Közös emlékhely miatt vitáznak a lengyelek a németekkel

Ismét fellángolt a német-lengyel vita azzal az emlékhellyel kapcsolatban, amelyet a német kormány támogatásával Berlinben hoznak létre a második világháború után elüldözöttek, illetve kitelepítettek emlékére.
 

Forrás: Múlt-kor

 

 

Donald Tusk lengyel miniszterelnök a korábbi varsói tiltakozások ellenére ugyancsak támogatásáról biztosította a tervet. Szerdán azonban tiltakozott amiatt, hogy az emlékhelyet évekkel ezelőtt kezdeményező német Elüldözöttek Szövetsége (BdV) Erika Steinbach elnököt kívánja delegálni a tervezett központot irányítani hivatott alapítványi tanácsba.

A varsói kormány számára az “ultrakonzervatívnak” tartott Steinbach személye elfogadhatatlan – jelentette ki egy szerdai nyilatkozatban Wladyslaw Bartoszewski korábbi külügyminiszter, aki a miniszterelnök megbízásából a lengyel-német kapcsolatok kormányzati koordinátora. Bartoszewski kilátásba helyezte, hogy a lengyel kormány felmondja a második világháború kitörésének 70. évfordulójára tervezett közös megemlékezéseket, amennyiben a központ nem áll el Steinbach jelölésétől.

A német kormány tavaly márciusban hagyta jóvá a berlini emlékhely felállítását. A központot évekkel ezelőtt a német elüldözöttek szövetsége (BdV) javasolta, az azonban elsősorban lengyel és cseh részről óriási ellenállásba ütközött. Mind Varsó, mind Prága elutasította, hogy bármilyen német megemlékezést rendezzenek a kitelepítésekről, s az elüldözöttek szövetségét, s mindenekelőtt Erika Steinbach elnököt a történelem állítólagos meghamisítását célzó törekvésekkel vádolta. Mindennek kapcsán Bartoszewski hangoztatta: Steinbach jelölése olyan, mintha a Vatikán a holokauszttagadó Richard Willamson püspököt jelölné a Szentszék és Izrael közötti kapcsolatok koordinátorának.

A BdV elnökének delegálása megosztotta a német koalíciós pártokat is. A konzervatív uniópártok egyelőre nem foglaltak állást a CDU-tag Steinbach jelölésével kapcsolatban, a szociáldemokraták azonban elutasították azt. Az SPD közölte: a párt nem járul hozzá ahhoz, hogy a BdV-t Steinbach képviselje az alapítványi tanácsban.

A központ létrehozását teljes egészében a szövetségi hatóságok finanszírozzák, s az a Német Történeti Múzeumhoz tartozó alapítvány égisze alatt működik majd. Költségei mintegy 60 millió euróra rúgnak. Az emlékhely a második világháború után elüldözött németek és más európai elüldözöttek sorsát bemutató állandó kiállításnak, továbbá egy dokumentációs központnak, a témával foglalkozó tanácskozásoknak, illetve konferenciáknak ad helyet, s ezen kívül a megbékélés szellemében egyfajta találkozóhelyül is szolgál majd.

Varsó egyébként korábban nem csupán addigi ellenállását adta fel, hanem azt is felvetette, hogy lengyel történészek is részt vesznek a különböző rendezvényekben. Ezt egyébként korábban Magyarország is megígérte. Prága egyelőre nem reagált a központ felállításával kapcsolatos berlini döntésre. Az új koncepció elfogadásakor a német kormány nyomatékosan hangsúlyozta, hogy az emlékhely felállításának egyik fő célja a megbékélés előmozdítása, s leszögezte, hogy más országokat – köztük a szomszédos államokat – is be akar vonni annak működtetésébe.