elismerését és állampolgárainak megsemmisítéséről álmodik, talán Izrael ezt a radikalizmust utánozza és fogjon gigantikus etnikai tisztogatásba?

Minden konfliktus, akár lappangó, akár már kitört, természeténél fogva „aránytalan”. Ha az ellenfelek megegyeznének eszközeiket és céljaikat illetően, már nem lennének ellenfelek. A konfliktus azt jelenti, hogy a felek nem értenek egyet, tehát mindkét tábor érvényesíteni akarja azt, ami a számára előnyös és ki akarja használni ellenfele gyengeségeit. A Tsahal nem fosztja meg magát attól, ami számára „hasznos”, amikor technikai fölényét alkalmazza az ellenséges célpontokra mért csapásokban. A Hamász sem, amikor a gázai lakosságot emberi pajzsként használja, és elutasítja ellenfele erkölcsi aggályait és diplomáciai erőfeszítéseit.

A közel-keleti békét csak akkor lehet előmozdítani, ha megszabadulunk a hajthatatlanságtól, amely nemcsak a mindenre kész fanatikusokat kísérti meg, hanem a gyilkos konfliktusokat gondviselés-szerűen kiegyensúlyozó „arányosságról” fantáziáló angyali lelkeket is – hangsúlyozza Glucksmann. A Közel-Keleten nemcsak a játékszabályok betartatásáért folyik a harc, hanem azok megszabásáért is. Lehet vitatkozni egyik vagy másik katonai vagy diplomáciai lépésről, de nem szabad feltételezni, hogy a problémát a világ jó lelkiismeretének láthatatlan keze már eleve megoldhatja. Nem jelent aránytalanságot a túlélésre való törekvés – zárja írását a filozófus.

Pallywood Reloaded?

Karosszék blog

Térjünk csak vissza egy pillanatra a médiahadviselésre, ha szabad kérnem. A CNN kapta fel, más csatornák átvették Ashraf Mashharawi videofelvételét, aki saját bevallása szerint kisöccsének haláltusáját és temetését vette fel videokamerájával. A gyerek a család közlése szerint egy izraeli rakétatámadásban halt meg.

A világsajtó mellett a Dan Rather-féle csalás leleplezésében is nagy szerepet játszó bloggertársadalom is nagy figyelmet fordított a videofelvételre. Ennek eredményeként a CNN már levette a cikk mellől a szóban forgó videofelvételt, melyet itt, a Little Green Footballs weblapján még meg lehet tekinteni.

 

Érdemes is, hiszen több orvos és az életmentő elsősegélyt oktató néző is súlyos kifogásokkal kommentálta a filmben látható kórházi jelenetet. Melyet egy ismert orvos, Mads Gilbert végez egy fehér köpenyes segítővel. A számos nyilatkozatot adó Gilbert nehezen vádolható a terrorizmus elítélésének Gázában súlyosan csengő vádjával, sőt.

De nem is a doktor személye a lényeg, hanem a szívmasszázs és az ápolás körülményeinek furcsaságai. Gyengéd, alig-alig erősen végrehajtott masszírozás, valahol a gyomor környékén. Nincs lélegeztetés, ami szintén érdekes egy keringés nélküli testnél…

 

A falon lévő monitor nincs összekötve a fiúval, így érdekes kérdés, honnan jönnek a jelek.

A temetői jelenet is figyelemre méltó, hiszen több órával a halála után a felkar
bőrszíne ugyanolyan barna maradt.

Érdekes, hogy hivatalosan egy rakéta csapódott be a háztetőre. Nos, igencsak kicsike rakéta lehetett, hiszen alig-alig hagyott maga után repesznyomot. Nem borította fel a műanyag széket sem és még egy nyamvadt kicsike kis gödröt sem sikerült vájnia a tetőbe. Érdekes módon a robbanótöltet után nem maradt meg az a jellegzetes, körkörös repeszkép, amit egy lapos területre becsapódó rakéta robbanása után szokás látni.

Szintén izgalmas, hogy gyakorlatilag alig maradt repesz (ha jól láttam, három kisebb darab fém hevert egy maréknyi területen összesen) a tetőn a rakéta után. A pilóta nélküli gépek kis méretű levegő-föld rakétái kis méretű repesz-romboló töltettel dolgoznak. Nem tűnhet el a rakéta teljes egésze nyom nélkül…

Nem volt égésnyom sem, sem a tetőn, sem az „eltalált” falazóelemeken. Márpedig ahol robbanás volt, ott égés is volt.

Meglehetősen sok az üggyel kapcsolatos ellentmondás.

 

 

 

2009. január 7.

 

Tiltakozás egy hír miatt

 

Népszabadság

 

Az ORTT panaszbizottságához fordult hat magánember – többségükben a szellemi élet ismert személyiségei -, Balogh Judit, Gadó János, Iványi Gábor, Majsai Tamás, Pap Ágnes és Vajda Mihály a Kossuth rádió vasárnap délutáni hírműsorának egyik híre miatt.

A bemondó az Izrael gázai hadműveletét elítélő nemzetközi megmozdulásokról olvasott be információt.

A panaszosok kifogásolják, hogy a hírolvasó Izrael offenzíváját holokausztnak nevezte, és ezzel azt sugallta, hogy Gázában népirtás történik, holott ez csupán egy tiltakozó csoport véleménye. A műsorban a következő hangzott el: “Sydney-ben és Melbourne-ben több ezren követelték, hogy az ausztrál kormány ítélje el a támadást, és állítsa meg a gázai holokausztot.”

 

 

Gáza, kedden délben

Karosszék.blog

 

Csendesen emelkedik mind a palesztin, mind az izraeli halálos áldozatok száma – igaz, ez utóbbi jórészt saját hibából. Egy szerencsétlen harckocsi-lövéssel három halott és 20 (köztük 3 súlyos) sebesült maradt egy házban, Beit Hanun mellett.

Izraeli források szerint a behatolás alatt 130 Hamasz-harcossal végeztek, míg palesztin források szerint kedd reggel 18-an veszítették életüket, militánsok és civilek vegyesen

A városi hadviselés kiterjedésével várhatóan mindkét oldalon megnő az áldozatok száma, hiszen a helyi tudósítások szerint az Izraeli Hadsereg még több területre hatolt ma be. A híradások szerint ez elsősorban Gáza déli részét jelenti, Khan Younis környékét

Ehud Olmert közben ismét elutasította az EU-tól érkező menetrendszerinti, 48 órára szóló tűzszüneti ajánlatot. Ehelyett Nichoals Sarkozy, aki a jelek szerint (s habitusának megfelelően) egy személyben kívánja megoldani a közel-keleti helyzetet, megkapta az izraeli fél alapfeltételét: nincs több Hamasz-rakétázás és nincs több rakéta-utánpótlás. Ha ezt a nemzetközi közösség garantálni tudja ///Hahaha, mint Dél-Libanonban, ugyebár…//, akkor lehet szó tűzszünetről.

//Erről az elképzelésről egy külön post fog szólni a héten.//

Egyiptom pedig vonakodik beengedni az egyiptomi és külföldi orvosokat Gázába. Rafah kávézóiban így már több tucatnyi orvos és segélymunkás kávézik, ahelyett, hogy a háborús sebesülteket ápolná.

A határzár keményem működik, így a segélyszállítmányokat is át kell rakodni, illetve a palesztin mentőautók is csak a határátkelőig hozhatják a gázai sérülteket, innen már egyiptomi mentőautóban utaznak a kórházak felé.

A palesztin rakétatámadások sem szünetelnek, bár számuk jelentősen csökkent. Kedd délelőttig tíz rakétát indítottak a terroristák Izrael városai felé, egy könnyű sérültet „elérve”.

 

Hétfőn több mint 40 rakéta indult el, Ashkelon, Ashdod, Sderot, Kiryat Malakhi, Ofakim, Netivot és Be’er Sheva területére becsapódva.

 

Tony Blair közel-keleti különleges megbízott szerint elérhető a tűzszünet a felek között, amennyiben megakadályozhatóak lesznek a további Izrael elleni rakétatámadások, illetve a fegyverek Gázába csempészése. Ezt a roppant újszerű megállapítást a Radio 4-nek adott interjújában tette meg. Mikor megkérdezték, hogy valóban úgy gondolja-e, hogy a Hamasz kész megegyezni, Tony Blair azt válaszolta: nehéz megítélni, de reméli.Köszi, Tony, sokat segítettél.

 

 

Zsidó vezetők a terroristák célkeresztjében

 

MTI

 

Szakértők szerint zsidó származású brit politikusok és közéleti személyiségek kerülhetnek terroristák célkeresztjébe Izrael gázai hadműveletei miatt.

A The Sun – a legnagyobb brit tömeglap – szerdán olyan szakértői véleményeket idézett, amelyek szerint egy szélsőségesek által használt iszlám honlapon már készítik is a lehetséges célpontok listáját.

Közöttük van mások mellett David Miliband, a kelet-európai zsidó bevándorlók gyermekeként született fiatal brit külügyminiszter, Lord Levy, Tony Blair előző brit kormányfő egykori legfőbb politikai bizalmasa és közel-keleti megbízottja, Sir Alan Sugar nagyvállalkozó és televíziós személyiség, Amy Winehouse énekesnő és producere, Mark Ronson, valamint Anthony Julius sztárügyvéd, a néhai Diana hercegnő válóperes ügyvédje.

A honlapon feltűnt hozzászólások “vezető zsidók” nevének és címének közzétételét sürgetik. A lap által idézett egyik terrorelhárítási szakértő szerint az érintetteknek mindezt “nagyon komolyan kell venniük”.

A 300 ezres brit zsidóság védelmére alakult biztonsági tanácsadó szervezet, a Community Security Trust szintén azt javasolta a vezető pozícióban lévő brit zsidó személyiségeknek, hogy “figyeljenek oda” a potenciális fenyegetésekre.

A csoport december vége óta kéttucatnyi komolyabb antiszemita incidenst jegyzett fel, köztük egy kísérletet az egyik londoni zsinagóga felgyújtására.

Előző nap Ajman az-Zavahri, az al-Kaida terrorhálózat második számú vezetője üzenetben szólította fel a muzulmánokat, hogy támadjanak meg izraeli és nyugati célpontokat, “bármit, amit csak tudnak, bárhol” a világon.

 

 

Elfogadta Izrael a gázai tűzszünet alapelveit

Origó

 

Szerda este elfogadta a gázai tűzszüneti javaslat alapelveit Izrael. Délután egy időre már leálltak a harcok, miután Izrael közölte, hogy naponta három órán keresztül szünetelteti gázai hadműveleteit, hogy segélyszállítmányok érkezhessenek a palesztin lakossághoz. A Hamász azt ígérte, ők sem lőnek ki rakétákat Izraelre ebben az időszakban.

Izrael elfogadta a gázai tűzszünet alapelveit – írja a BBC -, ami elérhető közelségbe hozza a gázai konfliktus felfüggesztését. “A kihívás most az, hogy a részleteket összehangoljuk az alapelvekkel” – mondta Mark Regev izraeli szóvivő. Az izraeli hadsereg által 12 napja támadott Gázai övezetet ellenőrző Hamász radikális palesztin szervezet úgy fogalmazott: vannak “pozitív jelek, egyezség viszont még nincs”.

A helyzet azután javult, hogy Izrael szerdán bejelentette, minden nap hajlandó felfüggeszteni haműveleteit egy háromórás időszakra, hogy segítse a segélyszervezetek munkáját. A Hamász válaszul jelezte, hogy a fegyvernyugvás idején nem lövi rakétákkal Izraelt.

Az első fegyvernyugvás szerdán délelőtt 11-től délután 2 óráig tartott. A BBC szerint ezalatt a gázaiak ellepték az utcákat, hogy élelmiszert szerezzenek és meglátogassák kórházban lévő rokonaikat.

Előrelépés, de nem biztos, hogy elég

A tűzszüneti egyezmény egyiptomi-francia javaslat, amelyet az ENSZ és az EU is támogat. A javaslat kevés részlete ismert, a BBC szerint azonban arra koncentrál, hogy a palesztinok számolják fel a Gázába irányuló fegyvercsempészetet, Izrael pedig mérsékelje az övezet ellen 18 hónapja bevezetett blokádot. A megállapodás egyik érdekessége, hogy az arról szóló francia elnöki közlemény Izrael mellett nem a Hamászt, hanem a palesztin hatóságot említi szerződő félként.

A BBC szerint ugyan előrelépés a háromórás fegyvernyugvás és a teljes tűzszünet alapelveinek lefektetése, ez azonban még nem jelenti azt, hogy közel a megoldás. A BBC meg nem nevezett izraeli diplomatákra hivatkozva azt írja, hogy Izrael nem tudja, mennyi időt vesz majd igénybe a diplomáciai munka.

Az előrelépéssel nem mindenki elégedett. Christopher Gunness, az ENSZ Gázában dolgozó segélyszervezete, az Unwra szóvivője azt mondta: “Amikor 750 000 embert próbálsz meg etetni minden nap Gázában, akkor folyamatos tűzszünetre van szükséged. Nem tudod elvégezni a munkát egy háromórás időszakban”.

Pusztítás előzte meg az enyhülést

Izrael december 27-én indított támadást a Gázai övezet ellen, hogy véget vessen az izraeli települések ellen intézett rakétatámadásoknak. Izraelt több segélyszervezet bírálta, mert a Gázában élő 1,5 millió palesztin nem tudja elhagyni a blokád alatt álló övezetet. Az izraeli támadások következtében az életkörülmények gyakorlatilag ellehetetlenültek Gázában, alig jut élelem, víz és gyógyszer a területen élőkhöz, akadozik az energiaellátás.

Izrael a konfliktus egyik legvéresebb napja után döntött úgy, hogy enyhíti a Gázai övezetre nehezedő nyomást. Kedden 130 ember vesztette életét Gázában az izraeli légitámadásokban és az összecsapások során. A konfliktus kezdete óta több mint 600 palesztin halt meg, akik közül 195 gyerek – állítják palesztin egészségügyi források. Izrael négy katonáját veszítette el a hadműveletekben, négy izraelivel pedig a Gázai övezetből kilőtt több száz rakéta végzett.

Mivel Izrael nem enged külföldi újságírókat az övezetbe, ezért az áldozatok számát és a Gázában uralkodó helyzete független források nem tudták eddig megerősíteni. A BBC szerint Izrael annak ellenére akadályozza az újságírók munkáját, hogy egy legfelsőbb bírósági határozat szerint bizonyos számú riportert be kéne engednie a területre.

 

 

Izrael: Matthäus játékosait bármikor kiküldhetik a frontra

 

Nemzeti Sport

Lothar Matthäus, az izraeli Netanya vezetőedzője hét labdarúgóját is elveszítheti, akiket bármikor behívhatnak katonának a gázai konfliktus miatt. A korábbi német válogatott futballista csapatából heten az edzések és mérkőzések mellett teljesítik sorkatonai szolgálatukat.

„Ezeket a játékosaimat bármikor kiküldhetik a frontra, teljesen érthető, hogy ebben a helyzetben nem tudnak kizárólag a futballra koncentrálni” – mondta Matthäus.

„Az is előfordult, hogy néhány játékosom katonai kötelezettségei miatt nem tudott velünk edzeni, ezt el kellett fogadnom, igyekeztem rugalmasan kezelni a helyzetet” – tette hozzá a szakember.

A magyar válogatott volt szövetségi kapitánya hozzátette: biztonságban érzi magát Izraelben.

„Nem kellemes a helyzet az országban, de messze nem olyan rossz, mint azt a külföldi tudósítások alapján sokan gondolnák. A háború a gázai övezetben zajlik, természetesen mindenkit foglalkoztatnak az események, de az nem igaz, hogy az egész ország pánikban van, pedig több tudósítás is ezt sugallja” – fogalmazott Matthäus

Az izraeli szövetség úgy döntött, hogy egyetlen mérkőzést sem rendeznek meg a hétvégi bajnoki fordulóban.
A szóvivő azt mondta: nem lenne helyes futballozni, amikor az ország déli részén élőkre rakéták zúdulnak. Hasonló okból már a múlt hétvégi forduló is elmaradt. 

 

 

 2009. január 6. 

 

“Libanon nem kíván belekeveredni a konfliktusba”

MTI

 

Sem a libanoni kormány, sem a Hezbollah nem akar újabb konfliktusba bonyolódni Izraellel.

“Libanon nem kíván belekeveredni a (gázai övezeti) konfliktusba (…) és a Hezbollah sem adta jelét, hogy megkockáztatná belevinni az országot ebbe a háborúba” – fogalmazott Tárik Mitri, libanoni miniszter a Gázai övezetet irányító palesztin szervezetre, a Hamászt támogató libanoni síita csoportra célozva.
Az országnak semmilyen érdeke nem fűződik ahhoz, hogy újabb háborút vívjon délen – mondta. Figyelmeztetett azonban arra is, hogy a konfliktus elhúzódása megváltoztathatja a Hezbollah álláspontját.
 
“Minél tovább késlekedik a nemzetközi közösség, annál nagyobbra nő a harag, annál inkább radikalizálódnak a gondolatok, ez pedig az erőszak malmára hajtja a vizet” – vélekedett a miniszter. Izraeli vezetők a napokban jelezték, hogy nem akarnak újabb frontot nyitni északon, de felkészültek minden eshetőségre.

 

 

Gázai aránytalanságok

Metazin

 

Bár a világ vezető politikusai és diplomatái általában a Hamászt teszik felelőssé a gázai háborúért, többnyire mégis aránytalannak tartják az izraeli választ. Az izraeli kommentátor szerint tévednek.

„A nemzetközi diplomácia és a média egyelőre aránylag megértően viszonyul a gázai övezetben indított izraeli katonai akcióhoz. Sokan azonban hajlamosak azt állítani, hogy Izrael aránytalan erőt alkalmazott a Hamásszal szemben” – írja Dore Gold külpolitikai szakértő, Izrael korábbi ENSZ-nagykövete a Jerusalem Postban.

A nyugati világ vezetőinek egy része valóban Izrael oldalára állt. Angela Merkel német kancellár kijelentette, hogy kizárólag a Hamász a felelős a történtekért. Az amerikai kormány hasonló szellemben foglalt állást. Barack Obama megfogadta, hogy január közepi hivatalba lépéséig semmilyen politikai kérdésben nem nyilatkozik, de a kampány során tett kijelentéseiből arra lehet következtetni, hogy ő is támogatja Izraelt. Júliusban például azt mondta, hogy „ha valaki rakétákkal lőné a házat, ahol a két lányom alszik, én is mindent elkövetnék, hogy megállítsam, és elvárnám, hogy Izrael is ezt tegye”.

Eleinte még Mahmúd Abbász, a Fatah vezetője, a Palesztin Nemzeti Hatóság elnöke is a Hamászt okolta a történtekért. Abbász elmondta: „Kapcsolatba léptünk a Hamász vezetőivel, és könyörögtünk nekik, hogy hosszabbítsák meg a tűzszünetet.” A szárazföldi csapatok megindulása után azonban már „brutális agressziónak” minősítette az izraeli támadást.

De már rögtön a hadművelet megindításakor is sokan tiltakoztak az emberi jogok nevében. Nicolas Sarkozy elítélte az „aránytalan ellencsapást”. A brit kormány szintén a polgári áldozatokat követelő rakétatámadások azonnali beszüntetését sürgette. Recep Tayyip Erdogan török miniszterelnök és több ázsiai politikus is emberiség elleni bűncselekménynek nevezte az izraeli rakétatámadást.

Az ENSZ vezetői is azonnal szót emeltek az izraeli támadás ellen. Navi Pillay, az ENSZ emberjogi főbiztosa aránytalannak nevezte az izraeli katonai csapást. Az Izrael-ellenes kijelentései miatt az országból december közepén kiutasított Peter Falk, az ENSZ emberjogi különmegbízottja egyenesen emberiség elleni bűncselekménynek, háborús bűnnek nevezte az izraeli akciót. Miguel D’Escoto Brockman, az ENSZ-közgyűlés soros, nicaraguai elnöke szerint az izraeli támadás „egy erős állam által elkövetett önkényes agresszió”. Ban Ki-moon ENSZ-főtitkár is elítélte az „aránytalan erő alkalmazását”, a polgári áldozatokra hivatkozva az akció azonnali leállítását követelte, és egyúttal felszólította Izraelt az emberi jogok tiszteletben tartására. Homeini ajatollah, Irán vallási vezetője és az iráni külügyminiszter pedig javasolta, hogy „az emberiség elleni népirtás” ügyét vigyék nemzetközi bíróság elé.

Gold szerint azonban szó sincs aránytalanságról. A külpolitikai szakértő emlékeztet rá, hogy 2001 óta a Hamász és egyéb szélsőséges szervezetek 4000 rakétát és több ezer aknát lőttek ki izraeli célpontokra. A gázai övezetből érkező rakétatámadások száma a 2005-ös izraeli kivonulás óta 500 százalékkal, évi közel 1000-re nőtt. A december végén a Hamász által egyoldalúan felmondott informális tűzszünet ideje alatt 215 bombatámadás érte Izraelt.

Tavasszal a Hamász olyan rakétákat kapott Irántól, amelyekkel a határtól több mint 20 kilométerre fekvő településeket is elérte, így összesen már félmillió izraeli állampolgárt fenyegethetett. December 21-én pedig az izraeli titkosszolgálat tudomására jutott, hogy még nagyobb hatótávolságú rakétákat szerzett be. Ezeket december 28-án már be is vetette.

Nemzetközi jogi szempontból elsősorban az számít az ellencsapás arányosságának megítélésekor, hogy milyen célokat szolgál a támadás. Az, hogy Izrael korszerűbb és pusztítóbb fegyvereket vet be, még nem jelenti, hogy aránytalan erőt alkalmazna – feltéve, hogy a katonai akció valós fenyegetés ellen irányul, céljai korlátozottak, nem civilek a célpontok, és nem is aránytalanul sok a polgári áldozat.

Robert J. Lieber, a Georgetown Egyetem nemzetközi kapcsolatok tanszékének professzora szerint is a halottak 80 százaléka Hamász-tag. Számításba véve, hogy a Hamász szándékosan sűrűn lakott területeken építette ki főhadiszállásait, ez az arány arról tanúskodik, hogy Izrael mindent elkövet a polgári áldozatok számának minimalizálása érdekében, miközben a Hamász szándékosan polgári célpontokat vett célba rakétáival – véli Lieber.

„Izrael kritikusai valószínűleg a kiegyensúlyozottság érdekében hangsúlyozzák mindkét fél felelősségét – írja Gold. – De jobban tennék, ha az efféle mondvacsinált megközelítés helyett inkább világosan megkülönböztetnék az agresszort – a Hamászt – és az agresszorral szembeszálló felet – Izraelt.”

 

 

Heves összecsapások törtek ki Gáza városában

 

MTI

 

Heves összecsapásokra került sor hétfő este Gáza városában az izraeli hadsereg katonái és a Hamász palesztin mozgalom fegyveresei között; a szárazföldi offenzíva szombati kezdete óta ez volt az első közvetlen összecsapásuk.

Szemtanúk szerint a palesztin harcosok a város keleti részén fekvő Sudzsáíja és Zejtún negyedekben szálltak szembe az izraeli katonákkal, és több robbanás is hallatszott. Egy izraeli katonai forrás is megerősítette, hogy a hadsereg ádáz harcot folytat a szóban forgó körzetben. A palesztin szemtanúk arról számoltak be, hogy nem csak a Hamász mozgalom, hanem az Iszlám Dzsihád emberei is felvették a harcot.

Az izraeli hadsereg tüzérséggel lövi a két lakónegyedben lévő palesztin állásokat, és harci helikopterek is támadják őket a levegőből. A légicsapások most a leghevesebbek szombat óta – jelentette a francia hírügynökség helyszínen tartózkodó tudósítója.

A Hamász hét izraeli katona megsebesítéséről adott hírt, amelyet a másik oldal nem erősített meg. “Az ellenállás csapdát állított az izraeli erőknek… Jó sok robbanóanyagot rejtettünk el az útjukban” – mondta a Hamász egyik tagja. A harcban páncéltörő rakétákat is bevetettek. A Dzsihád egy emberének az elvesztését jelentette.

 

 

Bulvárháború

 

R. Székely Julianna / Vasárnapi Hírek

 

Azt a címet adta tudósításának egy internetes újság, hogy „Három, utcán játszó gyereket bombázott le Izrael”.

Szép cím, ügyes cím. Az is rákattint, akit amúgy nem nagyon érdekelne a zsidó állam meg a szélsőséges palesztin Hamász sokadik összecsapása, még ha ez a mostani háborúskodás a legdurvább is az utóbbi évek közel-keleti konfliktusai között. Maguknak a gyerekeknek a szerepeltetése is biztos siker, akár a filmekben, arról nem beszélve, hogy a gyerekeket nem szimpla sétálás, futás, közlekedés közben érte a halál, hanem kiváltságosan angyali, szent elfoglaltságuk, a játék közben, mely körülmény minden normális embert megindít.

De ez nem minden. A három játszadozó gyermekkel nem pusztán egy izraeli bomba, esetleg az izraeli hadsereg végzett, hanem maga Izrael. Egy ország, en bloc, beleértve a saját gyermekeit, asszonyait és aggastyánjait is, egy nemzet, amely eleve gyermekek vérét szereti ontani.

Hogy nem ez állt a címben? Nem. Egy rövid, frappáns címben nem lehet bonyolult, mély tartalmakat kibontani, rá kell hagyni az olvasóra, hadd bontsa ki maga. Elég a hívószavakat megadni. Más kérdés, hogy a címtől fölhergelt olvasó, a cikkre ráklikkelve, végül nem azt kapja, amire fölhergelte magát. Kénytelen beérni egy nem túl mélyre ásó, ám tárgyilagos tudósítással, melyből, többek között, kiderül egy s más a szembenálló felek indítékairól, céljairól, vagy, hogy a csütörtökön este bombázott Dzsabalíja mecset sem pusztán vallási központ volt, hanem a Hamász milicista irányítóinak találkozóhelye is, ahol rakétákat s egyéb fegyvereket tároltak.

Azt már egy másik internetes orgánum cikkéből tudhatjuk meg, hogy az izraeli hadsereg most telefonon, vagy hanggránátok kilövésével figyelmeztet előzetesen, hol készül a Hamász vezetőire, katonai központjaira lecsapni. Így próbálja csökkenteni a civil áldozatok számát, ami egy sűrűn lakott térségben elég nehéz, különösen, ha a Hamász-vezetőknek rég bevált taktikája, hogy lakásaikat, búvóhelyeiket iskolák, óvodák közelébe építik. Ez utóbbi cikknek egyébként az volt a címe, hogy „Utcán játszó gyerekeket pusztított el a bomba a Gázai övezetben”, ami, lássuk be, visszafogottabb az előbb említettnél, bár lehet, hogy csak ügyetlenebbül hajtott rá: klikkelj! Klikkelj ide és olvass, vagy egye fene, ne olvass, elég, ha növeled újságunk látogatottsági indexét, a statisztikát, melyre oly érzékeny a szeretve tisztelt, félve imádott, nagyságos és kegyelmes pénzes hirdető.

Tegyük hozzá: a két internetes orgánum egyike sem bulvár. Fő csapásirányuk az objektív, tisztes tájékoztatás. A műfaj, amiből ma nem lehet megélni. Amihez muszáj hozzácsapni egy-egy kávéskanálnyi szennyet, magánéleti testváladékot, közéleti ganét, háborús aljaskodást. Ha mást nem, címeket legalább, melyekbe nem lehet belekötni, minden szavuk oly földhözragadtan igaz, hogy csak együtt képesek hazudni, előítéleteket gerjeszteni.

Milyen nyomorúságosan ismerős! Még a Magyar Hírlapnál (az egykori, valódi újságnál) dolgoztam egy korábbi közel-keleti háború idején, mikor egy külsős médiaszakértő elemezte a lapban a palesztin propagandagépezetet. Benne a tévékamerák és fotóriporterek előtt végighurcolt halott gyermekeket is, akiknek látványát sosem ellensúlyozták a megölt, felrobbantott izraeli gyerekek képei, mert „az ottani kultúrának nem része, hogy közszemlére tegye áldozatait”. Ez nem vallási szertartás – írta a szerző –, hanem a világ közvéleményének érzelmi befolyásolása, a tények elfedése és bulvárosítása.

A lap – az objektív és tisztességes lap – ugyanaznapi számának címlapjára felkavaró fotó került. Egy megölt, s a tömegben körbehordozott palesztin kisgyerek képe. Azon a héten a második ilyen címlapfotó. – Mit csináljunk? – vonták vállukat a fotós, tördelő- és szerkesztő kollégák. – Nincs másfajta kép semelyik hírügynökségnél. És nekünk is meg kell élni.

 

 

Milyen legyen Amerika új közel-keleti stratégiája?

 

Forrás: Globusz.net

 

„Obamának közvetlenül tárgyalnia kell Teheránnal”

Richard N. Haass külpolitikai szakíró és Martin Indyk Közel-Kelet-szakértő a Foreign Affairsben az új amerikai elnök közel-keleti politikáját elemzi és annak főbb irányait igyekszik kijelölni.

A szerzők szerint Barack Obama az elnöki szék elfoglalása után azonnal megannyi sürgető kihívással fog szembesülni a térségben: az enyhülő, de változatlanul jelenlévő iraki erőszakkal, a nukleáris ambíciókat dédelgető Iránnal, az akadozó palesztin-izraeli békefolyamattal, a gyengekezű libanoni kormánnyal, a palesztin területeken megerősödő iszlámista csoportokkal. Az új elnök rá fog jönni, hogy az idő ellene dolgozik.

Az elmúlt hat évben az amerikai Közel-Kelet-politikát Irak határozta meg. Ez azonban nem tartható fenn tovább. Az új kormánynak csökkentenie kell az Irakban állomásozó amerikai csapatok létszámát, korlátoznia harci feladataikat, a felelősséget egyre inkább az iraki erőkre kell átterhelni. Mindezt pedig óvatosan és fokozatosan, hogy a jelenlegi pozitív folyamatok ne kerüljenek veszélybe. A figyelmet egyre inkább Iránra kell összpontosítani, ahol a nukleáris program feltartóztathatatlanul halad előre. Obamának közvetlenül kell tárgyalnia Teheránnal, közben pedig széles körű nemzetközi támogatást kell maga mögé állítani az iráni atomprogrammal szemben. A katonai megelőző csapás akár az Egyesült Államok, akár Izrael részéről nem kecsegtet sikerrel, a kockázatokat ellenben növeli. Ha nincs más hátra, meg kell vizsgálni, miként lehet együtt élni az iráni bombával. Az Egyesült Államok segítheti Izraelt rakétaelhárító rendszereinek fejlesztésében.

Az új elnöknek mindent meg kell tennie annak érdekében, hogy Izrael és arab szomszédjai, mindenekelőtt Szíria, békét kössenek. Ezáltal csökkenne Irán regionális befolyása, valamint a Hamásznak és a Hezbollahnak nyújtott támogatás, stabilizálódna a törékeny libanoni belpolitikai helyzet. A palesztin-izraeli fronton minden kormányzati erőfeszítésre szükség lesz a két-állami megoldás megszületéséhez. Ehhez az előfeltételeket meg kell teremteni. A siker érdekében az Egyesült Államok nemzetbiztonsági politikáját módosítani kell, szükség lesz a regionális szövetségesek, valamint Kína, Európa és Oroszország támogatására. A Közel-Keletet nem lehet magára hagyni, mert a terrorizmus, a nukleáris proliferáció és az energiabiztonság globális jelentőségű ügyei ezt nem teszik lehetővé.

Az Egyesült Államok az utóbbi években sokat veszített a presztízséből a térségben, ami annak köszönhető, hogy háborút indított Irakban, nem tudott áttörést elérni a palesztin-izraeli viszonyban és képtelen volt sikereket felmutatni az autoriter rezsimek demokratizálása terén. A pénzügyi válság még inkább megkérdőjelezi, hogy képes-e ígéreteit betartani. Ettől függetlenül a legtöbb közel-keleti állam még mindig úgy tekint az Egyesült Államokra, mint biztonságuk legfőbb garanciájára, az egyetlen hatalomra, mely képes segíteni nekik a céljaik elérésében.

A multilaterális összefogás mellett az Obama-kormánynak meg kell erősítenie a helyi kormányok részvételi képességét a terrorizmus elleni küzdelemben, legfőképpen pedig az elnöknek világossá kell tennie a muzulmán világ számára, hogy az Egyesült Államok nem az iszlám, hanem csupán néhány, az iszlám alapelveit meghamisító szélsőséges csoport ellen harcol. Bush ragaszkodása a választásokhoz lehetővé tette iszlámista pártok és milíciáik számára, hogy részt vegyenek a politikai életben Libanonban, Irakban és a palesztin területeken. Amikor pedig bojkottálták a választásokon győzedelmeskedő Hamász kormányát, az arab-muzulmán közvéleményben elterjedt az a nézet, hogy az Egyesült Államok kettős mércével mér. Az is csökkentette a demokratizálás híveinek táborát, hogy Bush nyíltan visszavonta azt a kérését, hogy Egyiptom és Szaúd-Arábia tegye szabadabbá a politikai életét. Obamának sokkal ügyesebben kell egyensúlyoznia az amerikai érdekek és az amerikai értékek között. A megoldást nem a korai választások jelentik, főleg akkor nem, ha a meglévő pártoknak fegyveres milíciáik is vannak. Fokozatosságra, a civil társadalom kiépítésére, a demokratikus értékek erősítésére, a bírói függetlenség szélesítésére, a sajtó- és gyülekezési szabadság növelésére, a nők jogainak kiterjesztésére, a kormányzati tevékenység átláthatóságára kell törekedni. Különösen nagy hangsúlyt kell fektetni a fiatal nemzedékek támogatására, hogy ne kerüljenek vallási szélsőségesek hatása alá.

Az amerikai gazdaság olajfüggősége miatt az Egyesült Államok mindig kiemelt figyelmet fordított a Közel-Keletre. A magas olajárak miatt remélhető volt, hogy az amerikaiak változtatnak pazarló szokásaikon, de a mostani drámai árcsökkenés mellett is Obamának nagy hangsúlyt kell fektetnie az olajfüggőség csökkentésére, alternatív energiaforrások feltárására, mert ezáltal az olyan országok, mint Irán, Venezuela vagy Oroszország bevételeit és cselekvési szabadságát csökkenheti. Az olajfogyasztás csökkentése megváltoztathatja a Közel-Kelet stratégiai környezetét, vagyis az energiapolitika egyben külpolitika.

Irakban számos pozitív irányú folyamat zajlik, a helyzet azonban továbbra is törékeny. A figyelmet tehát fenn kell tartani, de ezzel együtt legkésőbb 2010 közepére legalább a felére kell csökkenteni az Irakban szolgáló amerikai katonák számát. Közben erősíteni kell az iraki közösségek közötti megbékítést és igazságosan kell elosztani az olajjövedelmeket. Ha ez megvalósul, Irak szunnita arab szomszédjai együtt fognak működni a síita vezetésű iraki kormánnyal.

Ezzel egy időben Iránra fokozott figyelmet kell fordítani. A térség arab országai tartanak a perzsa Irán hatalmi törekvéseitől és többen is a saját síita kisebbségeiktől. Támaszkodni kell rájuk, ezzel az Egyesült Államok szerepe, befolyása pozitívan érvényesülne. Egy-két éven belül Iránnak lesz annyi plutóniuma, amennyi elég legalább egy bomba megépítéséhez. Ez mindenkit a biztonsági megfontolások átértékelésére késztet. Ha Izrael megelőző csapást mérne Iránra, Teherán háborút robbantana ki Libanonban, lezárná a Hormuzi-szorost és megtámadná az amerikai erőket Irakban és Afganisztánban. Az olajárak az egekbe emelkednének. Az iráni erőfeszítések hasonló lépésekre sarkallhatják Törökországot, Szaúd-Arábiát és Egyiptomot, a bomba pedig terroristák kezébe is kerülhet. Obamának tehát a vezető hatalmakkal egyetértésre kell jutnia abban, hogyan akadályozzák meg Iránt atombomba gyártásában. Számos eszköz áll rendelkezésre Oroszország támogatásának megszerzéséhez is. Moszkva megnyerése megkönnyítené Peking bevonását is, hiszen egy esetleges válságot az erősen olajfüggő kínai gazdaság súlyosan megsínylene.

Obamának azonban közvetlenül is tárgyalnia kell Teheránnal, mert minden más módszer előnytelenebb. A katonai csapás megtorló lépést váltana ki, a rezsim megdöntésére nincs esély. Ha az őszinte párbeszéd nem hoz eredményt, a nemzetközi közösség könnyebben támogat más típusú lépéseket. Úgy kell cselekedni, hogy Iránban a nemzeti érdekek, ne pedig az iszlám forradalmi érdekek kerüljenek előtérbe, előbbi ugyanis kedvezőbb az USA számára. Irán bevonása egy új regionális rendbe jótékony hatást gyakorolna a térség stabilitására. Eközben persze folyamatosan konzultálni kell az Amerika-barát arab országokkal, a lépéseket velük egyeztetve kell megtenni. Izraelnek sem érdeke a katonai konfrontáció, hiszen ezáltal füstbe mennének az arab országokkal kötendő béke reményei. Az új elnöknek meg kell győznie Izraelt, hogy addig ne folyamodjon erőszakhoz, amíg az amerikai diplomáciai erőfeszítések ki nem merülnek. Mind az arab szövetségeseknek, mind a zsidó államnak megfelelő védelmi garanciákat kell nyújtani Irán ellen megakadályozandó a térségben kialakuló fegyverkezési versenyt.

Az első lépés a multilaterális tárgyalás lenne Észak-Korea mintájára. Másodszor Washingtonnak vissza kell vonnia a tárgyalások előfeltételéül szabott követelését, hogy Irán állítsa le a dúsítási programját. Ha ezt Irán a tárgyalások alatt megteszi, a szankciókat enyhíteni vagy akár feloldani is lehet. Ha nem, a szankciók szigoríthatók. Harmadszor Obamának tárgyalnia kellene arról, Iránnak mint az atomsorompó-szerződés aláírójának „joga” van-e dúsítani. Ezt a jogot ideje lenne elismerni cserébe ama garanciáért, hogy Teherán nem gyárt atombombát. Végül pedig párhuzamosan átlátható bilaterális tárgyalásokat kellene folytatni külön-külön az iráni-amerikai kapcsolatok rendezéséről, a Hamász és a Hezbollah Irán általi támogatásáról, a palesztin-izraeli békefolyamat Teherán általi ellenzéséről és a síita állam iraki szerepéről. A katonai csapás lehetőségét mindvégig talonban kellene tartani, hogy Teherán ne húzhassa az időt a nukleáris küszöb átlépéséig.

Egy esetleges arab-izraeli békekezdeményezés egyszersmind felkeltené Irán figyelmét. A siker, különösen Szíria esetében, megértetné Teheránnal, hogy nem válhat a térség legfőbb hatalmává, ráadásul az olajárak is mérséklődnének. Irán libanoni és palesztinai befolyásának kulcsa Szíria: az Izraellel kötött béke automatikusan meggyengítené a Hamásznak és a Hezbollahnak nyújtott iráni támogatást. A békekötés előfeltétele a Golán-fennsík visszaadása Damaszkusznak, amire – úgy tűnik – a zsidó állam hajlandó lenne. A Szíriával kötendő béke Irán növekvő fenyegetése miatt most még inkább érdeke Tel-Avivnak. A folyamatban fel kell használni a NATO-tag Törökország segítségét is. A siker érdekében Obamának fel kell ajánlania a kapcsolatok normalizálását Damaszkusznak.

A legnehezebb feladat azonban a palesztin-izraeli béke-megállapodás tető alá hozása. Irán szerepe itt sem elhanyagolható, hisz radikális fellépésre tüzeli a palesztinokat. Az annapolisi tárgyalások jó kiindulópontot jelentettek. Obamának el kell érnie, hogy a tárgyalások a legérzékenyebb témákban is lezáruljanak, ezekben indítványokat kell tenni. A palesztinoknak a terrorizmussal való szembeszállását ugyanúgy jutalmazni kell, mint az izraelieknek a telepek felszámolását. A cél a kvartett (EU, ENSZ, USA, Oroszország) által javasolt két állam létrehozása. Gazdasági segítséget kell nyújtani a Nyugati Partnak, fel kell lendíteni a gazdaságot. Végül pedig mindvégig támaszkodni kell az arab országokra, az Arab Ligára a folyamat során. Obamának el kell döntenie, mit kezd a demokratikus úton hatalomra került Hamásszal, mely birtokában tartja a Gázai övezetet. Világossá tehetné, hogy a gázai helyzetért egyedül a Hamászt terheli a felelősség, ugyanakkor támogathatná az Egyiptom által szorgalmazott fegyverszüneti megállapodásokat. A szervezettel akkor lehetne felvenni a kapcsolatot, ha a fegyverszünetet hosszú időn keresztül betartja. Harcok kirobbanása esetén viszont Washingtonnak arab nemzetközi békefenntartó erők térségbe küldését kellene javasolnia.

A siker érdekében Obamának közel-keleti különmegbízottat kellene kineveznie. A javaslatokat mindenesetre gyorsan meg kell tenni, mert az idő az új adminisztráció ellen dolgozik.

 

 

Kiberháború a Közel-Keleten

 

Buhera Blog

A Wired beszámolója szerint az IDF (Israel Defense Forces) – Izraeli védelmi erők vasárnap behatoltak az Al-Aqsa TV-csatorna informatikai rendszerébe, ahonnan propagandaanyagot sugároztak a lakosságnak.

A Hamászhoz kötehető csatornán – amely korábban többek között Farfour, az antiszemita Mikiegér szerepeltetésével szerzett magának nevet – a behatolók egy a Hamász vezetőinek lelövését mutató animációt, majd a “Fogytán az idő” szöveget jelenítették meg. Korábban egy csörgő telefon képe szakította meg az adást, melyet nem vettek fel, majd egy “A Hamász vezetői bujkálnak és magatokra hagynak a frontvonalon” szövegű üzenet hangzott el.

A másik oldalról a Hamász még októberben tűzött ki 2000$-nak megfelelő jutalmat azoknak a hackereknek akik sikeresen kompromittálják valamely prominens izraeli szervezet informatikai rendszerét. A felhívás (vagy inkább a fegyveres akciók) eredményeként december végén alig 48 óra leforgása alatt több mint 300 izraeli weboldalt “deface-eltek” (valószínűleg valójában néhány névszerver feltöréséről volt szó, így a valódi gépek helyett a támadók szerverére lett irányítva a hivatkozott weboldalak forgalma).

Mint tudjuk, az információ hatalom, a háborús propaganda pedig már a kezdetektől eszköze a fegyveres konfliktusoknak. A fenti események ismét jelét adják annak, hogy a virtuális térben folytatott hadviselés egyre inkább a modern harcászat részévé válik.

Sajnos tartok tőle, hogy a sok önjelölt történész itt is neki kezdene a sárdobálásnak ha tehetné, ez viszont nem egy politikai blog, szóval a kommenteket letiltom. Ha valakinek mondanivalója van, az megteheti privát üzenet formájában.

 

 

“Mielőtt könnyelműen ítéletet hoznánk…”

 

Novák Attila / Népszava

A gázai vérszivattyú

A Gázai övezetre zúduló izraeli légicsapások ismét a figyelem középpontjába állították ezt a körülbelül 360 négyzetkilométernyi és közel másfél milliós arab lakossággal rendelkező, kicsiny kis területet, amely méretével ellentétben már annyiszor foglalja le ismét a világ érdeklődését.

A konkrét történéseket mindannyian ismerjük, a Hamász által uralt területről a 2008 nyarán megkötött tűzszünet befejezése óta folyamatosan rakétázták Izraelt, mire válaszul a zsidó állam hadserege légicsapások tömegével pusztítja a Hamász épületeit, infrastruktúráját. A halottak jó része a Hamász milicistáiból került ki, ugyanakkor a terület kicsiny mivolta és a Hamásznak a helyi civil világba való integráltsága miatt rengeteg polgári lakos is áldozatul esett a támadásoknak. A Hamász rakétái ugyanakkor egyre mélyebben hatolnak be Izrael területére, már Ber Seva környékét is elérték ezek a rakéták, úgyhogy nem csak Szdérot városa és a Gáza környéki kibbucok, de egyre nagyobb területek kerültek a fundamentalista terror célkeresztjébe. Ez utólag is érthetővé teszi az izraeli támadást, mintha tesztelni szerették volna ellenfelük (és ellenségük) haderejét.

Ami történt, az egyébként több szempontból és többszörösen is tragikus. A világot sokkolják az utcán heverő halottak képei, az F–16-os vadászgépek és a kis rakéták látványa közötti mérhetetlen különbség, melyet a két fél eltérő haditechnikája, egyenlőtlen gazdasága és társadalmi helyzete is erősít.

Mielőtt azonban könnyelműen ítéletet hoznánk, pár tényt fel kell idéznünk.

Először is, a több évtizedig tartó izraeli megszállás után, minimum 1994, de 2005 után, amikor Ariel Saron, akkori izraeli miniszterelnök kivonult Gázából és felszámolta a tényleg botrányos gázai zsidó telepeket, a gázai palesztinok előtt ott állt az önépítkezés lehetősége. Erre akkor is megvolt minden esély, ha tudjuk, Izrael úgy vonult ki Gázából, hogy továbbra is ellenőrzése alatt tartja Gáza légikikötőit, szárazföldi és vízi határait. Mivel Izrael kivonulása unilaterális jellegű volt, a zsidó állam ezen lépése teljesen érthető. A gázai lakosság a bizalmát a Hamász iszlám fundamentalista szervezetbe vetette, amely a maga puritán szigorával, korrupcióellenes imázsával éles ellentétét alkotja a világias-nacionalista Fatah nyugatias és korrupt szervezetének. Ha a Hamászról beszélünk, le kell szögeznünk, hogy nem úgy működik, mint egy nyugati parlamenti párt, hanem egyike a Közel-Keleten elterjedt, az élet teljes spektrumát átölelő vallási-közösségi mozgalmaknak, amelyek élén nem pártelnök, hanem spirituális vezető áll. Ezek az iszlámista szervezetek (a Hamász az egyiptomi Iszlám Testvériség mozgalom mintájára jött létre) a Koránt tartják a politikai élet magyarázó elvének is, ezen- felül mecseteket, iskolákat, bölcsődéket, kórházakat (és sok más egyebet) tartanak fenn. Legitimációjuk nem a választások eredményéből származtatható, hanem spirituális beágyazottságukból és abból, hogy szoros és közvetlen, mondhatni népjóléti kapcsolatot tartanak fenn a többnyire szegény és analfabéta lakossággal. Ez a tendencia általában megfigyelhető az arab országokban, ahol a nyugatias-világias katonai diktatúrák ellen népi és elnyomó, de öntevékeny és civil iszlám fundamentalista mozgalmak szerveződnek meg, akik szabad választásokon nyerni szoktak (lásd az 1992-es algériai választásokon az Iszlám Üdvfront sikerét, majd megpuccsolását). Ezek a vonások azzal magyarázhatóak, hogy a liberális demokrácia exportként jelenik meg, ellentétben áll a törzsi és az iszlám hagyományokkal, így képviselőik kvázi idegenként hatnak ebben a szekularizáción alig átment világban.

A Hamász tehát megnyerte a gázai választásokat, és a Fatahhal való konfliktusa, annak visszavonulása óta, 2008-ban már stabilan uralta az életet. A Hamász – a Fatahhal ellentétben – nem ismeri el Izrael létét, iszlám államot képzel el nem csak a Palesztin Hatóság, de Izrael területén is, pontosabban helyette. Élesen támadja a korruptnak és istentelennek tartott, Amerika- és Nyugat-barát arab rezsimeket, nem véletlen, hogy Jordániá­ban is be van tiltva, s Hoszni Mubarak egyiptomi rezsime sem rajong érte.

A Gázai övezetben zajló események egy éles kelet–nyugati konfliktus egyik fő terepét jelentik. A Nyugat és a fejlődő világ éppen Izrael „környékén” találkozik egymással, és köszönik szépen, de nem kérnek egymásból. A paradox éppen az, hogy a gázaiak nyomorát Izrael, az izraeli munkalehetőségek és a segélyszállítmányok enyhítették (és enyhítenék), ugyanakkor a nyugati standard szerinti modern gazdaság létrehozására esélyük sincsen, világgal való kapcsolatukat pedig ismét Izrael jelenti, azaz a hermetikusan lezárt határ. Ez egy óriási ellentmondás, hiszen a nyugati világgal való találkozás a saját elmaradottság érzését, azaz a társadalmi frusztrációt növelik.

Az izraeli külpolitikai elképzelések szerint a Gázai övezetből való kivonulás enyhítette volna a zsidó állam akkori relatíve elszigeteltségét és tompította volna az ellene irányuló kritikákat. Ez átmenetileg meg is történt, de az izraeliek nem számoltak azzal, hogy a nyomor és az iszlámiz­mus együtt a Hamász sikerét fogja jelenteni, amelynek következtében intenzívvé fognak válni a határ környéki települések elleni rakétatámadások. Akik egyébként Izrael akcióit embertelennek tartják, gondolkodjanak el azon, milyen lenne az, hogyha a szomszéd belövöldözne a kertjükbe vagy pedig éppen a délután az iskolából hazainduló gyerekeik közé lőne mordállyal. Igaz: távolról és primitív haditechnikával, de lövöldözne.

Amit viszont Izraelnek (értve ezalatt az izraeli elitet) meg kellene gondolnia, az az, hogyan bánjon a holokauszt tapasztalatából adódó reflexekkel. A zsidó állam katonai és politikai hagyományát jelentős mértékben határozta meg a vészkorszak. Az izraeli baloldal és jobboldal politikai kultúrája erre reflektálva is alakult olyanná, amilyennek ma ismerjük és ennek egyik tartozéka az a mélyen gyökerező meggyőződés, hogy „velünk többet nem történhet meg ehhez hasonló” és „meg kell torolnunk a rajtunk esett sérelmeket”, amelyből túlreakciók is következhetnek. A baj az, hogy ezt az egyébként teljesen jogos érzést nem lehet teljesen átplántálni a politikába, a geopolitikai helyzet sem teszi lehetővé azt, hogy Izrael semlegesítse és legyőzze összes ellenségét, maximum kezelni tud, mégpedig erős amerikai támogatással egy elmérgesedett helyzetet.

A másik oldalról viszont elengedhetetlen lenne az, hogy olyan palesztin középosztály fejlődjön ki Gázában, amely a konfrontáció helyett az együttélés programját választja, ez pedig nyílt szakítást kell hogy jelentsen a radikális iszlámizmussal. Amíg ezek a feltételek nem alakulnak ki, maradnak a palesztin Kasszam-rakéták, az izraeli válaszcsapások és a nyomukban megjelenő humanitárius katasztrófa. Meg persze egy virulens konfliktusforrás a földön.

 

 

Hamász-recept palesztinoknak: kenyér helyett véres cirkusz

Papp László Tamás / HVG

 

Nevezhetjük „gyilkos pacifizmusnak”, amit a fő-és mellékállású vagy amatőr békeharcosok művelnek, amióta Izrael a Hamasz-kormányzású gázai övezetre légi-tüzérségi válaszcsapásokat mért és szárazföldi műveleteket indított.

A doktriner békemozgalmárok üzenete: mindegy, melyik fél bűne a vérontás, csak az számít, mihamarabb legyen béke. Csatlakozott kórusukhoz az ENSZ, a nemzetközi diplomácia és a világsajtó főárama is. Holott álláspontjuk olyan mesze van a realitástól, mint a Hamasz a demokratikus értékektől.

A különböző országokban szervezett demonstrációk majdhogynem kivétel nélkül Izraelt tartják felelősnek a történésekért. Mondván, cselekménye aránytalanul véres, tűrhetetlen, ergo, rögvest kezdje lengetni a fehér zászlót. Ha pedig ragaszkodik a vétkesek szigorú büntetéséhez, fegyverzetük elpusztításához, úgy ő a gyilkos agresszor.
Képzeljük el alábbi helyzetet: egy pszichopata – golyófogónak maga elé tartva egy csecsemőt – automata lőfegyverrel tüzet nyit a szupermarket vásárlóközönségére. A helyszínre érkező rendőrjárőr – többszöri felszólítás és figyelmeztetőlövés után – leteríti az ámokfutót. Aki harcképtelen lesz, de sajnálatos módon a nála lévő kisgyerek is belehal a találatba. Józanésszel nincs olyan polgár, aki az intézkedő közeget felelősnek tartaná a baba életéért. Hisz önmaga (és mások) védelmében lépett fel. Izrael Állam és Gáza relációjában erről van szó.

Vajon mit szólna a kedves olvasó, ha szlovák nacionalisták, országuk területén lévő bázisaikról rakétákkal lőnék Budapestet? Majd – amikor légierőnk és hadseregünk megsemmisíteni próbálja a Szlovákia sűrűn lakott területein felállított indítóállásokat – a nyilvánosság világszerte az „agresszor magyarok rémtetteiről” zengene. A terroristákat pedig senki nem faggatja arról, hogy ugyan milyen alapon törnek a szomszédos ország állampolgárainak életére? S ha már ezt teszik, akkor miért úgy, hogy azzal saját lakosságukat is veszélybe sodorják, hisz a rakétaütegeket civil objektumok tőszomszédságában üzemeltetik?

A Hamasz nem területi önállóságért, a többi állam melletti békés palesztin létezés jogáért küzd. Célja Izrael (és a zsidóság) totális megsemmisítése vagy leigázása. Nem mintha önnön hívei életét többre becsülné. Olyan szervezetnek, amely gyerekek tömegeit kergeti halálba, buzdítja öngyilkosságra, nincs morális alapja ítélkezni a bombázás áldozatainak ürügyén a zsidó állam fölött. Főleg, mivel a halálesetek jelentős része annak köszönhető, hogy a terroristáik évtizedek óta menekülttáborokat, polgári lakótelepeket használnak búvóhely, fegyverraktár, kiképzőbázis gyanánt.

Természetesen Izrael fegyveres erői is követhetnek el hibát vagy túlkapást. De az ország mégiscsak nyugati típusú demokrácia. Ahol a kormány ellenőrizhető, leváltható és bírálható. Akárki szervezhet háborúellenes tüntetést. Kisebbségi vélemény szabadon hangoztatható, ugyanakkor a felekezeti dogmák betartása csak önkéntes alapon, a hívőktől várható el. Aligha vitatható: az izraeli társadalomban is léteznek nemzeti vagy egyházi alapon szerveződő fanatikusok. Az állami lét fenyegetettsége, az izolációs neurózis amúgy is jó táptalaj a fundamentalizmusnak. De az ultraortodox cionisták, a bigottan vallásos zsidók a belpolitikában mindig is kisebbségben rekedtek. Izraelt 1948 óta az alkotmányos parlamentarizmus elvén kormányozzák.

Próbálna valaki Gázában felvonulni az öngyilkos merényletek halálkultúrájával szemben. Vagy kiállni a női egyenjogúságért, az istentagadás és a más istenekben való hit szabadságáért. A területet lényegében egyfajta „katonai teokrácia” igazgatja. Mario Vargas Llosa idéz Palesztináról írt riportkötetében egy Hamasz-aktivistát. Ez a hitbuzgó fegyveres nyíltan kimondja, nemcsak a zsidók az ellenség, hanem „attól az illetlen magamutogatástól is megtisztítottuk Gáza utcáit, amelybe mind mélyebbre süllyedt a népünk. Most már egyetlen palesztin nő sem mer kilépni hazulról, csak úgy, ha illendő öltözéket visel, és illendően viselkedik. Most már tudják az alkoholt fogyasztó muzulmánok, a szemérmetlen nőszemélyek, a tolvajok, a lányfuttatók, hogy mi vár rájuk, ha nem térnek a jó útra.”

Gáza lényegében totalitárius miniállammá alakult. Ahol halál fia, akinek életvitelét, gondolkodásmódját a kicsiny országtöredéket uraló, vakhitű politikai gengszterek erkölcstelennek ítélik. Lehet az bárki: kedve szerint öltözködő nő, másságát felvállaló homoszexuális, zenés összejövetelen söröző fiatal, a hatalmat bíráló értelmiségi, családfő, aki nem engedi gyermekeit a Hamasz gyilkos-képző tréningjeire. Gázában még olyan hétköznapi dolog is rizikós, mint a kutyatartás. Llosa számol be róla, hogy mivel „tisztátalan és rossz képzeteket kelt a Koránban a kutya nyála, és, a legenda szerint a Próféta sem kedvelte a kutyát. Ezért tart kevés muzulmán kutyát Gázában. Néhány fanatikus pedig öldösi a kutyákat.” Gáza a szabadságot értéknek tartók számára maga az orwelli rémálom. Ahol diákkorú fiatalokat (immár nőket is) tudás helyett a gyűlöletszeánszok szüneteiben ölésre kondicionálják.

Kalodába zárt jövő

Miért népszerű ennek dacára a Hamasz a palesztinok tömegei számára? Azért, mivel nehéz problémákra egyszerű recepteket kínál. Hasonlóan az iszlám kultúrkörhöz általában, a palesztin társadalomban sem voltak hagyományai a modern, többpárti demokráciának. Izraelt 1948-ban zömében európai és észak-amerikai gyökerű zsidók alapították. Akiknek pontos fogalmai voltak olyan dolgokról, mint nyugati típusú választópolgárság, jogállam, demokratikus nyilvánosság, civil kontroll, polgári közigazgatás, piacgazdaság. A palesztinok viszont ama oszmán, majd arab keleti civilizáció neveltjei, ahol a hatalmat a szultáni vilajeteket igazgató helytartók, majd az őket felváltó brit mandátumot szolgáló törzs-és nemzetségfők gyakorolták. Hiányzott náluk a parlamentarizmus és a polgári középosztály, a modern nemzetállam alapfeltételei. Megbosszulta magát, hogy az arab középkort nem követte reneszánsz, reformáció és felvilágosodás.

A társadalomfejlődés befagyott a keresztes háborúk időszakánál. A Palesztinába egyre nagyobb számban bevándorló zsidókat a helyi arabok kezdettől ellenségnek tekintették. Mikor a brit fennhatóság megszűnt, az 1947. november 29-én kelt ENSZ-határozat a zsidók mellett a palesztinoknak is felajánlotta az önálló állam lehetőségét. De ők nem éltek vele, hanem a teljes mandátumterületet akarták. Az expanzión, terület-és zsákmányszerzésen alapuló tradicionális oszmán-arab civilizáció bűvöletének rabságába zárva. Ennek köszönhetően mindent elvesztettek. Csak kevesen voltak – mint a palesztin belpolitika doyenjének számító Haidar Abdel-Safit – akik respektálták az ENSZ-döntést. „Ha őrá hallgattak volna, nemcsak megtakarították volna az azóta kiontott tenger sok vért, hanem a palesztin állam is kész tény volna, ráadásul sokkal tágabb határok közt, mint amilyeneket most akar kivívni” – állapítja meg kötetében Llosa.

A palesztin nép oroszlánrésze ezután félszázadon keresztül csak és kizárólag erőszakkal próbált eredményt elérni. A palesztin társadalom főárama 1948 (és 1967) után nem volt hajlandó vértelen eszközöket alkalmazni (nemzetközi rokonszenv- és szolidaritáskampány, kisebbségi érdekképviseletek alapítása, tüntetés, ülősztrájk, önkormányzatiság létrehozása, stb.) hogy jobbbelátásra bírják Izraelt, hanem civilekkel szembeni véres terrorakciókkal, emberrablással, gépeltérítéssel próbálkozott. Lényegében kalóz-és gengsztermódszerekkel. A palesztin elitnek nemhogy Gandhija nincs, de még egy világias, européer Ibrahim Rugovájuk se akadt. Ráadásul annyira a háborús győzelemre összpontosítottak, hogy elfeledték: a békét nehéz csak igazán megnyerni.

Mikor a Palesztin Hatóság átvette a megszállt területek önkormányzatát, hamar kiderült: híján vannak olyan szakembereknek, akik a rombolás helyett építeni tudnak. Korszerű oktatás-és egészségpolitikát gyakorlatba átültetni, prosperáló gazdaságot létrehozni, nyitott és szabad országot teremteni. A Jasszer Arafat nevével összeforrt Fatah-éra azonossá vált a korrupció, inkompetencia, bürokratikus önkény és tehetetlenség rendszerével. Így a világias, de enyves kezű PFSZ-utódszervezet alternatívájává a tiszta, kemény és véres kezű Hamasz vált. Amely a pénzügyek és közszolgáltatások rendbetételében ugyancsak nem jeleskedik. De kenyér helyett véres cirkuszt ajánl a nélkülöző millióknak. Pontosabban: ügyesen elhitette a néppel, hogy országukban nincs kenyér (állás, tőke, felemelkedési lehetőség) annak oka nem az erőszak-és hisztériakultuszon alapuló zsákutcás társadalomkép. Hanem csakis Izrael és a zsidóság.

Csakhogy a Hamasz-rakétákra felelő csapások mindössze tüneti kezelést jelentenek. Gyógymód az lenne, ha a palesztinok rádöbbennének: fanatikus vezéreik háborúja nemcsak zsidók életét veheti el, de az ő jövőjüket is kalodába zárja. Illetve ha a nyugati államok – országépítés helyett terrorra költött vagy ellopott segélyalapok végtelenített újratöltése helyett – számon kérnék a palesztin adminisztráción az értékeket, melyek jegyében saját népeiket vezetik. Mondván, ha nincs demokrácia, pénz sincs. A gyilkolást pedig finanszírozzák önerőből.

 

 

Az ‘Öntött Ólom’ körülfogta Gázát

Shiri Zsuzsa / Népszabadság

 

Izrael beengedett nyolcvan kamion segélyszállítmányt, de még így is nagy a hiány élelmiszerből és gyógyszerből.

Izraeli tankok, repülők és szárazföldi alakulatok folytatták a harcot Gázában. Az “Öntött Ólom” hadművelet tegnap körbefogta az övezetet, mára már be is hatoltak egyes városokba. Izrael a Hamász teljes lefegyverzését, a Hamász a blokád lefújását követeli tűzszünetért cserébe.

Izrael kedden megismételte: csak akkor hajlandó felfüggeszteni a hadműveleteket a Gáza-övezetben, ha az ott hatalmon lévő szélsőséges szervezet, a Hamász garantáltan nem használhatja ki a fegyverszünetet arra, hogy újra felfegyverkezzen.

“Ezen áll vagy bukik bármilyen megállapodás,” mondta Mark Regev, Ehud Olmert miniszterelnök szóvivője a Reutersnak. Regev szerint a Hamász az egyiptomi határ mentén ásott alagutakat használta arra, hogy fegyvereket csempésszen a Gáza-övezetbe. Ezek között rakéták is voltak, amelyek eleinte 20, majd 40 kilométerre a határtól is képesek voltak pusztítani.

“Abba semmilyen körülmények között nem mehetünk bele, hogy még nagyobb hatótávolságú rakétákhoz jusson a Hamász, amelyek elérnék Tal Aviv külvárosait is,” mondta Regev. A tűzszünet tehát nem valószínű, különösen, hogy a Hamász viszont a blokád teljes feloldását követeli cserébe. Izrael azt követeli, hogy nemzetközi ellenőrző alakulatok felügyeljék Gáza egyiptomi határát, nehogy újrainduljon a fegyvercsempészet egy esetleges tűzszünet alatt.

Folytatódik a harc

Az izraeli légierő hétfőn több mint 30 célpontot támadott. Ehud Barak védelmi miniszter szerint az offenzíva addig tart, amíg Izrael biztonságban nem érzi magát. A halálos áldozatok száma tegnap meghaladta az 530-at a december 27-e óta tartó “Öntött Ólom” hadműveletben. Palesztin orvosi források szerint hétfőn legalább 12 civil is életét vesztette.

Az izraeli hadsereg szerint “sok tucat” palesztin fegyverest öltek meg, amióta a szárazföldi egységek benyomultak Gázába. Az alakulatok házról házra járnak, Hamasz-vezetők otthonát kutatják át, amelyek olykor stratégiai központként szolgáltak a radikális szervezetnek, illetve csempészalagutak kijáratát rejtik.

Avi Benajahu, az izraeli hadsereg szóvivője elmondta: a hadsereg régóta készül a hadműveletre Gáza Negev-sivatagban felépített kicsinyített másában. Az izraeli hadsereg körülvette Gázavárost, ahonnan tegnap este összecsapásokról adtak hírt. A palesztin fegyveresek rakétákkal, aknákkal védekeznek, megpróbálják becsalni az izraelieket a sűrűbben lakott területekre. Izrael eddig egy katonáját vesztette el az offenzívában.

A Hamasz Damaszkuszban élő tisztségviselői tegnap bejelentették: egy delegáció Egyiptomba utazik, hogy megvitassák, hogyan lehetne “véget vetni az izraeli agressziónak”. Ez megerősíti azokat a híreket, mely szerint a Hamasz vezetői egyre inkább érdekeltek egy tűzszüneti megállapodás megszületésében. Avi Benajahu szóvivő elmondta: a Hamasz vezetői arra a következtetésre jutottak, hatalmas stratégiai hibát követtek el, amikor visszautasították az Egyiptom közvetítésével megkötött, december 19-én lejárt hat hónapos tűzszüneti megállapodás meghosszabbítását.

Ugyanakkor Cipi Livni izraeli külügyminiszter tegnapi sajtótájékoztatóján közölte: “egy terrorellenes háború nem végződhez egyezménnyel. Nem írunk alá megállapodásokat terroristákkal, mi harcolunk ellenük” – idézte a külügyért a Ynet izraeli hírportál. Livni közölte: a Közel-Kelet mérsékeltekre és szélsőségesekre oszlik, és a térségben mindenkinek választania kell, hova tartozik. A Jane’s hadászati és hírszerzési szakfolyóirat közel-keleti elemzője, David Hartwell szerint Izraelnek egy hete, esetleg 10 napja van még az offenzíva befejezésére, mielőtt a nemzetközi nyomás akkora lesz, hogy muszáj lesz belemennie a tűzszünetbe.

Mindeközben huszonnégy Kasszam rakéta csapódott be tegnap Izrael területén, egyebek közt Szderót és Askelon városok körzetében. Áldozatokról nem érkezett jelentés.

Gáza lakói eközben továbbra is komoly hiányt szenvednek élelmiszerek és gyógyszerek tekintetében, ráadásul a bombázás következtében a mobilhálózat 90 százaléka nem működik. Izrael hétfőn európai nyomásra átengedett 80, gyógyszerekkel és alapvető fogyasztási cikkekkel megrakott kamiont a kerem-salomi átkelőhelyen. Engedélyezték 200 ezer liter, a gázai villanyerőműnek szánt fűtőanyag, és napi 120 tonna háztartási gáz átvitelét is. Kettős állampolgársággal rendelkező palesztinok kétszáz fős csoportja elhagyni készült tegnap a harcok sújtotta palesztin területet, de végül is az övezet északi részén zajló heves csaták miatt mégsem indultak el. Két palesztin-magyar család kért konzuli segítséget az evakuálásukhoz, ennek megszervezésében Magyarország tel-avivi, ramallahi és ammáni külképviselete szorosan együttműködik – közölte a külügyi szóvivő hétfőn az MTI-vel.

Amir Cohen Az illetékes magyar külképviseletek közlése szerint a Gázai övezetben három palesztin-magyar család, összesen 23 ember tartózkodik, akikkel Magyarország tel-avivi, illetve ramallahi missziója folyamatosan igyekszik kapcsolatot tartani.

Jellemző közel-keleti történet, hogy a Hamasz gázai képviselői jelezték: harcosaik a Mahmud Abbasz palesztin elnök vezette Fatah embereitől elkobzott, az Egyesült Államok és Izrael által adományozott fegyverekkel küzdenek az izraeli katonák ellen. Ezenkívül a Hamasz halálos ellensége, a Fatah fegyveres szárnyának, az Al-Aksza Mártírjainak Brigádjai tagjai is csatlakoztak a Hamasz fegyvereseihez az izraeliek elleni csatában. Az iszlamista szervezet szóvivője eközben azt közölte: a Hamasz több ezer katonája áll készen arra, hogy felvegye a harcot az izraeli hadsereggel. Azzal fenyegetőzött, hogy újabb izraeli katonákat ejtenek foglyul Gilád Salithoz hasonlóan, akit 2006 nyarán raboltak el, és azóta is fogva tartanak a Gázai övezetben. “Salit egyedül érzi magát, megígértük neki, hogy társaságot kap” – gúnyolódott a szóvivő.

Eközben csöndes Izrael északi határa, sokak várakozásával ellentétben a libanoni Hezbollah nem használja ki a Hamasszal folytatott háborút, hogy megtámadja Izraelt. A The New York Times elemzése szerint a Hezbollah még bízik a Hamasz sikerében (hiszen részben felelősek a kiképzéséért), illetve félti Bejrútban nehezen kialkudott politikai súlyát.

Mostanáig ez a legvéresebb izraeli offenzíva a 362 négyzetkilométeres, 45 kilométer hosszú, 6-10 kilométer széles tengerparti sávban, ahol másfél millió palesztin él összezsúfolódva.

A Jobbik Magyarországért Mozgalom petíciót tett közzé Izrael budapesti nagykövetének címezve – ismertette az MTI. Ebben kifejtik: Izrael Gáza elleni agreszsziója nem közel-keleti kérdés, hanem az egész világ ügye. Arra hivatkozva, hogy szerintük a Jobbik meghatározó szereplője lesz nem csak a bel-, hanem a külügyeknek is, követelik, hogy az izraeli vezetés tartsa be Mózes tízparancsolatát, hogy Magyarország függessze fel a diplomáciai kapcsolatokat Izraellel, és hogy Magyarország zárja be az ajtót az izraeli tőke és befektetések további térhódítása előtt.

Megkeresésünkre Szelestey Lajos, a Külügyminisztérium szóvivője megerősítette: a magyar kormány álláspontja szerint be kell szüntetni a harcokat, ugyanakkor Izraelnek joga van az önvédelemre, és lehetővé kell tenni a humanitárius segítségnyújtást a Gázai övezetben. (Munkatársainktól)

“Csak informális megállapodásról lehet szó”

Dr. Tsilla Herscho, a Bar-Ilan Egyetem Begin-Szadat (BESA) Stratégiai Tanulmányok Központjának szakértője szerint a Hamasz elleni háborúnak igen egyszerű a célja: Izrael, mint minden állam, legalapvetőbb kötelességét teljesíti, amikor megvédi polgárait. A tűzszünetet Herscho szerint úgy kell megkötni, hogy ezzel megakadályozzák a Hamasz ismételt felfegyverzését, ami Libanonban már meg is történt a Hezbollahhal kapcsolatban.

Szerinte ki kell dolgozni egy olyan ellenőrző mechanizmust az Európai Unió vagy az ENSZ bevonásával, amely elejét veszi a szervezet ismételt felfegyverzésének. Vajon Izraelnek egy írott fegyverszünet az érdeke, vagy inkább egy újabb informális “tahadijére”, vagyis nyugalomra lenne szükség, amely szabad kezet adna egy újabb hadművelethez, ha a Hamasz ismét rakétákat lőne a környező izraeli településekre? Herscho úgy véli, hogy a formális tűzszünet megkötése nemcsak Izrael számára problematikus. “Hiszen az EU sem ismeri el a Hamaszt, a palesztin hatóságot tekintik a palesztinok képviselőjének. A Hamasztól azt kérik, hogy mondjon le a terrorról, ismerje el a békefolyamat eddigi egyezményeit és tárgyaljon a hatósággal.

Egyikünk számára sem legitim a hatalma, ne is számítsunk hát formális tűzszüneti megállapodásra, ahogy ez Libanonnal történt az 1701-es ENSZ-határozatnál.” Az informális tűzszünethez vezető utat Herscho a következőképpen látja: “Valamely muzulmán állam közvetítésével próbálnak tárgyalni, Törökországgal vagy Egyiptommal. Franciaország talán megpróbálja szíriai kapcsolatait felhasználni, s sikerülhet elérniük, hogy Damaszkusz odahasson az ott élő Hamasz-vezérkarra.

“Miről fog szólni az egyezmény? Akár hosszabb időre szóló hudnát (tűzszünetet) sikerül kötni a közvetítőkkel, akár rövidebbre szóló tahadijét, ebben szó lesz a nemzetközi fegyverzet-ellenőrzésről, hiszen e nélkül néhány héten belül ugyanannyi rakétája lenne a Hamasznak, mint a hadjárat előtt.” Herscho szerint Egyiptomban is felismerték az iszlám mozgalmak veszélyét, s vállalják majd a határ jobb ellenőrzését. A háttérben szerinte Irán támogatja a Hamaszt, “tehát nemcsak egy helyi terrorszervezettel van itt baj, hanem Iránnal is, amely nagyobb befolyásra törekszik az arab világban is”.

 

 

Nincs tiszta képlet

 

Zsolt Melinda / Index

A Gázai övezetben nyomul előre az izraeli hadsereg, a palesztinokat egyre súlyosabb humanitárius válság fenyegeti, a világ számos vezetője a diplomáciai megoldáson dolgozik a válság tizedik napján.

Gazdik Gyula docens szerint két forgatókönyv képzelhető el: az egyik szerint a Hamászt megsemmisítik és egy Ciszjordániában alkalmazotthoz hasonló folyamatot indítanak el, a másik szerint a Hamászt meggyengítik és rákényszerítik a fegyverszünetet. Mindkét megoldásnak vannak akadályai.

Tizedik napja tart Izrael Gázai övezet ellen indított offenzívája, szombat este a légi támadások után az izraeli hadsereg megindította a szárazföldi támadást is. Az izraeli tankok már hétfőn hadrendben álltak a Gázai övezet határánál, a bevonulás azonban nagy kockázattal jár, így erről politikai döntést kellett hozni.
Izrael sokáig habozott

Az izraeli katonai rádió szerint a kabinet döntése pénteken született meg, a több óráig tartó tárgyaláson részt vett Ehud Olmert miniszterelnök, Ehud Barak védelmi miniszter és Cipi Livni külügyminiszter.

Izrael hosszas habozás után adott zöld utat a szárazföldi támadás megindításának, melynek célja láthatóan az, hogy elvágják a Hamász utánpótlását. Az egyiptomi határnál húzódik a stratégiailag fontos philadelphiai folyosó, ami alatt kiterjedt alagútrendszer épült, ez az izraeli hadsereg egyik fő célpontja. Jelentős alakulatot küldtek továbbá északra, ahol a Hamász rakétaállásainak megsemmisítése a másik fontos cél. Emellett a hadsereg felsorokazott a 110 ezer lakosú menekülttábor, Dzsibalija mellett, valamint bekerítették Gázavárost, magyarázta Gazdik Gyula, az ELTE Társadalomtudományi Karának docense.

Két forgatókönyv képzelhető el

A szakértő szerint nehéz megjósolni, hogy a jelenlegi helyzetben mi lehet a következő lépés, szerinte két forgatókönyv képzelhető el. Az egyik lehetőség, hogy a Hamászt politikailag és katonailag teljesen megsemmisítik, és egy, a Ciszjordániában alkalmazott megoldást alkalmaznak. Ez azt jelenti, hogy átadják a területet a Palesztin Hatóságnak, javítják az emberek ellátását, és izraeli katonai segítséggel megerősítik a Palesztin hatóság biztonsági szolgálatát.

A második forgatókönyv szerint Izrael csak meggyengíti a Hamászt politikailag és katonailag, majd rákényszeríti a fegyverszünetet, amivel Izrael déli területeinek biztonsága javul. Ezt azonban várhatóan az izraeli politikai vezetés nem támogatja majd, hiszen ezzel elismernék a Hamászt. Izrael azért nem tekinti tárgyalópartnernek a szervezetet, mert az nem hajlandó elismerni Izrael létjogosultságát, nem hajlandó leállítani az erőszakot, és nem működik együtt a béketárgyalásokon.

Nincs tiszta képlet

Az első forgatókönyv megvalósulása szintén akadályba ütközhet, hiszen a Hamásznak olyan mély gyökerei vannak a Gázai övezetben, hogy gyakorlatilag lehetetlen teljesen likvidálni. Meg kell jegyezni ugyanakkor, hogy a Hamász népszerűsége novemberi adatok alapján csökkent, melynek oka a Gázai övezet lakosságának sivár ellátása, illetve a klánok közti ellentétek felerősödése, amit fegyverrel igyekeztek megtörni.

További akadály lehet Irán befolyása, a Hamász legnagyobb támogatója ugyanis nem engedheti meg magának, hogy egy olyan szervezet, amelyet hosszú évek óta pénzzel és fegyverekkel támogat, teljesen megsemmisüljön. Ha ez mégis megtörténik, Irán lépéskényszerben lesz, így a Hezbollah támadást indíthat észak felől és kétfrontos harcba kergetheti Izraelt. Ebben az esetben valószínű, hogy az eddig csendben várakozó Szíria is belép a harcokba. A fejlemények pedig érdemben megváltoztathatják Barack Obama közel-keleti stratégiáját is.

Iránnak és Izraelnek is jól jött az időzítés

Gazdik Gyula szerint a Hamász nem véletlenül mondott nemet december 19-én az Izraellel kötött tűzszünet meghosszabbítására – miközben Mahmúd Abbász palesztin elnök épp George Bush leköszönő amerikai elnökkel tárgyalt. Irán tesztelni akarhatta Obamát, hogyan reagál egy válságra hivatalba lépése előtt, de Obama eddig nem nyilvánult meg ebben az ügyben.

Izraelnek szintén jól jött az időzítés: túl azon, hogy február 10-én parlamenti választást tartanak, Obama beiktatásáig átmeneti időszak van az Egyesült Államokban, így könnyebben bólintottak rá a támadás megindítására. A szárazföldi offenzíváról egyébként azt mondták, hogy Izrael nem kérte a beleegyezésüket. Simon Peresz izraeli elnök egy december 27-én elhangzott nyilatkozatában azt javasolta az amerikai adminisztrációnak, hogy várja meg a júniusban esedékes iráni elnökválasztást, és csak utána kezdjen tárgyalni Iránnal.

Gazdik Gyula kiemelte, hogy az amerikai lapok rendkívül szkeptikusak a katonai akció kimenetelével kapcsolatban, több elemző pedig arra szólítja fel Obamát, hogy a Közel-Keleten lépjen fel keményebben Izrael ellen, mint elődei tették.
A diplomácia szűkíti a katonai mozgásteret

Az izraeli szárazföldi akció megindításával felgyorsultak a diplomáciai lépések, ami mindig szűkíti a katonai mozgásteret. Ez azt jelenti, hogy Izraelnek a Hamásszal kell megegyezésre jutnia, amivel túl azon, hogy elismerik a szervezetet, meg is erősítik pozícióit. A Hamász erősödése egyben a Palesztin Hatóság gyengülését is magával hozza.

Ezzel szemben ha a Hamász meggyengül, Izrael hallgatólagosan megegyezhet vele, így a Hamász nemzetközi elfogadottsága javulna, amiből összességében Irán is profitálna. Ez a folyamat ugyanakkor hosszadalmas és nehézkes lehet, mivel a szunnita arabok érdeke, hogy az Abbász vezette Palesztin Hatóság erősödjön. Egyiptomban például kiszámíthatatlan, hogy a Hamász erősödése milyen reakciókat válthat ki Muzulmán Testvériség mozgalomban, amihez a Hamász ideológiai gyökerei szorosan kötődnek.

Izrael szombaton este bevonult a Gázai övezetbe

A szárazföldi támadást szombat este indították meg, több ezer katona vonult be a Gázai övezetbe páncélosokkal, előrenyomulásukhoz támogatást kaptak a légierőtől és a tengerészettől is. A védelmi minisztérium tartalékosokat hívott be.

Ehud Barak a szárazföldi támadás megkezdése után tartott első sajtótájékoztatóján azt mondta, a támadás célja a szélsőséges Hamász állásainak megsemmisítése, ahonnan folyamatosan rakétatámadásokat indítanak izraeli célpontok ellen. Hangsúlyozta, hogy az izraeli hadsereg feladata megvédeni lakosait.

Arról is beszélt, hogy a támadás áldozatokkal járhat, valamint hogy nem lesz könnyű és rövid harc. Elmondta, hogy a hadsereg arra törekszik, hogy Izrael északi részén, a libanoni határnál nyugodt maradjon a helyzet, felkészültek arra is, hogy esetleg második fronton is kirobbanhat a konfliktus. Vasárnap újabb tartalékosokat hívtak be, akikkel az északról a Gázai övezethez vezényelt erőket akarják pótolni.

Nő az áldozatok száma, humanitárius válság fenyeget

Hétfőre az izraeli hadsereg körülzárta a félmillió lakosú Gázavárost, és a főbb útvonalak elfoglalásával két részre vágták az övezetet. A harcok tizedik napjára legkevesebb 540 palesztin vesztette életét, közülük 200 civil, és 2000-nél is több a sebesültek száma, Izraelben három civil és egy katona vesztette életét a Hamász rakétatámadásaiban, többen megsérültek, egy katona pedig a vasárnapi harcokban halt meg.

Közben számos közvetítő érkezett a Közel-Keletre, akik megpróbálnak mihamarabb tető alá hozni egy tűzszünetet, Izrael azt is akarja, hogy ez nemzetközi felügyeletről is rendelkezzen, a felekre egyre nagyobb nemzetközi nyomás nehezedik. A Gázai övezetben egyre súlyosabb humanitárius válság fenyeget.

 

 

Hogyan harcolnak Gázában?

 

Gadó János / Szombat Folyóirat blog

A média beszámolói a gázai harcokról túlnyomó részben politikai és spekulatív jellegűek. (Kinek az érdeke a háború, meddig tart, mit mond az Európai Unió, stb.) Az alábbiakban egy tűzközeli beszámoló olvasható.

Hétfőn az izraeli hadsereg mintegy 80-100 Hamasz fegyverest ölt meg, további százat ejtett foglyul és vitt el kihallgatásra Izraelbe.

A csapások ellenére a Hamasz ellenállása erősödött: aknavetőkkel, mesterlövészekkel, robbanóövet viselő fegyveresekkel, valamint aláaknázott házakkal próbálják feltartóztatni az előrenyomuló izraelieket. Katonai források számos olyan esetről tudósítanak, amikor öngyilkos robbantók próbálták az izraeli katonákat megközelíteni, de a detonációra már nem maradt idejük. Egy öngyilkosjelöltet sikerült elfogni. A Hamasz folyamatosan próbálkozik az izraeli katonák elrablásával is.

Éjszaka a Hamasz fegyveresek ellenállása annyira felerősödött, hogy a nehéztüzérséget is be kellett vetni. A terrorszervezet vezérei illegalitásba húzódtak, de nem veszítették el a kapcsolatot a harcolókkal – ez világosan érezhető.

A hadsereg egyik célja Gázaváros körülzárása, de csak lépésről lépésre tudnak előrehaladni az aláaknázott, csapdákkal, lesből támadó fegyveresekkel nehezített terepen. Az elfoglalt területet át kell kutatni, aknátlanítani, a felderített fegyver- és lőszerraktárakat meg kell semmisíteni. Szerencsére az esetek jelentős részében nem vaktában haladnak: a hírszerzés pontosan megjelöli a kiiktatandó célpontot. Az információkat az elfogott hamaszosok, néha a polgári lakosság, az esetek nagy részében pedig a Hamaszt utáló és revansra szomjazó Fatah-káderek adják. (Sejthető, hogy az Izraellel folytatott harcok után belső palesztin leszámolás következik majd.)

Eközben a légierő folyamatosan támadja a Hamasz központi épületeit és bázisait, valamint az ún. Philadelphia folyosót, ami nem más, mint az egyiptomi határ alatt húzódó alagútrendszer. Mindennek ellenére a Hamasz kilövő bázisai nagyrészt épen maradtak, ha nem is olyan jó már az utánpótlás. Gázaváros fegyverraktárai még nagyobbrészt érintetlenek, s ott mindenféle rakéta található bőven. Így a harcok idején vélhetőleg folyamatosan hullanak majd a rakéták Izraelre, mivel a Hamasz számára ez a végső bizonyítéka annak, hogy dacolnak az izraeliekkel. A katonai vezetés nem is reméli, hogy teljes mértékben ki tudja ezeket iktatni, csak a katonai infrastruktúra gerincét próbálja megtörni.

A harcok sűrűje még csak most következik: ha behatolnak a sűrűn lakott területekre, az izraelieknek aláaknázott, asszonyokkal és gyerekekkel telezsúfolt épületek közt kell majd harcolniuk, a Hamasz pedig feltehetőleg alig várja, hogy valahol egy (általuk aláaknázott) ház ráomoljon 30-40 polgári lakosra. Akkor aztán – a szolgálatkész nyugati média segítségével – azonnal szétkürtölik a tömeggyilkosság vádját, s a „haladó” közvélemény mindent elkövet, hogy lefogja Izrael kezét.

Ebben a helyzetben a katonai vezetés nem mer semmiféle jóslásba bocsátkozni a harcok befejezéséről. Lehet, hogy napok, de lehet, hogy még hetek vannak hátra. Ez persze nemcsak katonai kérdés. Az izraeli diplomácia napról napra erősödő nemzetközi nyomásra számíthat, amely a hadműveletek befejezésére próbálja rábírni az országot.

(forrás: Ynetnews.com, Jpost.com, FAZ.de, Szombat)

 

 

2009. január 5.

Az izraeli nagykövet szerint a végsőkig kell harcolni.

ATV

 

A szélsőségesek nem csak Izraelt, hanem a mérsékelt arab országokat és az egész nyugati világot veszélyeztetik – mondta a Hamasz ellen zajló hadműveletek kapcsán.

 

Izrael december 27-e óta támadja a Hamász által irányított Gázai övezetet, mert rendszeresen rakétával lőttek a térségből izraeli célpontokat. Szombat este megindultak a szárazföldi hadműveletek is.

– A Hamasz nyolc éve rendszeresen rakétákkal lövi Izrael déli részét, a kormánynak joga és kötelessége, hogy megvédje polgárait – mondta el az izraeli támadással kapcsolatban az ATV Reggeli Jem című műsorában Izrael állam nagykövete. Aliza Bin-Noun hozzátette: azért döntöttek a szárazföldi hadműveletek mellett, mert pusztán a légi támadásokkal nem lehet felszámolni a terroristák infrastruktúráját – többek között a fegyverraktárakat és a csempészalagutakat – és megakadályozni, hogy a Hamasz újabb rakétákat indítson.

A nagykövet kiemelte: az arab világ megosztott a háború megítélésében, a mérsékelt országok – amelyeket szintén veszélyeztetnek a muzulmán szélsőségesek –, mint például Egyiptom a Hamaszt tartják felelősnek a kialakult konfliktusért. – Meg kell érteni, hogy ez nem csak Izrael és az arabok problémája, hiszen a radikálisok az egész demokratikus nyugati világ ellen harcolnak – tette hozzá Aliza Bin-Noun.

Megjegyezte továbbá, hogy a tűzszünetet a Hamasz nem a gázai újjáépítésre, hanem fegyverkezésre használta fel. Ezért egy újabb tűzszünet nem lenne megfelelő megoldás, el kell érni, hogy a fegyverkezés soha többé ne történhessen meg. Ehhez a nagykövet szerint egy nemzetközi felügyelő rendszert kell felállítani a térségben.

Mahmud Abbasz palesztin vezető szerepével kapcsolatban a nagykövet hangsúlyozta, nem aggódnak amiatt, hogy az általa vezetett Fatah tárgyalásokat folytat a Hamasszal, hiszen ez korábban is megtörtént már. Abbaszt továbbra is partnernek tekintik, akivel lehet a békeszerződésről tárgyalni, igaz január 9-én lejár a mandátuma.

 

 

Izraelnek joga van az önvédelemhez!

Mazsihisz


Nincs olyan állam, olyan kormány a világon, amely tétlenül tűrné területének folyamatos támadását, lakosainak folyamatos veszélyeztetését, és ne tenne meg mindent védelmükre.

A modern zsidó államot megalakulása óta folyamatosan fegyveres fenyegetések, támadások érték az arab világból, és hosszú időnek kellett eltelnie ahhoz, hogy a palesztin lakosság többsége tudomásul vegye a békekezdeményezéseket és elismerje Izrael létezését, elfogadja a békés egymás mellett élés elvét.

Izrael eleget tett vállalt kötelezettségeinek és 2005-ben teljes egészében kiürítette a Gázai övezetet, lehetőséget adva ezzel az ott élőknek arra, hogy saját maguk szervezzék meg életüket, s nyugodt hétköznapokon építsék országukat, fejlesszék gazdaságukat.

A kivonulás utáni békés fejlődést 2007-ben megakasztotta az, hogy a Hamasz terrorszervezet fegyveres erőszakkal megdöntötte a demokratikusan megválasztott Palesztin hatóságot és a Gázai övezetben, és egy terrorista mini-államot hozott létre.

Ez a terrorista csoport folyamatosan rakétákkal támadta a zsidó állam déli részét, majd egymillió békés ember életét és biztonságát veszélyeztette

Célpontjai, mindig lakott területek, óvodák, iskolák, kórházak voltak, céljuk pedig kizárólag az, hogy minél több izraelit öljenek meg, korra, nemre, vallásra, pártállásra való tekintet nélkül, félelmet, rettegést keltsenek a polgári lakosság körében.

A létrejött tűzszünetet számtalanszor sértették meg újabb rakétatámadásokkal, s Izrael példátlan türelmet tanúsított, mikor ezekre csak a legszükségesebb mértékben válaszolt.

A tűzszünet meghosszabbítására tett javaslatokat Gázából visszautasították és megsokszorozták a kilőtt rakéták számát, munkájukat végző, otthon pihenő embereket gyilkoltak meg.

Minden embert megillet az önvédelem joga, és ugyanez megilleti a nemzetközi jog szerint az államokat is, de míg minden egyes ember saját maga döntheti el él-e ezzel, addig egy állam vezetőinek kötelességük polgáraik érdekében az önvédelem gyakorlása.

A Gázában hatalmon lévő terrorista csoportok túszként tartanak több mint egymillió civil lakost, katonai bázisaikat lakóházakba, iskolákba, mecsetekbe telepítették, és büszkén hangoztatják, hogy semmilyen árat sem sajnálnak azért, hogy elpusztítsák a zsidó államot, annak több mint hatmillió lakosát elűzzék, meggyilkolják.

Magyarországnak, a Magyar Köztársaság Kormányának, a parlamenti pártoknak egyértelművé kell tenniük, – mint azt tette több európai politikus és George W. Bush amerikai elnök is – hogy a konfliktusban az önvédelmet gyakorló Izrael mellett állnak és elítélik a tűzszünetet felmondó, és azt sokadszori felhívásra is elutasító Hamasz terroristák provokáló, agresszív támadásait.

Felkérünk minden magyarországi civil szervezetet, hogy álljon ki a gyilkos terrorista támadásokkal szemben önvédelmet gyakorló izraeli nép mellett.

 

Magyar Zsidó Kongresszus

Budapest, 2009. január 5.

 

 

Gáza: jelentés a frontról

Novák Attila /  Konzervatorium

 

Izrael a tegnap esti órákban átlépte a gázai-izraeli határt, újabb szakaszába léptetve ezzel a 2008. december 27-én megkezdett hadműveleteket, mely az Operation Cast Lead nevet viseli angolul.

Az egy hete tartó légicsapások (közel hétszáz ilyen volt) és a félnapos tüzérségi támadás után, melyek a szárazföldi támadást voltak hivatottak előkészíteni, igazából senkinek nem okozott meglepetést a behatolás.

A december 19-én, a Hamasz és Izrael között véget ért mintegy féléves tűzszünet után az iszlám fundamentalista Hamasz rakéták százaival kezdte el lőni a közeli izraeli településeket. Nem pusztán a határmenti kibucok, hanem Askelon és Asdod városa, sőt a körülbelül negyven kilométerre, keletre lévő Ber-Seva sem maradtak érintetlenül, ezek is bőven kaptak a Hamasz rakétáiból.

Bár a rakéták primitívek voltak, meglehetősen nagy bizonytalanságot okoztak az ottélőkben, akiknek megrendült a bizalmuk az államukban, mely középhatalmi státuszt vívott ki magának, de amely képtelen volt megvédeni őket egy meglehetősen egyszerű fegyvertől és arra kényszerítette őket, hogy az elmúlt években óvóhelyek tucatjait létesítsék. Ez a helyzet aláhúzza az izraeli reakció jogosságát, hiszen semelyik országnak (még egy ún. fejlettnek sem!) nem szabad eltűrnie azt, hogy orvul támadják és gyilkolják a polgárait.

 

 

“Nemcsak Izrael felelős a palesztin civilek haláláért”

InfoRádió

 

Valki László nemzetközi jogászprofesszor szerint nem jelenthető ki egyértelműen Izrael felelőssége a Gázai övezet támadása közben meghalt civilek magas száma miatt. Hozzátette, a Hamász szándékosan sűrűn lakott területekről lövi ki a rakétáit Izraelre.

Nem lehet egyértelműen válaszolni arra, hogy Izrael sért-e nemzetközi egyezményt vagy jogszabályt azzal, hogy a Gázai övezet elleni támadás közben sok civil halt meg, ugyanis a probléma komplex – mondta az InfoRádiónak Valki László nemzetközi jogász.

A professzor kifejtette: Gáza sűrűn lakott területéről támadják rakétákkal az izraeli területet, így az ellentámadások, amelyek megpróbálják a rakétákat kiiktatni, olyan területet érintenek, amelyen sok a civil.

A Hamász iszlamista szervezet emellett szándékosan a semleges, civil területekre helyezte el a rakétákat, hogy onnan indítsa a támadásokat – tette hozzá.

Valki László szólt arról is, hogy a rakétákat az egyiptomi-gázai határ alatti alagúton szállítják, vagyis a Hamász cselekedeteit nem próbálják megakadályozni.

 

 

Izrael soros háborúja

 

Gadó János / Hírszerző

Gázában a fegyverkezés és a radikalizmus gazdasági blokádot hozott, a blokád szegénységet és nyomort, ez pedig tovább fokozta a radikalizmust és a fegyverkezést. A Nyugati Parton a nyugat logikája került fölénybe, Gázában pedig az iszlámistáké. Előbbit Amerika és Európa pénzelte, utóbbit Szíria és Irán.

“To exist is to resist!” – hirdeti a grafitti a fal palesztin oldalán. A szöveg – falfestménnyel együtt egy mexikói művész ajándéka a palesztin népnek – világosabb nem is lehetne. Röviden és precízen megfogalmazza, mit vár a “haladó” világ a palesztinoktól: ellenállást. Az ellenállás a palesztin nép lelke. A világ ezért szereti őket.
Hogy mi ellen is állunk tulajdonképpen? Az izraeli agresszió ellen – mondják a politikailag korrektek. A zsidók ellen – mondják az őszintébb utcai tüntetők Ammanban vagy Teheránban. Nyugaton az illúziók kiveszése ellen, saját félelmeink ellen, a fogyasztói társadalom ellen, amelyben újabb és újabb cuccokkal próbáljuk elfojtani szorongásainkat.

A Che Guevara póló már csak játék. Gyatra nosztalgia. A Hamász – az igen, az örökölte a palesztin ellenállás szellemét. Arafat szervezetéből, a kommunizmus emlőin nagyra nőtt Fatahból mára kiveszett a régi tűz. Az új megváltó ideológia az iszlámizmus. Ettől bizsereg föl az elhalt forradalmiságán bánkódó európai baloldal, meg a zsidókat utáló antiszemiták – s a kettő között van némi átfedés.

Nem csoda, hogy az izraeli kivonulás után nem sokkal a Hamász kisöpörte vetélytársát Gázából. Mit érnek az amerikai fegyverek és tanácsadók, ha hiányzik hozzá a harci szellem? Hogyan tudna ellenállni egy nyugati bankszámlával rendelkező Fatah-vezető egy olyan Hamász-vezérnek, aki saját fiát küldi előre öngyilkos robbantónak?

*

Mi is történt az elmúlt három évben? Arafat halála után legitimációs vákuum keletkezett. A nyugat hathatós közreműködésével választásokat tartottak. A választás a demokrácia előszobája – vélték amerikai neokonok és német szociáldemokraták. Ha pedig demokrácia lesz, nyilván béke is lesz, hiszen a nép nem akarhat mást.

Ám a választásokon (2006. január) a tiszta szívű, háborút hirdető Hamász legyőzte a tárgyalásokat pártoló, korrupt Fatahot. Utóbbinak azonban esze ágában sem volt átadni a hatalmat. Az EU és Amerika által folyósított százmilliók nagy és befolyásos klánok – több tízezer állami zsoldban élő ember – megélhetését biztosították, mindenek előtt a tucatnyi fegyveres testületnél. Bolondok lettek volna felállni a terülj asztalkámtól. Mint Irakban, az amerikaiak itt is elfelejtették, hogy a demokráciához demokraták is kellenek.

A Hamász nem hagyta magát, nyomult, fegyverkezett, s mikor elég erősnek érezte magát, könyörtelenül lecsapott. Megkönnyítette a dolgát, hogy Izrael időközben kivonult Gázából, így nem kellett attól tartani, hogy a Fatah oldalán beavatkozik. 2007 júniusában Gázában szabályos forradalom keretében söpörte el “a nép” (Hamász) a “régi rendet” (Fatah). Állami ideológia lett az iszlámizmus, a halálkultusz és Izrael letörlése a térképről, amit az óvodáktól kezdve sulykolnak a gyerekekbe.

A Nyugati Parton a Fatah erősebb volt valamivel – és innen Izrael nem vonult ki. A Fatah tudta, hol lapulnak a terrorista sejtek, az izraelieknek pedig volt elég erejük, hogy elbánjanak velük. Szépen, diszkréten kialakult a biztonsági együttműködés, közös erővel illegalitásba kényszerítették a Hamászt és radikális társait.

Ezzel nagyon furcsa helyzet jött létre. Nem egyszerűen két rivális fegyveres csoport nézett farkasszemet – a palesztin nép lelke hasadt ketté. Együttműködés az egyik, ellenállás a másik oldalon. A Nyugati Parton (Ciszjordániában) a tárgyalásokat komolyan vevő Abbaszt hatalmon tartották az izraeli biztonsági erők meg az európai/amerikai pénzek. Szerény mértékben, de beindult a konszolidáció logikája: a viszonylagos nyugalom kedvez a gazdasági növekedésnek, a növekedés a jólétnek, a jólét a nyugalomnak.

Eközben Gázában az ellenkező irányú dinamika érvényesült: a fegyverkezés és radikalizmus gazdasági blokádot hozott, a blokád szegénységet és nyomort, ez pedig tovább fokozta a radikalizmust és a fegyverkezést. A Nyugati Parton a nyugat logikája került fölénybe, Gázában pedig az iszlámistáké. Előbbit Amerika és Európa pénzelte, utóbbit Szíria és Irán.

A folytatás tudható volt: ahol fegyverkeznek, gyűlöletet és halált prédikálnak, ott előbb-utóbb háború lesz. És lőn. Izrael soros háborúja ez – a zsidó állam háborútól háborúig él. Az ellenséges fegyveres erőket meg tudja fékezni, de az ellenséges társadalmakat nem tudja átprogramozni, így idővel minden kezdődik elölről.

Mi pedig gondolkodjunk egy pillanatra.

*

A Nyugati Parton az elmúlt másfél évben olyan nyugalom volt, amire 2000 óta nem volt példa. Ezzel azonban a haladó nyugati közvélemény nem sokat foglalkozott. A palesztinok többet dolgoztak, mint tüntettek – de kit érdekelnek a dolgozó palesztinok, ha nem láthatjuk őket órákon át sorba állni, a Rettenetes Fal mellett, reménytelenül megaláztatva?

A palesztin asszonyok többet jártak piacra, mint temetésre – de kit érdekelnek a palesztin asszonyok, ha nem sírnak és jajgatnak lerombolt házuk (meggyilkolt férjük, gyerekük) előtt? A palesztin gyerekek nem köveket hajigáltak, hanem iskolába jártak. De kit érdekelnek a palesztin gyerekek, ha nem hajigálnak köveket, vagy legalább nem éheznek? És kit érdekel egy palesztin iskola, ami nincs lebombázva?

“Le vagytok szarva! – üzente a BBC & Co. – Majd akkor gyertek, ha tudjátok, mi a dolgotok!” A Hamász, az igen! Ő megbízhatóan szállítja azt, amit kajál a nyugati világ! A palesztin nép szenved, de ellenáll! Minél inkább szenved, annál inkább ellenáll! Ha nem akar szenvedni és ellenállni – magára vessen. Egy perc adásidőt nem kap.

És ó, a meggyilkolt palesztin gyerekek, minden operatőrök és fényképészek legkedvesebb falatjai, akiket oly ízlésesen tudnak premier plánban tálalni! Eddig sem panaszkodhattak a felhozatalra, de most, hogy az izraeli csapatok is megindultak, most lesz nekik szüret… akarom mondani tragédia.

*

Tudom, a média oda megy, ahol lőnek és ölnek. Ez a természete, akármilyen alantas, de nem meglepő. Na de a haladó nyugati közvélemény állandóan a közel-keleti békéről papol, éjjel-nappal békekonferenciákat, békítő találkozókat, szolidaritási utazásokat szervez, a legvadabb öldöklést “békefolyamatnak” nevezi, békeprojektekre százmilliókat költ – miközben két pofára falja a háborús képeket, és halott gyerekeken csámcsog premier plánban.

A pszichológia kettős kötésnek nevezi az olyan helyzetet, amikor valaki egyidejűleg (gyakran tudattalanul) ellentétes információkat közöl. – Szeretlek – mondja a szülő gyermekének, miközben gesztusaival távol tarja, eltaszítja magától.

A haladó nyugati közvélemény örökké békevágyáról biztosítja a zsidó államot, miközben azokat a képeket bámulja mohón, melyeken Izraelt alantas gyilkosnak láthatja. A Fatah békésebb politikáját kéne méltatniuk, de ők a Hamasz háborúját bámulják megbűvölten. Itt valami nincs rendben.

 

 

Folytatódnak a palesztin rakétatámadások Izrael ellen

MTI

 

Irán tábori kórházat szeretne felállítani a Gázai övezet közvetlen közelében a palesztin sebesültek ellátására, és ehhez Egyiptom segítségét kérte.

A Gázai övezet elleni izraeli szárazföldi hadművelet megindítása után két nappal is folytatódtak az Izrael elleni palesztin rakétatámadások. Huszonnégy Kasszám rakéta csapódott be hétfőn Izrael területén, egyebek közt Szderót és Askelón városok körzetében – közölte Miki Rózenfeld rendőrségi szóvivő. Áldozatokról nem érkezett jelentés.

Véres utcai harcok jönnek?

A harcokból egy amerikai zsidó vezetőkből álló küldöttség is ízelítőt kapott, amikor egy palesztin rakéta annak a rendőrségi épületnek a közelében csapódott be, ahova bemenekültek. A rakétatámadást vasárnap élték át Szderótban, de senki sem sérült meg – számolt be róla hétfőn Malcolm Hoenlein, a delegáció egyik tagja.

Az Iszlám Dzsihád palesztin iszlamista szervezet eközben véres utcai harcokkal fenyegette meg Izraelt. “Harcosok ezrei állnak készen az utcákon és a sikátorokban, hogy megtámadják és legyőzzék az ellenséges fegyveres erőket” – mondta hétfőn a szervezet katonai szárnyának, a Szaraja al-Kudsznak a szóvivője.

“Az igazi harc még nem kezdődött el, akkor indul meg, amikor (az izraeli katonák) behatolnak a városokba” – hangoztatta, hozzátéve, hogy az Iszlám Dzsihád mostanáig csak minimális veszteséget szenvedett.

Gyerekek is meghaltak

Szemtanúk elmondása szerint hétfőn ádáz harcot vívtak az izraeli katonák a palesztin fegyveresekkel a Gázai övezet északi részén. Bét-hanúni lakosok arról számoltak be, hogy a katonák megparancsolták nekik: hagyják el házaikat, és meneküljenek délre, Gáza városa felé. A folyamatos izraeli légi- és szárazföldi támadások dacára emberek tucatjainak kellett elhagynia otthonát és életüket kockáztatva menekülni – állították a helyiek.

Két palesztin nagycsalád húsz tagja, köztük 13 gyerek vesztette életét a hétfői izraeli támadásokban a Gázai övezetben – közölték palesztin források. Az izraeli hadsereg egyelőre vizsgálja az áldozatokról szóló híreket – közölte egy katonai szóvivő Tel-Avivban, hangsúlyozva, hogy a hadsereg kizárólag Hamász-célpontokat támad. (A Gázai övezetet a Hamász radikális iszlám szervezet ellenőrzi.)

Irán tábori kórházat állítana fel

Irán tábori kórházat szeretne felállítani a Gázai övezet közvetlen közelében a palesztin sebesültek ellátására, és ehhez Egyiptom segítségét kérte. Manusehr Mottaki külügyminiszter vasárnapi levelére most várják a választ – közölte hétfőn az iráni külügyi tárca.

Az izraeli hadsereg december 27-én indított offenzívát a Gázai övezet ellen, hogy beszüntessék vagy legalább számottevően csökkentsék az Izrael elleni palesztin rakétatámadásokat. Palesztin kórházi források szerint azóta 527 palesztin vesztette életét, és több mint 2500 megsebesült, köztük 800 súlyosan. Mostanáig ez a legvéresebb izraeli offenzíva a 362 négyzetkilométeres, 45 kilométer hosszú, 6-10 kilométer széles tengerparti sávban, ahol másfél millió palesztin él összezsúfolódva.

 

 

Izrael-párti tüntetés Párizsban

 

MTI

Több ezren tüntettek Párizsban a Gázai-övezet elleni izraeli “önvédelmi offenzíva” mellett a Hamász palesztin radikális szervezet izraeli áldozataira emlékezve.

A demonstrálók szerint Izrael csupán szabadságáért és népe túléléséért harcol, nem szándéka megsemmisíteni más népet.

Az akciót a franciaországi zsidó intézmények reprezentatív tanácsa (Crif) szervezte, küldöttségüket fogadta az izraeli nagykövetség képviselője. A Crif a résztvevők számát 12, míg a rendőrség 4 ezerre becsülte. Szombat délután 20-25 ezer ember tüntetett Párizsban az izraeli támadások ellen.

 

 

A média választott népe

Mr. Right naplója

 

A palesztin nép mindig ártatlan. Mindig.

A palesztin nép nem felelős azért, hogy a Hamaszt választotta vezetőjéül. A palesztin nép nyilván békében akar élni, csak véletlenül juttatott hatalomra egy terrorszervezetet, amelynek célja Izrael elpusztítása.

Azok a palesztin szülők, akik a Hamaszra szavaztak, nyilván teljesen ártatlanok gyermekeik halálában. A palesztin nép többsége nyilván nem szeretné tengerbe szorítani Izraelt.

A szeptember 11-i terrortámadás után nyilván nem ugrált egy palesztin se az utcákon. Vagy mégis? Na de akkor is nyilván túlzott és aránytalan reakció Izrael részéről, ha életben akar maradni. Vagy mégsem lenne az? 

 

A Hamasz gyermekei

 

Hamaszos gyerekek színpadi bemutatója

 

 

 

Tömegével jelentkeznek öngyilkos merénylőnek

MTI

 

Állítólag 70 ezren jelentkeztek

A hivatalos iráni hírügynökség, az IRNA jelentése szerint egy hét alatt több mint 70 ezer diák jelentkezett, hogy kész öngyilkos merényletet elkövetni izraeli célpontok ellen a gázai hadművelet miatt.

A toborzást harcias papok és radikális diákok kezdték egy honlapon, ahol az önkéntes merénylőkön kívül pénzügyi támogatók és propagandisták is jelentkezhettek. Előzőleg Ali Hamenei ajatollah, Irán vallási és politikai vezetője felszólította a világ összes muzulmánját, hogy védjék meg a palesztinokat, és büntessék meg Izraelt.

A toborzók kérték az iráni kormányt, hogy adjon engedélyt nekik a merényletekre, de eddig – legalább is nyilvánosan – nem kaptak választ, mint ahogy a korábbi ilyen kérésekre sem.

Felmerül annak a lehetősége is, hogy az egész mozgalom csak propagandacélokat szolgál

 

 

Korábbi híreink a témában 

 

Vitatkozzon róla fórumunkban

 

támogatás
Pop up banner
[popup][/popup]